1. lap. �sszesen 4.
ElõzményekA problémák ott kezdõdtek, hogy a szovjetek mit sem tanultak az 1918-as vereségükbõl. Persze
Sztálin akkor még nem volt a vezér. Az alapgondolat a forradalom exportja volt. Az érdekszféra-elmélet késõbb alakult ki. Noha, a dolgok mélyére nézve nyugodtan mondható, hogy az oroszokat már ekkor is az a félelem vezette a finnek ellen, amely késõbbiekben kovásza lett a sztálini ütközõzóna elméletnek. E lélektani momentum annyira
paranoid, amennyire jellemzi az üldözési mánia a birodalmi méretekben gondolkodókat. (Legyen az a birodalom nagy vagy kicsi.)
A finnek tizennyolcas
polgárháborújába, a kommunisták mellett avatkoztak be az orosz forradalom csapatai ugyanúgy, amint azt látni lehetett
Oroszország dĂ©li- Ă©s keleti vĂ©gein is. Itt viszont azzal a generálissal találták szembe magukat, aki „közĂĽlĂĽk valĂł volt", mert a birodalom nagy szĂ©thullása elõtt, a cári hadsereg szolgálatában állt, Ă©s akit Mannerheimnek hĂvtak.
Mannerheim tábornok az elsõ vereséget ekkor mérte a proletárforradalom csapataira, majd késõbben gatyába rázta, az 1917-ben függetlenné vált
Finnországot. Végül Finnország:
№ 1 (Number One) szemĂ©lyisĂ©gekĂ©nt vonult be a törtĂ©nelembe, akinek Helsinkiben lovas szobrot állĂtottak, noha nem a városba lovon valĂł bevonulását akarták megörökĂteni.
Mannerheim marsall lovasszobra Helsinkiben
A szovjet-finn kapcsolatok - alighanem Ă©rthetõen - 1918-tĂłl ellensĂ©gesek Ă©s feszĂĽltek voltak. Éppen ezĂ©rt aligha volt cĂ©ltalan, hogy a finnek 1931. jĂşlius 10.-Ă©n megalakĂtották - Mannerheim vezetĂ©sĂ©vel - vĂ©delmi tanácsukat. E tanács az idõk folyamán, nagyjábĂłl a gitt-rágĂł egyesĂĽlethez vált hasonlatossá, tekintettel, hogy a finn politika - hagyjuk meg a finn szociáldemokraták szerepe sem volt ebben elhanyagolhatĂł - nem tulajdonĂtott a honvĂ©delemnek olyan jelentõsĂ©get, amilyet maga Mannerheim tábornok. (Kár. Talán háborĂşt lehetett volna vele megelõzni.)
Tanner, aki a
finn SZPD nagy alakjakĂ©nt többször is elnöke volt a pártnak, ezt mondta az idõ tájt: „a parlament szociáldemokrata frakciĂłja Ăşgy vĂ©li, hogy az ország önállĂłsága megõrzĂ©sĂ©nek feltĂ©tele az, hogy a finn nĂ©p jĂłlĂ©tĂ©ben Ă©s általános lĂ©tfeltĂ©teleiben olyan fejlõdĂ©st Ă©rjenek el, amely megĂ©ri a vĂ©delmi kiadásokat". (A finn szocdemek mindig is megtartották baloldali fĂĽggetlensĂ©gĂĽket. Olykor ez kĂnos eredmĂ©nyekkel járt. VĂ©gĂĽl is az idõ mĂ©gis õket igazolta.)
A felhozott költsĂ©gvetĂ©si cselezĂ©seknek, Ă©s a valĂłs helyzet finn kormányzati meg nem Ă©rtĂ©sĂ©nek lett az eredmĂ©nye kĂ©sõbb Mannerheim lemondása is a vĂ©delmi tanács vezetõjĂ©nek posztjárĂłl. Â
Mannerheim életrajza - amint az lejjebb olvasható is - sok hasonlóságot mutat
Horthy biográfiájával, azzal a megjegyzĂ©ssel, hogy a finn jĂłval többet tett saját országáért, legelõször azzal, hogy önmaga is harcolt a finn polgárháborĂşban a fehĂ©rekkel, a vörösök ellen; a továbbiak pedig magukban is megĂ©rnĂ©nek egy áttekintõ, összehasonlĂtĂł Ărást, amelybõl - hagyjuk meg - Horthy aligha jönne ki jĂłl.
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
3
4
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!