Az elõzményekrõl a Kis lépés egy embernek: ember az ûrben! címû cikkünkben olvashat.
Apollo: ember a Holdon
Az Apollo-program (12 küldetés) az elsõ - és máig egyetlen - emberekkel végrehajtott ûrkutatási program, melynek során 1969 és 1972 között az Egyesült Államok 12 ûrhajóst juttatott a Hold felszínére. A program fõ célkitûzését 1961-ben jelentette be Kennedy elnök 1961. május 25.-i kongresszusi beszédében (ezzel egyben hivatalosan is elindítva a programot):
A világ most az ûrbe, a Holdra és a távoli bolygókra tekint. Mi megfogadtuk, hogy a hódítás ellenséges zászlaja helyett ott a szabadság és a béke lobogóját kell kitûzni. A tömegpusztító fegyverek helyett a tudomány eszközeinek kell az ûrt elfoglalniuk. De ez az új óceán csak akkor válik a béke tengerévé - és nem új hadszíntérré -, ha az Egyesült Államok elfoglalja vezetõ helyét. Mi nem azért akarunk a Holdra jutni ebben az évtizedben, mert az könnyû, hanem azért, mert nehéz. Ez a célkitûzés lesz képességeink igazi próbája és mércéje. Elfogadjuk a kihívást, nem odázzuk el a dolgot és az a szándékunk, hogy gyõzzünk.".
A célt 1969. július 21.-én, az Apollo-11 ûrhajósainak, Neil Armstrongnak majd Buzz Aldrinnak a holdra lépésével sikerült teljesíteni. Õket még további öt ûrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdraszállást teljesítettek a NASA asztronautái.
A repüléseket egy hosszú fejlesztés eredményeként megalkotott ûrhajórendszerrel hajtották végre, amely az Apollo típusú ûrhajókból és a holdraszállás kulcsának számító holdkompokból állt, hordozóeszközként pedig szintén speciálisan a feladathoz tervezett Saturn V és Saturn IB rakétákat használtak.
A program hardverét késõbb sikerrel alkalmazták más ûrkutatási programokban is, így a Skylab-programban és az Apollo-Szojuz repülésen is.
A program 1972-ben fejezõdött be, azóta egyetlen embert szállító ûrhajó sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát.
Az Apollo-10 sikeres küldetése után már minden készen állt rá, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitûzött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo-11 hivatott elérni.
A küldetésre már csak 5 hónapnyi idõ állt rendelkezésre. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.
Armstrong, Collins és Aldrin 1969. július 16.-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (korábban Cape Canaveral) ûrközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott. Az asztronauták meglepõdtek a Hold kietlenségén, sivárságán. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére. A leszállás nem volt zökkenõmentes. Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle ("Sas") nevû holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle a leválás után 100 km-es magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része most következett. 12 percnyi üzemanyag állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez. Az üzemanyag kifogyása elõtt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd július 20-án, 20:17-kor leszálltak a Hold felszínére a "Nyugalom-tengerében".
Ekkor 30 másodpercre elegendõ üzemanyaguk maradt "Houston, a Sas leszállt."- jelentette Armstrong
Hat óra várakozás után kinyitották a holdkomp ajtaját, és leléptek a Hold felszínére. Ekkor hangzott el Armstrong híressé vált mondata: "Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek."
Ez lett az ûrkutatás eddigi legnagyobb pillanata: az ember lépett idegen égitest felszínére, ezzel megkezdte a világûr meghódítását.
A két és fél órás holdséta alkalmával tudományos kísérleteket végeztek és holdkõzeteket gyûjtöttek, de a lényeg a Hold meghódítása volt. Kitûzték az amerikai lobogót, majd egy emléktáblát helyeztek el az alábbi szöveggel: "Békés szándékkal, az egész emberiség képviseletében jöttünk."
Emellett egy kis fehér tasakot is hagytak a Hold felszínén, benne egy szilíciumkorongon miniatûr betûkkel 73 állam üzenete, egy aranyozott olajág, érmék és hímzett emblémák.
A fényképezés után aludni tértek, majd másnap felszálltak a holdkomp felszálló moduljával és csatlakoztak a parancsnoki egységhez, ismét találkoztak Collins-szal. A Föld légkörébe való visszatérés sikeres volt, az Apollo-11 a Csendes-óceánban landolt nem messze Hawaii-tól, 8 nappal és 3 órával a felszállás után. Ezután karanténba helyezték õket az esetleges ismeretlen vírusokkal szembeni fertõzés elkerülése végett. Augusztus 10-én feloldották a karantént, az asztronautákat hatalmas parádé közepette ünnepelték õket a Broadwayn New Yorkban, majd a következõ 35 nap alatt a világ másik 25 országában.
A NASA további 9 holdutazást tervezett, az újabb célok: állandó bázis a Holdon és a Mars meghódítása voltak. Az amerikai vietnami háborús kiadások miatt azonban csökkenteni kellett a NASA költségvetését, így ezek a tervek nem valósultak meg. A Saturn-5 hordozórakéták és a holdkompok egy részét a mai napig nem használták fel.
Források:
Mezõ Ferenc: Végszó a kezdetekrõl: Ami a holdra szállást megelõzte: a szputnyik-sokk, ÚJ GALAXIS 4. szám - (Kódex Kiadó, Pécs, 2004, 201-204. o.)
Horvai Ferenc: A szovjet holdprogram. 1.-2.,Meteor 2000. 3.-4. sz.
Képek: Google LIFE photo archive
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!