Las Vegas utĂĄn dĂŠlnek vettük az irĂĄnyt; a 40-es Ăştra nem lehetett rĂĄhajtani, az egyik tĂĄbla szerint ugyanis 200 mĂŠrföldes szĂŠl fĂşjt – egy benzinkĂşt parkolĂłjĂĄban aludtunk. ArizonĂĄban ĂĄprilis elsejĂŠn hĂłesĂŠsben autĂłztunk, pedig ugyanitt mĂŠg kĂŠt napja rövidnadrĂĄgban flangĂĄltunk. BĂ­zva egy bulis estĂŠben ĂŠs a spanyol hangulatban, megcĂŠloztuk Santa Fe-t [New Mexico].
Este ĂŠrkeztünk a kb. ötvenezres kis mexikĂłi vĂĄrosba, fĂŠnyek alig, egyszer tĂşl is hajtottunk Santa Fe-n. MĂĄsodszorra mĂĄr nem vĂŠtettük el. A sötĂŠtben csak tapogatĂłztunk, csak sejtettük merre lehet a belvĂĄros. JĂł helyre parkoltunk. BulizĂł, őrjöngő emberek, spanyol vagy mexikĂłi zene, szĂŠtdobĂĄlt tequilĂĄs üvegek – ezek a gondolatok jĂĄrtak a fejemben, de nĂŠhĂĄny mĂŠter sĂŠta utĂĄn rĂĄ kellett jönnöm, hogy ilyenekről szĂł sincs; ehelyett (bĂĄr hideg nem volt] esett az eső, az idegenre pedig mint egy különleges ĂĄllatfajra bĂĄmultak egy ĂŠjszakai bĂĄrbĂłl. StĂ­lszerűen a helyi McDonald’s parkolĂłjĂĄban aludtunk, nem volt mitől mĂĄsnaposan ĂŠbredni. AztĂĄn mĂŠg bemerĂŠszkedtük a belvĂĄrosba, persze megint esett, benĂŠztünk nĂŠhĂĄny üzletbe – szinte mindegyik ugyanazokat a souvenireket ĂĄrulja. Santa Fe-ben ĂĄll az Egyesült Államok legrĂŠgebbi kormĂĄnyĂŠpülete, ebben az az ĂŠrdekes, hogy akĂĄr egy lakĂłhĂĄz is lehetne.
DĂŠlen tovĂĄbbautĂłztunk, ĂĄtutaztunk Texason ĂŠs OklahomĂĄn. Texasban egy Amerillo nevű vĂĄros mellett ĂĄlltunk meg ebĂŠdelni egy Hooters-ban [magyarul dudĂĄkat jelent]. Egy ilyen ĂŠtteremben [ez egy ĂŠtterem-hĂĄlĂłzat] elvileg csinos, jĂłalakĂş lĂĄnyoknak kellett volna kiszolgĂĄlnia, valĂłjĂĄban azonban egyikünk sem esett le a szĂŠkről a lĂĄtvĂĄnytĂłl. A chili mondjuk finom volt, de leginkĂĄbb az maradt meg bennem, amikor egy srĂĄcot huszadik születĂŠsnapjĂĄn a pincĂŠrlĂĄnyok nyilvĂĄnosan megtĂĄncoltattak.
Este mĂĄr Oklahoma fővĂĄrosĂĄban, Oklahoma City-ben voltunk. Erről a vĂĄrosrĂłl sem lehet semmi ĂŠrdekeset elmondani: a belvĂĄrosban volt nĂŠhĂĄny felhőkarcolĂł, emberek sehol.
Arkansas-ban született a jelenlegi amerikai elnök, Bill Clinton. Ettől mĂŠg a fővĂĄros, Little Rock nem hozott nagy ĂĄttörĂŠst: nĂŠhĂĄny felhőkarcolĂł, szombat dĂŠlutĂĄni kihalt utcĂĄk – ez lenne a tipikus amerikai vĂĄros?
Memphis [Tennessee ĂĄllam] sokkal ĂŠrdekesebbnek bizonyult, mĂĄr csak a törtĂŠnelem miatt is: itt ĂŠlt Elvis Presley, ebben a vĂĄrosban lőttĂŠk le Martin Luther King-et. RĂĄadĂĄsul van egy nagy folyĂłja, a Mississipi. A belvĂĄrosban nem voltunk egyedül, rengeteg a fekete. Az utcĂĄkon lovaskocsik közlekednek; a kirakatokban feketĂŠk a prĂłbababĂĄk.
Elvis Presley egy kultusz, vagy legalĂĄbbis azt csinĂĄltak belőle. Ő a kirĂĄly. Graceland-i [Memphis egyik külvĂĄrosi rĂŠsze] hĂĄza körbe van bĂĄstyĂĄzva turistĂĄkat tömörĂ­tő ĂŠpületekkel, ahonnan kizĂĄrĂłlag csak Elvis-busszal lehet feljutni a kirĂĄly hĂĄzĂĄig [magĂĄnautĂłval nem] – mindenĂŠrt fizetni kell, van Elvis Presley kocsimĂşzeum, ajĂĄndĂŠkbolt, gitĂĄr, ĂŠs lassan elkĂŠszül a hotel is.
Chicago előtt mĂŠg Ăştba ejtettük St. Louis-t, megnĂŠztük a Gateway Archot, mĂŠg egyszer megnĂŠztem magamnak a Mississipi-t. [folyt. köv.]