Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKov√°cs B√©la a francia nyelv √©s kult√ļra terjeszt√©s√©nek szentelte √©let√©t, ez√©rt is kaphatta meg a francia √°llam egyik legrangosabb kit√ľntet√©s√©t, az Akad√©miai P√°lma Rendet √©s annak is a parancsnoki fokozat√°t.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyó titkai
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
FebruÔŅĹr 2024
H K S C P S V
2930311 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 1 2 3
Ebben a hÔŅĹnapban
Színikínálat
Gy√ľjtem√©ny
WebKozmo
Hetesi Erzs√©bet: Nem k√∂nny√Ľ ma d√©k√°nnak lenni
Vajda J√ļlia: a f√©rfiak szeretik ir√°ny√≠tani a n√Ķket
Relax
A bor elemzése
Eltemette elef√°ntja
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Besz√©lget√©s Zombori L√°szl√≥ festőműv√©sszel
Munkat√°rsunkt√≥l   2004 September 29, Wednesday  

A kort√°rs szegedi k√©pzőműv√©szet egyik meghat√°roz√≥ egy√©nis√©ge, Zombori L√°szl√≥ festőműv√©sz p√°lyakezd√©se idej√©n, a hatvanas √©vekben fők√©nt konstrukt√≠v szellemű, figur√°lis √©s dekorat√≠v jellegű k√©peivel v√°lt ismertt√©. A hetvenes √©vek v√©g√©től m√°r az expressz√≠v t√∂ltetű, romantikus √©s realista t√°jpikt√ļra egyik legkiv√°l√≥bb k√©pviselőjek√©nt tartott√°k sz√°mon, műv√©szete n√©pszerűv√© v√°lt, jelentős k√∂z√∂ns√©gsikert aratott. A kilencvenes √©vek első fel√©ben nagy meglepet√©st keltett meg√ļjult, korszerű, avantg√°rd form√°t √∂lt√∂tt fest√©szet√©vel, amely egy friss szellemis√©gű, k√≠s√©rletező kedvű √©s √∂nmag√°val szemben roppant ig√©nyes alkot√≥műv√©szt jelzett. A kit√°rulkoz√°st, a nyilv√°nos szerepl√©st nem kedvelő Zombori L√°szl√≥val cs√∂ndes m√≥rav√°rosi műterm√©ben szegedi gy√∂kereiről, p√°ly√°j√°r√≥l √©s alkot√≥i munk√°j√°r√≥l besz√©lgett√ľnk
  HozzŠszůlŠsok Nyomtat E-mail PDF


 

- Mikor gondolt arra először, hogy k√©pzőműv√©szettel szeretne foglalkozni?

- Az √°ltal√°nos iskol√°ban Holl√≥ Mih√°lyn√© volt a rajztan√°rnőm, aki Szentendr√©ről jött Szegedre. Nagy tehets√©gnek tartott, minden√°ron azt szerette volna, hogy a budapesti k√©pzőműv√©szeti gimn√°ziumban tanuljak tov√°bb. Igyekezett erről a szüleimet is meggyőzni, de több okb√≥l is nagy ellen√°ll√°sba ütközött. Akkoriban √©desap√°m betegeskedett, ez√©rt szüleim nem mert√©k v√°llalni a pesti tan√≠ttat√°som anyagi terheit, m√°sr√©szt a vid√©ki emberek szok√°sos szeml√©let√©vel el sem tudt√°k k√©pzelni, mi lenne velem szinte gyerekk√©nt a nagy főv√°rosban. Közben a K√©pzőműv√©szeti Főiskola akkori p√°rttitk√°ra tehets√©gkutat√≥ kör√ļton j√°rt az orsz√°gban, s hozz√°m is eljutott. Felfigyelt az akvarelljeimre, s felvitt Budapestre, megmutatta a főiskol√°t is. √ďri√°si √©lm√©ny volt l√°tni a rengeteg nagy k√©pet, √ļgy √©reztem, ez az √©n vil√°gom. V√©gül azonban a nagy csal√°di tan√°cskoz√°sok ut√°n magam is √ļgy döntöttem, itthon maradok. A Radn√≥ti Mikl√≥s Gimn√°ziumba kerültem. Ezt k√©sőbb nem b√°ntam meg, mert nagyon erős iskola volt, s olyan komoly √°ltal√°nos művelts√©get adott, amit k√©sőbb j√≥l tudtam kamatoztatni. A gimn√°ziumi √©vek nem voltak könnyűek, mert közben mindennap a v√°rosi k√©pzőműv√©szeti szabadiskol√°ba j√°rtam rajzolni √©s festeni.

N √Č V J E G Y

Zombori L√°szl√≥ 1937-ben született Szegeden, iskol√°it is itt v√©gezte. 1958-ban földrajz-rajz szakos tan√°ri diplom√°t szerzett, majd – rövid csongr√°di kit√©rő ut√°n – Szegeden tan√≠tott. 1979 √≥ta csak k√©pzőműv√©szettel foglalkozik. Ön√°ll√≥ ki√°ll√≠t√°sai voltak Szegeden k√≠vül H√≥dmezőv√°s√°rhelyen, Csongr√°don, Budapesten, Miskolcon, P√©csett, Veszpr√©mben, több kollekt√≠v hazai √©s külföldi t√°rlaton is r√©szt vett. Többször fest√©szeti d√≠jat kapott a Szegedi Ny√°ri T√°rlaton. Koszta-plakettel, Szeged V√°ros Alkot√≥i D√≠j√°val √©s a Juh√°sz Gyula-d√≠jjal ismert√©k el munk√°ss√°g√°t. A Műv√©szeti Alap – illetve jogut√≥dja a MAOE – √©s a Magyar K√©pzőműv√©szek Szövets√©g√©nek tagja, valamint megalakul√°sa √≥ta tagja a szegedi SZÖG-ART K√©pzőműv√©szeti Egyesületnek is.

- Ha j√≥l tudom, √©retts√©gi ut√°n a szegedi tan√°rk√©pző főiskola rajz-földrajz szaka következett. Meg sem fordult a fej√©ben, hogy a K√©pzőműv√©szeti Főiskol√°ra menjen?

- Dehogyisnem! Felv√©teliztem is. Az első h√©ten t√ļljutottam a fejrajzon, ahol m√°r nagyon sokan kiszűrődtek. A következő h√©ten az aktrajz következett. A kicsit prűd vid√©ki szeml√©let miatt a felv√©teli előtt mindössze egy h√≥nappal kaptam r√° lehetős√©get, hogy a kollekt√≠v műteremben aktot is rajzolhassak. Az akt l√°tv√°ny√°t Szegeden nem a di√°koknak tartogatt√°k. √ćgy ebből a t√©m√°b√≥l n√©h√°ny kisebb tanulm√°ny ut√°n meglehetősen felk√©születlenül mentem. Ahogy visszaeml√©kszem, konzervat√≠vabb szeml√©letű, szik√°rabb grafitrajzot produk√°ltam. Amikor körüln√©ztem, l√°ttam, hogy a Török P√°l utcai műv√©szeti gimn√°zium tanul√≥i sz√©nrudakkal, laz√°n, foltokkal, nagy rutinnal rakt√°k föl az aktot. Akkor m√°r gondoltam, hogy baj lesz. Igazam lett, nem vettek föl. B√≠ztattak ugyan, pr√≥b√°lkozzam a következő √©vben is, de ez az elutas√≠t√°s sz√°momra olyan m√©rhetetlen csal√≥d√°s volt, hogy eldöntöttem, nem l√©pem √°t többet a K√©pzőműv√©szeti Főiskola küszöb√©t. Tal√°n az volt a baj, hogy Szegeden t√ļlont√ļl hittek bennem, enn√©lfogva √©n is kezdtem hinni magamban. Biztos voltam benne, hogy föl fognak venni. Ez√©rt a csal√≥d√°sb√≥l egy √©letre el√©g volt. Ma m√°r tudom, nem √≠gy kellett volna gondolkodnom, hiszen akadtak a felv√©telizők között olyanok is, akik a hetedik-nyolcadik pr√≥b√°lkoz√°s ut√°n jutottak be a főiskol√°ra.

- Mit adott a tan√°rk√©pző főiskola rajz szaka?

- Be kell valljam, m√°r az első √©v ut√°n ott akartam hagyni a főiskol√°t, nem mentem be a vizsg√°kra sem. A kr√≠zis azzal z√°rult, hogy beh√≠vattak, leszidtak, √©s azt mondt√°k, mehetek traktorosnak. V√©gül azzal fenyegettek meg, hogy vissza kell fizetnem a tand√≠jat. Ez döntő √©rvnek bizonyult a marad√°s mellett. A rajz tansz√©ken Buday √©s Major tan√°r √ļr voltak a mestereim, Vinkler L√°szl√≥ csak műtört√©netet tan√≠tott nekünk. Soha nem √©reztem, hogy a főiskola nagyon sokat adott volna. T√°g√≠totta a l√°t√≥körömet, de √©rzelmileg nem kötődtem hozz√°. A főiskol√°s √©vek alatt beletörődtem, hogy tan√°rk√©nt fogom megkeresni a kenyerem. A diploma ut√°n √ļgy √©reztem, el kell mennem a szülői h√°zb√≥l, sőt a szülőv√°rosomb√≥l is. A magam erej√©ből ön√°ll√≥ √©letet szerettem volna √©lni, ez√©rt önk√©nt v√°llaltam Csongr√°don tan√°ri √°ll√°st. A tan√°ri munk√°t mindv√©gig komolyan vettem, többnyire rajzot kellett csak tan√≠tanom. Szerettem a gyerekeket, √ļgy √©reztem, megkedvelik √°ltalam a rajzot, a k√©pzőműv√©szetet. Nem sok√°ig b√≠rtam Csongr√°don, m√°r a harmadik √©v ut√°n nagyon hi√°nyoztak a szegedi festőkoll√©g√°k, az indul√≥ p√°lyat√°rsak, bar√°tok, többek között D√©r Istv√°n, Zolt√°nfy Istv√°n. A csongr√°di mag√°nyomban nem √©reztem olyan fejlőd√©si lehetős√©get, ami egy fiatalember sz√°m√°ra nagyon fontos.

- Olyan volt a visszatérés, amilyenre számított?

- 1962-ben kerültem vissza Szegedre, ahogy körüln√©ztem, fiatal, tehets√©ges műv√©szg√°rd√°t tal√°ltam. Ez nagyon j√≥ volt, mert engem is inspir√°lt. Szinte versenyl√°zban √©gtünk akkoriban, mindannyian meg akartuk mutatni, mit tudunk, mennyit √©rünk. A Kolozsv√°ri t√©ri √°ltal√°nos iskol√°ban kaptam rajztan√°ri √°ll√°st. Tizenhat √©vig tan√≠tottam ott, az utols√≥ n√©gy-öt √©vben m√°r csak f√©l√°ll√°sban. Abban az időben a monopolhelyzetben l√©vő K√©pcsarnok V√°llalat felvette a festm√©nyeinket, rendszeresen ki√°ll√≠t√°sokat rendezett sz√°munkra szerte az orsz√°gban. Az √©letm√≥dom lassan megv√°ltozott, l√©p√©sről-l√©p√©sre felhagytam a tan√≠t√°ssal, √©s 1979-től a szabad√ļsz√≥ l√©t mellett döntöttem. Szegedi festőműv√©sz koll√©g√°im, Nov√°k Andr√°s √©s Pataki Ferenc eset√©ben a szabad√ļsz√≥ √©letforma v√°laszt√°sa term√©szetes dolog volt, mert a K√©pzőműv√©szeti Főiskol√°n szerzett diplom√°jukkal kiforrott műv√©sztudattal kezdt√©k a p√°ly√°jukat. Term√©szetes volt sz√°mukra, hogy festőműv√©szek, s ebből kell meg√©lniük. Mi pedig, akik tan√°ri oklevelet kaptunk, j√≥ ideig al√°zattal viseltettünk a szakma ir√°nt. Ez h√°tt√©rbe szor√≠totta azt a"„műv√©szöntudatot", ami pedig nagyon fontos ahhoz, hogy b√°trabban, hat√°rozottabban v√°llaljuk a bizonytalant, az előre nem l√°that√≥t. Előbb-ut√≥bb azonban r√° kellett jönnünk, a tan√≠t√°s – ha igaz√°n komolyan műveljük – hosszabb t√°von szellemileg √©s fizikailag is olyan kimer√≠tő munka, hogy mellette nagyon neh√©z √©rdemi műv√©szi alkot√≥munk√°t is v√©gezni.

- Tulajdonk√©pp eg√©sz fest√©szet√©nek alapja, kiindul√≥pontja a term√©szetelvűs√©g...

- Biztosan vannak ennek gyerekkori gyökerei is, hiszen közvetlen volt a kapcsolatunk a term√©szettel. Azok a festői p√©ld√°k, amelyeket a műtört√©netből l√°ttam √©s szimpatiz√°ltam velük – a magyar t√°jk√©pfestők, Szinyeitől Medny√°nszkyn √°t a k√©sőbbiekig –, mind a term√©szetre v√°laszoltak. Amikor pedig √°tt√©rtem a szigor√ļbb v√°zrendszerű, konstrukt√≠v megfogalmaz√°sra, √°tmenetileg tal√°n szüneteltettem a kor√°bbi √©lm√©nyeket, s helyette szellemibb, kigondoltabb m√≥don pr√≥b√°ltam dolgozni. Hamar hi√°ny√©rzetem t√°madt, mert nem tel√≠tődtek meg √ļgy a k√©peim, ahogyan szerettem volna. Ellenhat√°sk√©pp √ļjra visszany√ļltam a term√©szetbe, pr√≥b√°ltam onnan mer√≠teni. Egy viszonylag hosszabban tart√≥ k√©pcsarnoki munka következett, amelynek persze h√°tr√°nyai is voltak, hiszen egy idő ut√°n hajlamos arra az ember, hogy rutinb√≥l fessen t√°jk√©peket. Hamarosan √ļjra √©reztem, hogy nem lesz j√≥ ez az ir√°ny, hiszen ellaposodhat √≠gy a festői elk√©pzel√©s. Erre az √©rz√©sre volt v√°lasz az 1993-as R√°cz Gal√©riabeli t√°rlatom, ami meglepet√©st keltett.

- Milyen alkotói módszert, munkarendet alakított ki; mikor szeret legjobban dolgozni?

- Mindig napf√©nyn√©l szerettem festeni. Ny√°ron egyszerűbb ezt megoldani, hiszen kor√°n kel a nap. √Āltal√°ban hajnali h√°rom √≥rakor √©bredek, s f√©l n√©gykor m√°r az √°llv√°ny előtt √°llok. Ez nagy nyeres√©g, mert reggel nyolc √≥r√°ra az aznapi munka fel√©vel m√°r v√©gzek. Ezut√°n a kellő napf√©nyn√©l d√©lig korrig√°lom a sz√≠neket, hangulatot, amit a villanyf√©nyn√©l esetleg nem megfelelően tettem le. D√©lut√°n m√°r legfeljebb csak apr√≥ dolgokat jav√≠tok, teszek-veszek, alapozok. Ahogyan korosodom, egyre ink√°bb szinte rajta csüngök a k√©peimen. Ha ott vagyok a műteremben, ha nem: mindig velem vannak. Egyre többször tapasztalom magam is, hogy a befel√© fordul√°s egyfajta összefon√≥d√°st, szimbi√≥zist jelent a munka t√°rgya √©s a műv√©sz között. Fest√©s közben zen√©t hallgatok, hajnalban alig v√°rom, hogy megkezdődj√©k a Bart√≥k R√°di√≥ műsora. A szerkesztők jobbn√°l jobb muzsik√°t v√°logatnak össze nekem. H√°l√°s hallgat√≥ vagyok, mert a szimfonikus zen√©től az oper√°ig mindent szeretek. Elsősorban hangulatteremtő h√©tt√©rzenek√©nt hallgatom a r√°di√≥t – nemes, ünnep√©lyes közegben √©rzem √≠gy magam. A festői munk√°nak vannak olyan f√°zisai, amikor minden idegsz√°lammal, gondolatommal csak a k√©pre, a vonalakra, sz√≠nekre összpontos√≠tok. Ad√≥dnak persze olyan időszakok is, amikor nincs szüks√©g ilyen koncentr√°lt figyelemre. Ilyenkor elkalandozom, a politik√°t√≥l a műv√©szeti √©let k√©rd√©seiig jobbn√°l-jobb gondolatok jutnak az eszembe. A napi politikai fejteget√©seket is meghallgatom, de ha nagyon elegem van belőlük, kikapcsolom a r√°di√≥t. Amikor nyilv√°nval√≥an hazudnak – ez nem ritka a mai politikai gyakorlatban sem –, nagyon dühös tudok lenni. A hazudoz√°sn√°l m√©g a rossz h√≠reket is jobban el tudom viselni, ha val√≥s okokkal megmagyar√°zhat√≥k. Val√≥sz√≠nűleg az√©rt nem f√°raszt annyira a hossz√ļ munka, mert közben a gondolataim szabadon kalandozhatnak. Nagyon √©lvezem ezt az √©letform√°t, el sem tudn√©k k√©pzelni m√°r m√°st magamnak.

- Mikor tal√°lkozhat a közöns√©g legközelebb ön√°ll√≥ ki√°ll√≠t√°son is a k√©peivel?

- Ön√°ll√≥ t√°rlatra most nem k√©szülök. Azok a k√©peim, amelyekből ki√°ll√≠t√°st rendezhetn√©k, nehezebben indulnak el. Nemr√©giben tal√°ltam egy fel√ļj√≠that√≥ kis öreg h√°zat, √≠gy egy rövid k√©nyszerű kir√©rő ut√°n visszaköltözhettünk M√≥rav√°rosba. Most √ļjb√≥l √ļgy √©rzem, megfelelő környezetbe kerültem. Mindez nagy anyagi √°ldozattal j√°rt. A munk√°latokat csak √ļgy tudtam finansz√≠rozni, hogy a k√©pzőműv√©szeti piac sz√°m√°ra festettem k√©peket, amelyek kitöltött√©k a napjaimat, nem jutott idő a magam sz√°m√°ra elk√©pzeltekre. Nem tudom, ha ez a szor√≠t√°s enyhül, h√°ny √©v m√ļlva tudok √ļjb√≥l egy ki√°ll√≠t√°sra val√≥, kedvem szerinti anyagot össze√°ll√≠tani. B√°r abban sem vagyok biztos, hogy ez olyan fontos lenne. A bar√°taim tudj√°k r√≥lam, kicsit t√°rlatellenes vagyok. Ön√°ll√≥ ki√°ll√≠t√°sra mindig is nagyon nehezen tudtak r√°b√≠rni. Ott szembesült az ember azzal, mit k√©pzelt el, s mi az, ami realiz√°l√≥dott. Nem mindig volt egy√©rtelműen pozit√≠v az egyenleg önmagam sz√°m√°ra. Akkor sem, ha a kivül√°ll√≥k m√°st mondtak. Alkatilag is olyan ember vagyok, aki nem szeret ki√°llni, akitől t√°vol √°ll, hogy ünnepeltesse mag√°t. A köz√©pkori k√≥dexfestők p√©ld√°ja vonz: v√©gezt√©k a munk√°jukat, rajzolt√°k, festett√©k az inici√°l√©kat, de sohasem kellett t√°rlatot rendezniük, ki√°llniuk a közöns√©g el√©. M√©gis pomp√°s √©letük volt, azt csin√°lhatt√°k, amit szerettek. Abban b√≠zom, sikerül m√©g n√©h√°ny elfogadhat√≥ k√©pet festenem, s ez fontosabb, mint a ki√°ll√≠t√°sok. V√©gül √ļgyis az ut√≥kor √≠t√©l. Az az igaz√°n izgalmas, hogy amikor majd ötven-sz√°z √©v m√ļlva valaki visszatekint a mai szegedi pikt√ļr√°ra, fennakadunk-e a rost√°n vagy sem.

 

Hollósi Zsolt



HozzÔŅĹszÔŅĹlÔŅĹsok Kedves OlvasÔŅĹ! Jelentkezzen be ÔŅĹs akkor hozzÔŅĹszÔŅĹlhat a tÔŅĹmÔŅĹhoz!



Webradio.hu - Szegedi, orszÔŅĹgos ÔŅĹs sport hÔŅĹrek a nap 24 ÔŅĹrÔŅĹjÔŅĹban!:H√≠rek arrow Gy√Ľjtem√©ny



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player