2008. mĂĄrcius 1. (szombat)
A reggeli felkelĂŠs nem ment olyan kĂśnnyen az esti buli utĂĄn, ĂŠs ezen az enerdzsĂĄjzerek sem segĂ­tettek, a dĂŠlelĂľtti programban szereplĂľ tĂśrtĂŠneti mĂşzeum meg aztĂĄn plĂĄne nem... A mĂŠlypont mĂŠgis akkor ĂŠrkezett el, amikor az ebĂŠdet meglĂĄttuk: palacsinta. Az ĂŠdessĂŠgnek mĂŠg a szaga is rosszul esett, nem beszĂŠlve arrĂłl, hogy - mint az kĂŠsĂľbb kiderĂźlt - ez volt az egyetlen nap, amikor NEM kaptunk kĂĄposztĂĄt. Pedig nem kis szĂźksĂŠgĂźnk lett volna rĂĄ. Az egyetlen „szerencsĂŠs" Peti volt, aki lisztĂŠrzĂŠkenysĂŠge miatt tĂśltĂśtt kĂĄposztĂĄt kapott, speciĂĄlis lengyel mĂłdon elkĂŠszĂ­tve, mint a tovĂĄbbiak sorĂĄn mĂŠg kĂŠt-hĂĄrom alkalommal... A problĂŠmĂĄt Ăşgy hidaltuk ĂĄt, hogy bementĂźnk egy szennykajĂĄldĂĄba, ĂŠs magunkhoz vettĂźnk nĂŠhĂĄny hamburgert, ami megĂłvott minket az ĂŠhhalĂĄltĂłl. 
Ezek utån mår tudtuk Êlvezni a hely szÊpsÊgeit, a cseh kisvårosokhoz hasonló nÊgyszÜgletes fþterÊt, a rÊgi Êpßleteket, a szÝk kis utcåkat. Mivel a vårosban talålható egy mÝvÊszeti egyetem (amelynek a kollÊgiumåban a szållåsunk is volt), nem meglepþ, hogy egy modern kÊpzþmÝvÊszeteket bemutató múzeum is szerepelt a programunkban. Ha egy szóban kellene kifejeznek a låtottakat, akkor azt mondanåm, hogy Êrdekes. A kiållítåson elsþsorban hasznålati tårgyakat låttunk, szÊkeket, kanapÊkat, plakåtokat, melyek kÜzßl tÜbb jól mutatott sajåt kÜrnyezetÊben, åm nem tudnåm þket elkÊpzelni mondjuk a nappalimban. 
A kÜvetkezþ programpont a cieszyni vår volt, amelynek lakótornyåból jó rålåtås nyílt a vårosra Ês a szmogba burkolózó szilÊziai tåjra. A mellette låtható kåpolna pedig mår ismerþsen hatott a 20 zlotyisról. 
A helyi színhåzat is meglåtogattuk, itt minden Êvben fesztivålt is rendeznek. Az igazgató, aki kÜrbevezetett minket, elmondta, hogy az intÊzmÊny ÊrdekessÊge, hogy nem rendelkezik sajåt tårsulattal. 
A szållåsra visszatÊrve folytattuk az ismerkedÊst, hiszen az egyetlen, aki mår mindenkinek a nevÊt megtanulta Aga volt, a fþszervezþ låny. KitÜltÜttßk az ÊrtÊkelþ tåblåzatokat is, amikbþl majd a szponzorok megtudhatjåk, mennyire hasznos dolgot finanszíroztak. Ez a mÝvelet vålt a napi programunk egyetlen biztos pontjåvå. 
Este megnÊztßk az elsþ filmet, amit az olaszok hoztak a talålkozóra, a Szåz lÊpÊst (I cento passi, 2000, Marco Tullio Giordana), ami termÊszetesen egy maffiafilm volt. Mint minden tovåbbi filmet is, ezt is eredeti hanggal, Ês angol felirattal vetítettÊk, hogy minÊl tÜbben megÊrtsÊk. 
EzutĂĄn kĂśvetkezett a „szombat esti lĂĄz" fedĂľnevĂť akciĂł, ami mĂĄr csak azĂŠrt sem sikerĂźlhetett jĂłl, mert mindenki nyomott volt a film miatt, rĂĄadĂĄsul mivel a diĂĄkkocsma nem volt nyitva, be kellett mennĂźnk a vĂĄroskĂśzpontba. Az ottani helyen vĂŠgĂźl alig fĂŠrtĂźnk el, ĂŠs a zene sem volt valami jĂł, Ă­gy ez a nap viszonylag rĂśvidre sikeredett.