| Úton |
|---|
 A Dolomitok között a nyár közepén is minden haragos zöld. Az esõ szinte mindennapos, a közel kétezres csúcsok között hamar összegyûlnek a felhõk. Négy napig viszont kánikula uralkodott Forni Avoltriban. |  |
| |
| |
| |
| |
|
| Könyv |
|---|
| Hírlevél |
|
|
|
Madeirai beszámoló II.
Oskó Péter
2008 March 07, Friday
 Oskó Péter, a Webrádió nagyutazója ezúttal Madeirán, a paradicsommadár-virág szigeten járt. Ha Ön is oda tévedne, kötelezõ olvasmány, ha nem, akkor is!
|
2. lap. �sszesen 8. Ötödik nap, november 30. péntek  Indulás: 9:00 -kor. Egész napos „Keleti sziget túra" Az elsõ állomásunk Camacha városka volt, amely a nádfeldolgozásáról híres. Voltunk egy kosárfonó üzemben, ahol megmutatták, hogyan készítenek -nemcsak kosarat, hanem sokféle használati tárgyat- vesszõbõl. Bevásároltam az ajándéküzletben: sok mindent vettem, ami helyi jellegzetesség: szív alakú kosárka, benne madeiraborral, kínálótálcák festett csempe köré fonva, a Santa Maria makettje szintén vesszõbõl (tényleg hasonlít!), s benne csücsül egy kis palack madeirabor, hímzett terítõk, madeirai motívumokkal, vagy jellegzetességekkel, satöbbi, satöbbi. Szobatársam azt mondta a késõbbiek során, hogy olyan vagyok, mint a Mikulás; mindenkinek mindent veszek. Sebaj, csak haza is tudjam vinni!
Innen továbbmentünk a sziget belsejébe: felmentünk 1818 méterre a sziget második legmagasabb csúcsára: Pico do Arieiro-ra. (A legmagasabb csúcs a Pico Ruivo 1861 m. de csak gyalogszerrel és túracipõben látogatható).De sajnos megint semmit nem láttunk a hatalmas köd és a szemerkélõ esõ miatt. Csak egy félmagyar-félnémettel beszélgettem egy nagyon jót, hogy mi magyarok mindenhol elõfordulunk. Lefelé ereszkedés közben megálltunk a Ribeiro Frio természetvédelmi területen, ahol hatalmas pisztrángtenyészet van: bölcsödétõl a „magasiskolákig" nevelik a pisztrángokat.Faial nevû tengerparti településen álltunk meg ebédelni egy igazi madeirai kertvendéglõben.Amit én választottam, az a „tonhal-szték" volt (hallottál már ilyet ?!?). Bár én nem rajongok a sztékekért, de ez igazán finom volt és omlós. Állítólag sütés elõtt a halat valamilyen hagymás-fûszeres lében pácolják. Tényleg jó volt!
 Az étterem kertjében már találkozhattunk a madeirai népi építészet emblematikus házával, amellyel aztán utunk következõ állomásán többedmagával is láttunk. Santana (=Santa Ana) városa ezekrõl a jellegzetes színes kunyhóiról (= „casas de colmo") vált világhírûvé. Apró, kis téglalap alapon álló náddal fedett háromszög profilú lakóhelyek, melyek fehérre vannak meszelve, de az ablak-ajtókeret általában kék színû, az ajtó maga pedig piros. Egyiket-másikat ma is lakják, de ma már inkább csak a turistáknak mutogatják. Néhány kis makettet hoztam is magammal.Innen kelet felé haladva megálltunk Portelánál: a lelátóhelyrõl megtekinthetõ a „Sas szirt" sziklaformáció és az északi partvidék.Innen Machico- n, a régi fõvároson keresztülhaladva, majd végig a tengerparti sztrádán visszamentünk Funchalig.
Innen északra fekszik Monte nevezetû kisvároska, melynek magyar történelmi vonatkozása van. A szintén meredek lejtõkön elterülõ, dús növényzetû üdülõvároska már a XVIII. század óta vonzotta az európai üdülni vágyókat.  Valóban, a városban sétálgatva nagyon sok, európai stílusú XIX. századi villaépület található, sétányokkal. Ausztria utolsó császára, -I. Károly, egyben Magyarország utolsó királya IV. Károlyként- itt talált menedéket számûzetésében 1921. novemberében. Sajnos csak rövid ideig élvezhette a sziget ajándékait, mert egy év múlva meghalt. Itt is van eltemetve a „Nossa Senhora do Monte" zarándoktemplomban egy neki fenntartott kápolnában. Fekete érckoporsóban nyugszik, fölötte festmények, melyek császárként és királyként ábrázolják. Alatta az uralkodói ékszerek jelképesen, + jónéhány koszorú magyar és német felirattal, magyar, osztrák és EU-s zászló. Az egész kápolna egyszerû, de méltóságteljes. Megígértem utolsó királyunknak, hogy visszajövök én még ide és meglátogatom! Efelõl ne aggódjon, addig is nyugodjék békében.
A templom lábától indul egy megint csak madeirai jellegzetesség, a „Toboggan" kosárszán.Ez gyakorlatilag faládikó, hasonlít a mi kétüléses, múlt század eleji szánkóinkhoz, amelyhez nem kell hó. Beleülsz és a meghatározott útvonalon a gravitáció segítségével leereszkedhetsz Livramentóig. Aztán majd a „szánemberek" valahogy lentrõl visszahozzák a szánokat a következõ turistáknak. Kb. fél 6 körül értünk vissza a szállodába. Egyre jobban kezdem élvezni ezt az ún. wellnessprogramot, úgyhogy ma sem maradhatott el, miután megint megfürödtem kedvenc itteni óceánomban.
Este még interneteztem a szálloda business-centerében, de ha lehet, ezt kerüljétek el, mert nagyon drága volt! A városbeli internetkávézókban ezt ötödennyiért meg lehet tenni, csak jó gépet fogjál ki! Ezt már rég tudtam, csak ma este lusta voltam már bebuszozni.....
|
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!