A "Lengyel, magyar kĂŠt jĂł barĂĄt... / Polak-wenger dva bratanki" nem teljesen korrekt, mivel a csereprogramon egy olasz csoport is rĂŠszt vett, csak hĂĄt az Ăľ kedvĂźkĂŠrt nem Ă­rhattam ĂĄt a nĂłtĂĄt. EttĂľl fĂźggetlenĂźl Ăľk is kivettĂŠk rĂŠszĂźket abbĂłl a 11 napos lengyelorszĂĄgi diĂĄkcsereprogrambĂłl, melyet 2008. februĂĄr 29. ĂŠs mĂĄrcius 10. kĂśzĂśtt rendeztek meg Cieszynben ĂŠs Piekary ÂŚlÂąskie-ben, „Three colours - white, red, green" (HĂĄrom szĂ­n - fehĂŠr, piros, zĂśld) mottĂłval. Ha valakinek nem esne le egybĂľl: ez a hĂĄrom szĂ­n a hĂĄrom orszĂĄg zĂĄszlĂłin lĂĄthatĂł (a zĂśld ugyan a lengyelrĂľl valami szerencsĂŠtlen vĂŠletlen miatt lemaradt). 
A csereprogramot az EU támogatta, így a résztvevõknek a kiutazáson, a biztosításon, a szuveníreken és a bulizás költségein kívül semmiért nem kellett pénzt kiadniuk. Minden országból 11 fiatal vett részt a programokon, melyek a film téma köré szervezõdtek. Mivel a magyar csapat egy része már vett részt hasonló cserében, melyben a zene játszotta a fõszerepet, többeknek ismerõsek voltak a lengyel szervezõk és a városok is. Én viszont újoncként csöppentem a csapatba, és még sosem jártam elõtte Lengyelországban, így szinte minden újdonság volt számomra...

2008. februĂĄr 29. (pĂŠntek)
Este érkeztünk meg Cieszynbe. Az út elég hosszadalmas volt, és fárasztó: Pozsonyból indultunk délután fél 2-kor vonattal, amihez a Jánossomorjai Önkormányzat busza vitt ki minket. Innen két átszállással este 8 körül érkeztünk meg Cieszyn csehországi részébe. A város érdekessége ugyanis, hogy pont a cseh-lengyel határon fekszik, ezért egyik fele az egyik, másik a másik országhoz tartozik.
Most, hogy mindkÊt orszåg EU-tag lett, a helyzet kevÊsbÊ Êrdekes, mint nÊhåny Êvvel (Êvtizeddel) ezelþtt, amikor útlevÊl Ês våmvizsgålat volt szßksÊges ahhoz, hogy az ember åtjusson a hatårt kÊpezþ folyón. 
Az állomásra elénk jöttek lengyel vendéglátóink és a már korábban megérkezett olaszok. Örvendeztünk egymásnak, majd a szemerkélõ esõben elgyalogoltunk a nem túl közeli egyetemi kollégiumba, ahol szállást foglaltak nekünk. 2 és 6 személyes szobák voltak, és a szervezõk ügyeltek arra, hogy mindegyikbe legalább 2 nemzet képviselõi kerüljenek, hogy ezzel elõsegítsék az integrációt. Emõvel és Mártival három olasz lánnyal kerültünk egy szobába, illetve hát inkább két, egybenyíló szobába. 
Az este ismerkedĂľs programokkal kezdĂľdĂśtt, ahol megtanulhattuk egymĂĄs nevĂŠt ĂŠs a talĂĄlkozĂł jelmondatĂĄvĂĄ vĂĄlt utasĂ­tĂĄst: „People, let's do some energizer!" (kb.: Emberek, most jĂĄtszunk egy kis bemelegĂ­tĂľ jĂĄtĂŠkot!) 
A kellþ energia megszerzÊse utån az integråció egy jobban ismert módjåt rÊszesítettßk elþnybe, a kÜzÜs bulit (Corridor party). Valami hßlye rendszer folytån a lengyel koleszban (Ês kÊsþbb a måsik szållåson is) kizårólag a folyosón volt szabad dohånyozni, ahol ablakok hiånyåban a fßstnek esÊlye sem volt a tåvozåsra. De håt a dohånyosok mår csak dohånyosok, ezÊrt kajåstól-piåstól kißltßnk a folyosóra, aminek az lett az eredmÊnye, hogy a måsnap alig tudtunk kijÜnni a szobånkból a kiÜmlÜtt pia Ês a fßstszag miatt.