Amikor Darwin születésének 200. és a Fajok eredete megjelenésének 150. évfordulóját ünnepeljük, a szokványos biográfikus visszatekintés helyett egy olyan problémát választottunk ki, melynek megoldása Darwinnak is nagy gondot és saját bevallása szerint egész elméletére veszélyt jelentett, ez pedig nem más, mint a társas rovarok terméketlen kasztjainak kialakulása.
A kérdés feltevése pedig nagyon egyszerû: hogyan alakulhattak ki terméketlen élõlények az evolúció során, amikor az evolúció fõ mozgatója éppen az utódok számában mérhetõ rátermettség növelése. Tegyük azonban fel, hogy a sterilitás valamilyen szempontból kedvezõ jelleg, de akkor ezt miként képesek átörökíteni az egyedek, ha egyszer terméketlenek. Darwin a maga zsenialitásával korának biológiai gondolkodását messze meghaladva megsejtette, hogy a természetes kiválasztás nem csak egyedeken, hanem élõlények csoportjain, tehát magasabb egységeken is mûködik.
Ez a világos látásmód azonban nem vált szakmai közkinccsé a társas élet értelmezésében. Az elsõ nagy koncepciócsokor a naiv szuperorganizmus elmélet köré köthetõ. A szuperorganizmus elmélete W. M. Wheeler amerikai biológustól származik, aki a múlt század második évtizedének elején körvonalazta azt és 1928-ban megjelent társas rovarokkal foglalkozó mûvében fejtette ki. Eszerint a társas rovarok kolóniái és a fejlett, soksejtû élõlények szervezete között kvázi homológia van, ez pedig elsõsorban az ivari és testi sejtek illetve az ivaros és terméketlen egyedek párhuzamában jelenik meg. Wynne-Edwards 1960-as évek elején egy ugyancsak naiv, de sok figyelemre méltó tényre is rávilágító csoportszelekciós elmélettel állt elõ, mely szerint az állatok populációik fennmaradása érdekében korlátozzák szükségleteiket és mintegy megegyezés alapján feladják szaporodóképességüket.
A nagy áttörést W. D. Hamilton rokonszelekciós elmélete jelentette. Aki a társas rovarok legtöbbször rokon egyedek alkotta kolóniáiban a szaporodóképesség „önzetlen" felhagyását a kedvezményezettekhez fûzõdõ rokoni kapcsolatokkal és ennek megfelelõen génjeik hasonlóságával, tehát genetikai állományuk fennmaradásával magyarázta. Hamilton elméletét további csoportszelekciós koncepciók követték (jellegcsoportok, populációk, sõt életközösségek közötti szelekció). A késõbbi bizonyítékok alapján viszont kitûnt, hogy a rokonszelekció csak mintegy lehetõséget biztosít a társas élet kialakulásának, de annak nem kielégítõ magyarázata. A magasan szervezett, euszociális életmód kialakulásához számos egyéb viselkedési, ökológiai és filogenetikai kényszer, hajtóerõ is szükséges.
Az idõközben, fõleg E. O. Wilson munkássága gyümölcseként kialakult tudomány, a szociobológia a rovarok társas viselkedésének számos izgalmas területének részleteit tárta fel, ilyen a szociálparazitizmus, a rabszolgatartás, állatok gondozása, növénytermesztés, „drogfogyasztás", stb. Az újabb kutatások a társas rovarok váratlanul magas intelligenciáját és a földi biológiai sokféleség fenntartásában játszott meghatározó szerepüket is bizonyítják.
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!