Névjegy
Született: Gyula, 1937. jĂşlius 16.
Tanulmányok: Liszt Ferenc ZeneművĂ©szeti Főiskola zeneszerzĂ©s, karmesterkĂ©pző,
1956-65.
Életút: 1960-75 az Operaház korrepetitora, majd karmestere, 1975-83 a Szegedi
Nemzeti SzĂnház Ă©s Szimfonikus Zenekar zeneigazgatĂłja, majd a Szegedi Nemzeti
SzĂnház igazgatĂłja. 1983-85 az Operaház karmestere, 1986-89 a Budapesti
MűvĂ©szeti Hetek Ă©s SzabadtĂ©ri SzĂnpadok IgazgatĂłsága zenei vezetője. 1989-90 a
Szegedi Szimfonikus Zenekar művĂ©szeti vezetője. 1996- a Szegedi Nemzeti SzĂnház
zeneigazgatĂłja.
KitüntetĂ©sei: Liszt Ferenc-dĂj (1975), KiválĂł MűvĂ©sz (1997). Főbb lemezei:
Salieri: Falstaff, Cimarosa: Il Pittor Parigino, Liszt: Don Sanche
|
- Kezdjük az elejĂ©n: hogyan lett karmester?
- TĂşlzás lenne, ha azt állĂtanám: muzsikus családbĂłl származom. Apám egy
koldusszegĂ©ny, tizenhat gyermekes családbĂłl küzdötte fel magát ügyvĂ©ddĂ©, anyám
családja pedig egy jĂłmĂłdĂş, tipikus zsidĂł kereskedő-Ă©rtelmisĂ©gi famĂlia volt.
Anyai nagyapám orvosi műszereket forgalmazott, többek között a gyulai kĂłrház
szállĂtĂłjakĂ©nt. Nyugodt Ă©letünk volt, ma is emlĂ©kszem a gyakori családi
muzsikálásra. Édesanyám nagyszerűen zongorázott, szenzáciĂłsan blattolt.
Megmaradt bennem egy Ă©les emlĂ©kkĂ©p: a szüleim a nappaliban a vendĂ©geikkel
kamaramuzsikálnak. A klasszikus darabok mellett a napi slágereket is játszották:
keringőket, dalokat, mĂ©g a HĂłfehĂ©rke Ă©s a hĂ©t törpe zenĂ©jĂ©re is emlĂ©kszem.
Gyulai zongoratanárnőm BartĂłk BĂ©la Gyermekeknek Ă©s Mikrokozmosz sorozataival
tanĂtott. Amikor tĂzĂ©ves koromban Budapestre költöztünk, Ă©desanyám rögtön
váltott egy operabĂ©rletet, ami az egĂ©sz Ă©letemre meghatározĂł jelentősĂ©gűnek
bizonyult. Meghatározó gyerekkori élményem volt az is, hogy anyám megvette A
trubadĂşr Ă©s a SzöktetĂ©s a szerájbĂłl zongorakivonatát. Ha metodikát kellene
Ărnom, hogyan neveljük a gyerekeket az operára, ma is ezt a kĂ©t darabot
javasolnám.
- Kitől tanult dirigálni?
- Először KĂłrodi András tanĂtott a zeneakadĂ©mián, akinek nagyon sokat
köszönhetek, mert ő irányĂtott az Operaházba. TanárkĂ©nt viszont csapnivalĂł volt.
Nagyon szerette a jĂł növendĂ©keket, utálta rosszakat. A jĂł tanár szigorĂşan fogja
a jĂł növendĂ©keit, Ă©s mindent megtesz a rosszakĂ©rt. A dirigálás terĂ©n KĂłrodi maga
is sĂşlyos problĂ©mákkal küzdött, ezĂ©rt egyetlen mozdulatot sem mutatott nekünk.
Számomra Ferencsik János lett az isten. A dirigálásátĂłl tűzbe jöttem. Bámultam!
Fantasztikus adottságĂş muzsikus volt. Bár nem tanĂtott, Oberfrank GĂ©zának Ă©s
nekem különĂłrákat adott. Mindent meg tudott mutatni: mögĂ©nk állt, megfogta a
kezünket. Máig beleborzongok: micsoda erő áradt belőle, Ă©s mennyire más volt,
mint amit korábban tanultunk! A prĂłbajátĂ©k alapján ő vett fel az Operaházba.
Emlékszem, amikor Prokofjev Rómeó és Júliáját bemutattuk, Ferencsiknek kellett
vezĂ©nyelni. Rám bĂzta a zongorás prĂłbák vezĂ©nylĂ©sĂ©t. Amikor beállt dirigálni,
maga mögĂ© ültetett, Ă©s sĂşgnom kellett neki, hogy a szĂnpadon melyik szereplő
honnĂ©t jön be. A Prokofjev-zene szenzáciĂłs volt, Ferencsik pedig a karmesteri
attitűdnek, az odafordulásoknak, a szuggesztivitásnak olyan parádĂ©ját mutatta,
hogy az a mai napig meghatározó élmény maradt számomra. Igazi tanárom nem volt,
de Mesterem igen: Ferencsik. .
- Az Operaházba kerülve várhatĂł volt, hogy operakarmester lesz. A
szimfonikus muzsika, a koncertdobogĂł nem vonzotta?
- Abban az időben ez volt az egyetlen járhatĂł Ăştja annak, hogy valaki
karmester legyen. Nagyon szűk volt a szakma. A zenekaroknak nem volt
másodkarmesterük, azaz, ha karmesterrĂ© akart valaki válni, praxist akart
szerezni, akkor be kellett kerülnie valamelyik operatársulathoz korrepetitornak.
Azután addig könyökölni, ügyeskedni, bizonyĂtani, hogy milyen zseniális
muzsikus, amĂg a pultra nem jut. Nekem sem volt más választásom. Az Operaházban
fantasztikus hatások, Ă©lmĂ©nyek Ă©rtek. Közben a szimfonikus zene ugyanĂşgy
Ă©rdekelt. Az első átütő sikerem nem is az Operaházban, hanem a rádiĂłban volt.
Akkoriban a Magyar Rádió nagyon nyitott volt a modern zenére, a friss dolgokra
Ă©s a fiatal előadĂłkra. Többen azzal csináltak karriert, hogy a kevĂ©sbĂ© nĂ©pszerű
kortárs kompozĂciĂłkat felvállalták, s a kortárs magyar zeneszerzőkkel is baráti
viszonyt alakĂtottak ki. KiválĂł felvĂ©telek születtek Ăgy. Ez nekem is
megadatott. Ugyanakkor abban az időben az Operaház jelentette a magyar zenei
életben Európát. Nagyon jól éreztem ott magam.
- EmlĂ©kszik arra, milyen tervekkel, vágyakkal jött a hetvenes Ă©vek
közepĂ©n zeneigazgatĂłkĂ©nt Szegedre?
- Akkoriban Mozart-bolond voltam. EgyüttmuzsikálĂłs, rendkĂvüli finomsággal Ă©s
alapossággal kidolgozott operajátszás megteremtĂ©se lebegett a szemem előtt. Meg
is csináltam, hiszen a Figaro házassága ilyen produkció volt. Nagyon tiszteltem
Vaszy Viktort, de jĂłl láttam a hiányosságait is: nagyvonalĂş nemtörődömsĂ©g Ă©lt
benne a részletek iránt. A másik becsvágyó tervem az volt, hogy a szegedi
zenekart "kipucolom", azaz egy eurĂłpai, mindenre alkalmas együttest alakĂtok ki.
Ez már nem sikerült tökĂ©letesen, bár voltak eredmĂ©nyek. Csináltunk a rádiĂłban
egy Ăłriási sikerű Liszt Faust szimfĂłniát, amelynek a kritikai fogadtatása is
egĂ©szen rendkĂvüli volt.
- Már a hetvenes Ă©vektől több izgalmas lemezt dirigált a
Hungarotonnál. EgyĂ©rtelmű siker volt Salieri Falstaffjának, Cimarosa Il Pittor
Parigino-jának Ă©s a Don Sanche cĂmű Liszt-opera felvĂ©tele. Az emlĂtett
operaritkaságok mellett pĂ©ldául Lando Bartolini, Buday LĂvia portrĂ©lemezeit is
dirigálta. Mit jelentettek a pályáján ezek a felvételek?
- Az első nĂ©hány felvĂ©tel után a Hungaroton kiszemelt arra, hogy szinte
ismeretlen operákbĂłl lemezt csináljak. ZeneszerzőkĂ©nt is izgatott a feladat:
elĂ©m tettek egy olyan partitĂşrát, amelynek nem volt előadĂłi tradĂciĂłja.
Rengeteget kellett olvasnom hozzá, előfordult, hogy szinte ĂşjraĂ©rtelmeztem a
partitĂşrát, át kellett dolgoznom a darabot, hogy mai előadásra alkalmassá
tegyem. Látták, hogy ehhez jĂł Ă©rzĂ©kem van. Bár lemezeim fogadtatása kedvező
volt, igazi művĂ©szi kielĂ©gülĂ©st a hangfelvĂ©telek kĂ©szĂtĂ©se nem adott. De
rendkĂvül sokat segĂtett a pályámon. Ha meghĂvnak valahová, a szakmabeliek a mai
napig gyakran azzal fogadnak: igen, emlékszem, maga vette lemezre Salieri
Falstaffját és a Don Sanche-ot.
- 1996 januárjában, amikor ismĂ©t a Szegedi Nemzeti SzĂnház
zeneigazgatĂłja lett, Ăşgy fogalmazott, a megbĂzatás kivĂ©teles lehetősĂ©get jelent
arra, hogy pályáját mĂ©ltĂłkĂ©pp befejezhesse. Hogyan sikerült ezzel a lehetősĂ©ggel
élnie?
- A lehetősĂ©g változatlanul fennáll. Induláskor rĂłzsásabbnak látszott a
helyzet, sok körülmĂ©nyt alábecsültem, a szĂnházon belüli helyzetemet Ă©s
lehetősĂ©geimet pedig jelentősen tĂşlbecsültem. Mint ahogyan a szegedi
operalátogatĂł közönsĂ©g Ă©rdeklődĂ©sĂ©t Ă©s szeretetĂ©t is. Visszatekintve az elmĂşlt
évekre, csak egy-két produkciót tudok mondani, amely méltó ahhoz, amit
elhatároztam, s többet is, amelyik nem üti meg azt a szintet. Egyes produkciĂłk
minősĂ©gĂ©ről lehetne diskurzust folytatni, de ennĂ©l talán fontosabb, amiről
kevesebb szó esik: a szakma stratégiája. Ezen a téren hatalmas problémák vannak.
Szegeden ma is létezik egy operatársulati mag, amelynek korábban tekintélye,
elfogadottsága volt a szĂnházban Ă©s a városban. Szidták ugyan őket, de szerettĂ©k
is. Ăšgy tartották rĂłluk: ők az operaĂ©nekesek. Az egyik basszistát mĂ©g Ă©n
szerződtettem a szĂnházhoz, azután eklatáns pĂ©lda lett arra, hogyan lehet szinte
egy egĂ©sz pályát vĂ©gigcsinálni Ăşgy, hogy csak tehetsĂ©g van, azon kĂvül semmi. A
pillanatnyi felvillanásokat sohasem követte nála beteljesülĂ©s. Ez az
operatársulat magánĂ©nekes tagjaira, kĂłrusára, sőt szinte minden összetevőjĂ©re,
műsorpolitikájára, bátorságára jellemző volt. Mindenki tudta, vannak a
társulatnak értékei. De úgy gondolták, nem szabad hozzányúlni, mert akkor ezek
az Ă©rtĂ©kek veszĂ©lybe kerülhetnek. A szegedi társulat kifejezetten gyenge
Ă©nekesekkel is tudott jĂł előadásokat produkálni, mert tisztában volt a
korlátaival. Bizonyos területeken bátrabban mert előre menni, mint Budapest Ă©s
más operatársulatok. Ez akkor törtĂ©nt, amikor hozzánk is betört az a fajta
rendezői szĂnház, amely azelőtt idehaza szinte ismeretlen volt. ZeneigazgatĂłkĂ©nt
határozott változásokra törekedtem, Ăşgy gondoltam, az operai szĂnjátszás
modernizálása után vĂ©gre a zenei megvalĂłsĂtás terĂ©n is szüksĂ©g van minősĂ©gi
ugrásra. Az első Ă©v nem sikerült megfelelően. GrandiĂłzus törekvĂ©seink fĂ©nypontja
a Boccanegra zenekara volt. Ez viszont olyan problémahalmazt teremtett, amit
nagyon nehéz volt megoldani. Szerettem volna, ha az operaprodukciók zenei
becsülete nagyobb elismerĂ©st kap. Ezt a cĂ©lomat teljes Ă©rtetlensĂ©g fogadta.
Ă“riási ellenkezĂ©st váltott ki az a törekvĂ©sem, hogy folytassunk a modern darabok
bemutatásának nemes hagyományát, hogy zeneileg ezzel Szeged megint az élre
álljon. A bĂrálatok - összevetve a korábbi produkciĂłkkal - sorra a megfelelő
szĂnpadi megjelenĂtĂ©st hiányolták. Ez a mai napi Ăgy van. MĂ©g ha el is ismerem,
hogy a szĂnpadraállĂtás is roppant fontos, nem tudom elfogadni, hogy az a cĂ©l,
ami felĂ© elindultam, olyan mĂ©rtĂ©kben volt tĂ©ves Ă©s elutasĂtandĂł, mint ahogyan
azt a szegedi közvĂ©lemĂ©ny hangadĂł rĂ©sze elutasĂtotta. Miközben beláttam, hogy
nem lehet zenĂ©t, művĂ©szetet csinálni a hallgatĂłság ellenĂ©re, eredeti terveimet
nem adtam fel. Zeneileg Ă©s a műsorpolitika tekintetĂ©ben is előre kell lĂ©pnünk.
Talán kisebb és lassabb lépésekkel.
- VĂ©lemĂ©nye szerint, hogyan kell ma korszerűen operát
játszani?
- A zenének már a próbateremben olyan drámaian kell megszólalnia, hogy ha
valaki betĂ©ved oda, akkor szinte lássa maga előtt a darabot. Megfelelő
kongeniális szĂnpadra állĂtással találkozva ez az Ă©lmĂ©ny felnagyĂtĂłdhat. Életem
egyik nagy Ă©lmĂ©nye volt Boito tavaly bemutatott operája, a Mefistofele. Jött egy
karizmatikus rendező - Kovalik Balázs -, aki belelátott a zenĂ©be, s ahhoz
mĂ©ltĂłn, azt megsegĂtve Ă©s feltárva olyasmit csinált a szĂnpadon, amitől ez a
csodálatos muzsika az égig szárnyalhatott. A jó operajátszás mélyen elemzett,
roppant alaposan kidolgozott zenei megvalĂłsĂtásra, Ă©s a puszta illusztráciĂłn
tĂşlmutatĂł rendezĂ©sre Ă©pül. Ăšgy Ă©rzem, a szegedi közönsĂ©g bedőlt a mai
szĂnháznak, amiben a szĂnpad nem szĂnpadszerű, hanem filmszerű, Ă©s a rendező nem
értelmezni és megfejteni próbálja a darabot, hanem újraalkotni.
- A közönsĂ©g mintha kicsit elpártolt volna az operatársulat
előadásaitĂłl...
- ValĂłszĂnűleg ebben mi is ludasok vagyunk, nem azt a kĂnálatot nyĂşjtottuk,
amit szĂvesen láttak volna. KĂ©t kevĂ©sbĂ© sikerült produkciĂł is elvette a nĂ©zők
kedvĂ©t. Elvesztettük az operának azt az alapközönsĂ©gĂ©t, amelyik többször is
szĂvesen megnĂ©zett egy-egy produkciĂłt. Az igazgatĂłság, a közönsĂ©gszervezĂ©s
működĂ©sĂ©ben is alapvető változásokra van szüksĂ©g. Nem tehetjük meg a nĂ©zővel,
hogy nem tájĂ©koztatjuk, udvariatlanok vagyunk vele a jegyirodában. Sokkal többet
kell tennünk az Ăşj közönsĂ©g nevelĂ©séért is. Mielőtt bemutattuk a MefistofelĂ©t -
amelynek magyar fordĂtását magam kĂ©szĂtettem - elmentem az egyetem olasz
tanszékére beszélhetni a hallgatókkal a darabról. Ennek meg is volt az
eredmĂ©nye: sokan közülük megnĂ©ztĂ©k az előadást.
- Az elmĂşlt egy-kĂ©t Ă©vtizedben jelentős külföldi sikereket aratott,
nem gondolt arra, hogy sokkal jobb anyagi feltételek mellett végleg valamelyik
nyugati nagyváros operaházánál maradjon?
- Szeretem az országot, ezt a várost, sohasem vágytam arra, hogy máshol
Ă©ljek. A dirigálás bizalmi kĂ©rdĂ©s. Ha az ember nem tud egy nyelvet tökĂ©letesen,
akkor csinálhat ugyan külföldön karriert, de azt a vágyat, ami a dirigálással
kapcsolatban benne Ă©l, nem fogja tudni beteljesĂteni. Sokáig ugyanolyan hiĂş
ábrándjaim voltak, mint minden kollégámnak. Arra vágytam, hogy egyszer majd a
január elsejei bĂ©csi koncertet Ă©n dirigáljam. Nem is vagyok tőle olyan
lehetetlenül messze, ha most, 61 Ă©vesen rástartolnĂ©k, talán el is tudnám Ă©rni
egyszer. De a nemzetközi zenei Ă©letben a dirigálás gyakorlata nem szimpatikus.
Ahhoz, hogy valaki alaposan, jĂłl Ă©s őszintĂ©n vezĂ©nyeljen egy zenekart, idő kell.
Az operaprodukciĂłknál talán mĂ©g adĂłdik több-kevesebb lehetősĂ©g a komoly munkára,
de koncertek esetĂ©n szinte semmi. Ha meghĂvnak a bĂ©csi Staatsoperbe dirigálni -
amire egyĂ©bkĂ©nt már volt pĂ©lda -, akkor azt mondják: jöjjön, vezĂ©nyelje el a
DenevĂ©rt, de prĂłbát nem kap. Ha ez hĂşsz Ă©vvel ezelőtt törtĂ©nik, rohantam volna.
Mint ahogyan a nemzetközi karrierem is azzal kezdődött, hogy december 31-Ă©n
szóltak: induljak Marseillbe, mert január 3-án Ernanit játszanak, s nincs
karmesterük. Kezem-lábam törve rohantam, megcsináltam, s boldog voltam. De hamar
kiderült, csak ilyen meghĂvások vannak. El kellett tűrnöm a zenekarok
impertinenciáját, nemtörődömsĂ©gĂ©t, nemtudását, mert nem volt mĂłdom az egĂ©sz
rendszerbe beleavatkozni. A nagyszerű zenekaroknál pedig az okozhat problĂ©mát:
hogy jövök ahhoz, hogy mást kĂ©rjek, mint amit megszoktak. Ma már iszonyĂş
elkeseredett tudok lenni, ha csak azért dirigálok, hogy ott legyek a pulton. Ez
már nem Ă©rdekel. Ha hĂşsz Ă©vvel ezelőtt megdobtak volna valamilyen igazi nagy
lehetősĂ©ggel, akkor talán elmentem volna. Ma, amikor már tudok dirigálni, Ă©s
lenne lehetősĂ©gem, hogy kint maradjak, minden vendĂ©gszereplĂ©sem után Ăşgy jövök
haza: jĂł volt, sikerült, de már itthon, a saját zenekarommal szeretnĂ©k dolgozni.
Ahhoz, hogy jĂłl dirigáljak, olyan közegben kell lennem, ahol többen akarják
ugyanazt. Mámoros időszak volt, amikor nĂ©hány hĂłnapja A varázsfuvolát játszottuk
Szegeden. Ăšgy Ă©reztem, nem szeretnĂ©k ennĂ©l többet: becsüljĂ©k meg a munkánkat Ă©s
minĂ©l többször tudjunk hasonlĂłkĂ©pp dolgozni.
HollĂłsi Zsolt
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!