- Hogyan lettĂŠl Ă­rĂł, ĂŠs miĂŠrt ĂŠppen Szegeden?

- Itt ragadtam, a főiskola utĂĄn elvĂŠgzĂŠse utĂĄn. NĂŠhĂĄny ĂŠv tanĂĄroskodĂĄs utĂĄn ĂşjsĂĄgĂ­rĂł lettem a DĂŠlmagyarorszĂĄgnĂĄl. Dlusztus Imre barĂĄtom egy szegedi JAK-ĂźlĂŠsen megkĂŠrdezte, nem lenne-e kedvem az ĂşjsĂĄgĂ­rĂĄshoz. Volt kedvem. De akkor mĂĄr megjelent az első versem a KortĂĄrsban, ZalĂĄn Tibor kĂśzĂślte. A nyolcvanas ĂŠvek kĂśzepĂŠn meglehetősen sok fiatal kezdett itt Ă­rni ĂŠs szerkeszteni. Az első fontos kezdemĂŠny talĂĄn a Harmadkor volt, majd nĂŠhĂĄny ĂŠvre megcsinĂĄltuk a Pompejit, amely most, novemberben bĂşcsĂşzott el a Jelenkor vendĂŠgekĂŠnt. Sok barĂĄtombĂłl azĂłta tĂśbbkĂśnyves Ă­rĂł, komoly szerkesztő, irodalmĂĄr lett. Engedelmeddel nem sorolom őket. Olyan sokan voltunk itt, hogy mĂŠg vĂŠletlenĂźl kihagynĂŠk valakit. Mindenesetre inspirĂĄlĂł kĂśzeg volt.

- Hogyan szĂźletett meg SzĂ­v Ernő hĂ­rlapĂ­rĂł figurĂĄja?

- JĂł nyolc ĂŠvvel ezelőtt Ă­rtam egy tĂĄrcĂĄt ezzel a nĂŠvvel. Akkoriban a DĂŠlmagyarorszĂĄg kulturĂĄlis rovatĂĄban dolgoztam. NĂŠhĂĄny nap mĂşlva mĂŠg egyet Ă­rtam SzĂ­v Ernőről. És mĂŠg egyet. ÖsztĂśnĂśs folyamat volt, affĂŠle ĂśnvĂŠdelmi reflex. KitalĂĄlni valami szemĂŠlyeset, valami intimet az ĂşjsĂĄgĂ­rĂĄs napi robotjĂĄban. Odatenni egy kis sorsot kĂŠt tudĂłsĂ­tĂĄs kĂśzĂŠ. Az ĂşjsĂĄgĂ­rĂĄs műfajai kĂśzĂśtt olyasmit erősĂ­teni, amely a leginkĂĄbb irodalmi jelegű. A lehetősĂŠgekhez ĂŠs a kornak megfelelően megidĂŠzni Esti KornĂŠlt, Rezeda KĂĄzmĂŠrt, SzĂŠp Ernőt. AztĂĄn elkezdtem rendszeresen publikĂĄlni az Élet ĂŠs Irodalomban, ott pĂŠldĂĄul a hatodik ĂŠve Ă­rom a havi egy tĂĄrcĂĄmat. KimerĂ­tő ĂŠs fĂĄrasztĂł dolog, de hĂĄt ebből ĂŠlek. Ebből is. Hadd hozzak egy pĂŠldĂĄt. Olyan ez, mintha a Hrabal-ĂŠletművĂśn belĂźl komoly

N É V J E G Y   Darvasi LĂĄszlĂł (SzĂ­v Ernő) Ă­rĂł, kĂśltő, drĂĄmaĂ­rĂł, ĂşjsĂĄgĂ­rĂł, TĂśrĂśkszentmiklĂłson szĂźletett 1962. oktĂłber 17-ĂŠn TanulmĂĄnyok: JuhĂĄsz Gyula TanĂĄrkĂŠpző Főiskola, Szeged, 1986. ÉletĂşt: 1989- a DĂŠlmagyarorszĂĄg kulturĂĄlis rovatvezetője, 1990- a szegedi Pompeji c. folyĂłirat szerkesztője 1993- az Élet ĂŠs Irodalom főmunkatĂĄrsa. 1989-90-ben MĂłricz Zsigmond-ĂśsztĂśndĂ­jas. DĂ­jai: DĂŠry Tibor-jutalom (1993), SzĂŠp Ernő-dĂ­j (1994), az Év KĂśnyve jutalom (1994), KrĂşdy Gyula-dĂ­j (1996). JĂłzsef Attila-dĂ­j (1998) Főbb művei: Horger Antal PĂĄrizsban (versek, 1991), A portugĂĄlok (1992), A veinhageni rĂłzsabokrok (elb.-ek, 1993), A vonal alatt (1994), A Borgognoni-fĂŠle szomorĂşsĂĄg (1994), A KleofĂĄs-kĂŠpregĂŠny (1995), Hogyan csĂĄbĂ­tsuk el a kĂśnyvtĂĄroskisasszonyokat? (1997). Szerelmem, Dumumba elvtĂĄrsnő (1998)

rendszeressĂŠggel megszĂłlalna Pepin bĂĄcsi, ĂŠs kiĂĄltozna egy keveset a cipőpertliről, a disznĂłvĂĄgĂĄsrĂłl vagy a hĂłesĂŠsről. TĂĄrcĂĄt Ă­rni ĂŠletmĂłd kĂŠrdĂŠse. RĂĄĂĄllsz, ĂŠs csinĂĄlod. És akkor is csinĂĄlod, ha kedvesen rĂĄdszĂłlnak, el ne felejtsd, hogy holnap meg kell halni. Az a fontos, hogy mindig tudd a tĂĄrca helyĂŠt. TĂşlbecsĂźlni sem szabad, ĂŠs lekezelni sem szabad, mert pĂŠldĂĄul a tĂĄrcĂĄidat olvassĂĄk a legtĂśbben. Írsz mondjuk tĂ­z tĂĄrcĂĄt, ebből egy jĂł lesz. Kettő nĂŠgyes. A tĂśbbi hĂĄrmast vagy mĂŠg rosszabb jegyet kap. Olykor egy tĂĄrca megbukik. ElĂŠgtelen, kedves SzĂ­v. Viszont az egy ĂśtĂśs osztĂĄlyzatúÊrt ĂŠrdemes megcsinĂĄlni a mĂĄsik kilencet. Írsz, mondjuk, ĂśtszĂĄz tĂĄrcĂĄt, ĂŠs abbĂłl mĂĄr talĂĄn lehet egy olvashatĂł kĂśnyvet szerkeszteni.

 

- Mennyire azonos SzĂ­v figurĂĄja Darvasi LĂĄszlĂłval?
SzĂ­v tĂĄrcanovellĂĄi, kisszĂ­nesei ĂŠs a Darvasi ĂĄltal jegyzett novellĂĄk ĂŠs kisregĂŠnyek kĂśzĂśtt Ăłhatatlanul van ĂĄthallĂĄs. Ez kikerĂźlhetetlen. Egyszer egy kritikus azt Ă­rta, nĂŠha Darvasi kezd el egy novellĂĄt, ĂŠs SzĂ­v fejezi be. Ezt nem azĂŠrt mondom, mintha egyet ĂŠrtenĂŠk ezzel a megĂĄllapĂ­tĂĄssal, mert szerintem arra mindig vigyĂĄztam ĂŠs vigyĂĄzni is fogok, hogy ilyen mĂłdon a kĂŠt beszĂŠdmĂłd ne zavarjon bele egymĂĄsba. Legfeljebb egy-egy Darvasi-Ă­rĂĄs zĂĄrĂĄsa, vĂŠgkifejlete kevĂŠsbĂŠ sikerĂźl, s ilyenkor kĂŠzenfekvőnek tetszik, hogy SzĂ­vre hĂĄrĂ­tsuk a hibĂĄt. NĂŠhĂĄny hĂłnapja egy ĂşjsĂĄgĂ­rĂł egyszerre csak azt mondta nekem interjĂş kĂśzben, hogy szerinte SzĂ­v sokkal jobb Ă­rĂł, mint Darvasi. Mert hogy SzĂ­v termĂŠszetesebb. SzĂ­v ĂŠl, lĂŠlegzik, szaga van. Darvasi szĂśvegei ezzel szemben, Ăşgymond, csinĂĄlva vannak. KimĂłdoltak. AzĂŠrt ezen jĂłcskĂĄn meglepődtem akkor. Vagyis hĂĄt Darvasi meglepődĂśtt. ÖsszeszorĂ­totta a szĂĄjĂĄt, ĂŠs ha jĂłl emlĂŠkszem, egy kicsit meg is volt sĂŠrtve. SzĂ­v meg Ăźlt egy pohĂĄr rossz vĂśrĂśs bor előtt a MojĂłban, nĂŠzte ezt az ĂşjsĂĄgĂ­rĂłt ĂŠs elĂŠgedetten vigyorgott.

- MĂĄrai azt Ă­rja: ĂŠlni ĂŠs Ă­rni Ăşgy kell, mintha minden cselekedetĂźnk utolsĂł lenne az ĂŠletben, mintha minden leĂ­rt mondatunk utĂĄn a halĂĄl tenne pontot. Mit gondolsz erről az Ă­rĂłi attitűdről?
HirtelenjĂŠben azt gondolom, hogy jĂĄrhatatlan. Élni, talĂĄn lehet Ă­gy, vagy kellene Ă­gy ĂŠlni, de Ă­rni, hĂĄt nem is tudom. SzerĂŠnyen kinyilvĂĄnĂ­tanĂŠk nĂŠmi kĂŠtelyt. Hogy az Ă­rĂĄs technikĂĄja nem ilyen lenne. Az elve, talĂĄn. De a javĂ­tĂĄs, a negligĂĄlĂĄs, az ĂşjraĂ­rĂĄs az alkotĂĄs termĂŠszetĂŠhez tartozik. Nincs befejezve semmi, ahogyan tĂśkĂŠletes mű sincs. MĂĄrai a sztoikusokbĂłl merĂ­tkezik. Valaha itt ĂźldĂśgĂŠlt, a Duna partjĂĄn egy rĂłmai csĂĄszĂĄr, ĂŠs ő ilyeneket mondott ennek a fĂśldnek. TalĂĄn azt is megkĂŠrdezte magĂĄtĂłl egyszer, a Duna partjĂĄn mit keresek ĂŠn. Én inkĂĄbb azt mondom, az fontos, hogy a mondatodnak legyen tekintete, s az ĂŠleten, mint egy erdei tisztĂĄson keresztĂźl a fĂĄk kĂśzĂŠ, akĂĄr a halĂĄl torkĂĄba is bele lĂĄsson. NĂŠzzen csak bele a mondatod a halĂĄl torkĂĄba, bendőjĂŠbe, vaginĂĄjĂĄba, segge lukĂĄba. Én meglehetős intenzitĂĄssal vĂŠlem lĂĄtni a halĂĄlt Ă­rĂĄs kĂśzben, csak hĂĄt a halĂĄlnak is szĂĄmtalan formĂĄja van, az elbukĂĄs, a veresĂŠg a pusztulĂĄs. SzĂ­vesen megtapasztalom a veresĂŠg vagy a bukĂĄs ĂŠrzĂŠsĂŠt is. De azĂŠrt fehĂŠr zĂĄszlĂłt nem lobogtatok. Sőt!

- Mi a fontosabb az Ă­rĂł szĂĄmĂĄra: az Ăśnismeret vagy a vilĂĄg ismerete?
ValĂłszĂ­nűleg az, hogy nem tudjuk. MiutĂĄn ĂŠn a vilĂĄg rĂŠsze vagyok, s az ĂŠn rĂŠszem is a vilĂĄg, elvĂĄlasztĂĄsra nincs lehetősĂŠg. Amit Ă­rsz, az mindig te vagy. Amit Ă­rsz, az mindig a vilĂĄg. AzĂŠrt Ă­rsz, hogy legyĂŠl. AzĂŠrt Ă­rsz, hogy legyen vilĂĄg, mert ha nem lenne szĂł, mondat, ha nem lenne vers ĂŠs regĂŠny, nem lenne ĂŠlet sem. OdahĂşzzuk szĂŠpen KosztolĂĄnyihoz a sĂĄmlit, aki azt mondja, hogy az Ă­rĂł, azĂŠrt Ă­r, mert nem tudja. Ha tudnĂĄ, nem Ă­rnĂĄ. Erősen kĂ­vĂĄnom magamnak, hogy igazĂĄbĂłl ĂŠn se tudjam soha. Elmondom, beszĂŠlek ĂŠs fecsegek rĂłla, jajgatok ĂŠs nevetek miatta, ĂŠs kĂśzben nem tudom. MĂĄsrĂŠszről pedig gyakorta hatalmĂĄba kerĂ­t egy ĂŠrzĂŠs, hogy amikor, mondjuk, dramaturgiailag megoldok valamit, s erről a megoldĂĄsrĂłl utĂłbb Ăşgy ĂŠrzem, helyes ĂŠs jĂł, szĂłval ilyenkor igencsak csodĂĄlkozom. Hogy honnan tudtam ĂŠn ezt? MifĂŠle tudĂĄsbĂłl, tapasztalatbĂłl jĂśtt a megoldĂłkĂŠszsĂŠgnek ez a kegyelme?! MĂŠhecske jĂĄrt a szĂĄdban? MĂşzsa a spĂĄjzban, az ĂĄgy alatt, a fĂźrdőszobĂĄban? Az irodalomban ĂŠs a művĂŠszetben az a gyĂśnyĂśrű, mĂĄr ha műveljĂźk, hogy valami erő a kezĂźnk alĂĄ ereszkedik, ĂŠs, nem azt mondom, hogy megszelĂ­dĂźl, vagy megadja magĂĄt, de legalĂĄbbis velĂźnk lesz. Az Ă­rĂĄs teremtĂŠs illĂşziĂłja is. Cioran pĂŠldĂĄul azt mondja, hogy Isten nem olvas. Viszont, ĂŠs ezt tudjuk jĂłl, Isten lelkesen diktĂĄl. TĂśbb kĂśnyvet lediktĂĄlt mĂĄr, a BibliĂĄtĂłl a KorĂĄnig. De vajon miĂŠrt nem olvas Isten? Csak nem analfabĂŠta? Mi ugye azt gondoljuk, hogy Isten meglehetős gyanakvĂĄssal figyeli a művĂŠszetet, legalĂĄbbis az Ă­rĂĄsbeli művĂŠszetet biztosan, ĂŠs az sem vĂŠletlen, hogy a nagy tanĂ­tĂłk, bĂślcselők ĂŠs moralistĂĄk inkĂĄbb a szavaikkal kĂ­vĂĄntak hatni, tanĂ­tani ĂŠs javĂ­tani. SzĂłval, miĂŠrt diktĂĄl Isten, ha nem olvas? ValĂłszĂ­nűleg azĂŠrt, mert nincs szĂźksĂŠge az olvasĂĄsra, Isten benne van a mondatban, beleereszkedik, belebĂşjik, elvackol benne, mint egy kicsi ĂĄllat, vagy ĂŠppen megnĂśveli, kitĂĄgĂ­tja, s ebből a szempontbĂłl valĂłszĂ­nűleg mindegy, dilettĂĄns versikĂŠről vagy remekműről van szĂł. S hogy akkor, persze, mi is lenne a kĂźlĂśnbsĂŠg? TalĂĄn az, hogy a jĂł műben, a remekműben megmutatja magĂĄt az a titokzatos erő, melyet nevezhetĂźnk Istennek, szellemnek. A jĂł mű kĂśzĂśssĂŠget teremt.

- Debrecenben bemutatott Bolond Helga cĂ­mű drĂĄmĂĄdat egyes kritikusok az előző ĂŠvad legjobb Ăşj magyar drĂĄmĂĄjĂĄnak talĂĄltĂĄk. MiĂŠrt nem lĂĄthatunk Darvasi-darabokat Szegeden is?
Ezt ne tőlem kĂŠrdezd! Én megprĂłbĂĄltam. A HelgĂĄt ugyan a Katona ĂśsztĂśndĂ­jasakĂŠnt Ă­rtam, vĂŠgĂźl is, azt hiszem, nem illett bele Kamra profiljĂĄba. AztĂĄn nagy tisztelettel ĂŠs valamivel Ăłvatosabb vĂĄrakozĂĄssal elhoztam ide, Szegedre is, ĂŠs itt se illett a kĂŠpbe. Nekem ugyan nem mondtĂĄk meg, miĂŠrt, ĂŠs ha nem, hĂĄt nem. Azt hiszem, ilyenkor egy jĂłravalĂł ĂŠs rendes Ă­rĂł ĂŠrezhet nĂŠminemű sĂŠrtettsĂŠget. Pedig az alaptĂśrtĂŠnet egy pĂŠkcsalĂĄd kiĂ­rtĂĄsĂĄrĂłl szĂłl, ĂŠs ez a tĂŠma, enyhĂŠn szĂłlva, ismerős errefelĂŠ. Semmi kedvem mellĂŠbeszĂŠlni. Nekem meglehetősen fĂĄj, hogy nem lehet Szegeden darabom. Ha a Helga utĂĄn nekem valaki azt mondja, hogy ĂŠdes Ăśregem, te olyan darabokat Ă­rsz, amelyek nem fĂŠrnek bele a mi elkĂŠpzelĂŠsĂźnkben, akkor ĂŠn megkĂśszĂśnĂśm, hogy szĂłba ĂĄlltak velem, ĂŠs keresgĂŠlek tovĂĄbb. Ha jĂłl emlĂŠkszem, indulĂĄskor volt a mai szegedi szĂ­nhĂĄzi vezetĂŠsnek egy olyan terve is, hogy mai, fiatal, netĂĄn helybĂŠli szerzőknek is lehetősĂŠget ad. MĂĄrmost a helybĂŠli, fiatal szerző is olyan fajta, hogy nem tĂślti el tĂşlzott lelkesedĂŠs attĂłl, ha kutyĂĄba sem veszik. RĂĄadĂĄsul Ăşgy tetszik, mintha ez idő alatt egyĂĄltalĂĄn nem mutattak volna be ĂŠlő magyar szerző darabjĂĄt a szegedi szĂ­nhĂĄzban. Pedig tĂşlzott kĂ­vĂĄnalmak nem lennĂŠnek. PĂŠldĂĄul egy egyfelvonĂĄsos stĂşdiĂłdarab szerződĂŠse szĂĄzĂśtvenezer forintot taksĂĄl. AnnyiĂŠrt mĂĄr őrĂźlt lelkesedĂŠssel elkĂśvetsz egy darabot, majd pedig hĂłnapokig konzultĂĄlsz a dramaturgoddal, meg a rendeződdel, ĂşjraĂ­rod, szĂśszĂślsz, dolgozol. MikĂśzben azt olvasod, hogy csak egy előadĂĄs dĂ­szlete tĂśbb milliĂł forintot tesz ki. Viszont hangsĂşlyoznĂĄm, ĂŠs ez nagyon fontos, ĂŠn nem akarok beĂĄllni a mellőzĂśtt, a jogosan vagy jogtalanul megsĂŠrtett szegedi szĂ­nhĂĄzi emberek meglehetősen nĂŠpesnek tetsző tĂĄborĂĄba. Ebben a kĂŠrdĂŠsben kizĂĄrĂłlag magamat kĂŠpviselem. Írtam eddig hĂĄrom darabot, ĂŠs mind a hĂĄromnak volt premiere. AzĂŠrt ez egy jĂł arĂĄny. A VizsgĂĄlat a rĂłzsĂĄk ĂźgyĂŠben cĂ­mű darabot rĂĄadĂĄsul PĂŠcsett is bemutattĂĄk. AzĂłta nagyjĂĄbĂłl elkĂŠszĂźlt az Ăşj opus is, ĂŠs ez is Debrecenbe ment. Nem kĂŠne feltĂŠtlenĂźl Debrecenbe menni, de hĂĄt ez van.

- Most milyen nagyobb munkĂĄn dolgozol?
TalĂĄn hozzĂĄkezdek egy Ăşjabb regĂŠnyhez. Ez a tĂŠma a 19. szĂĄzad kĂśzepĂŠre kĂ­vĂĄnkozik, valahovĂĄ EurĂłpĂĄba, SvĂĄjcba talĂĄn. LĂĄtok egy ĂŠrintetlen, tehĂĄt titkos bűnĂśkkel ĂŠs elfojtott tragĂŠdiĂĄkkal teli vilĂĄgot, ahol egy szĂŠp napon megjelenik egy tĂĄjkritikus. Ez az ember azt mondja, hogy a teremtĂŠs nincsen befejezve, ĂŠs hogy ő Isten kritikusa. Valami ilyesmi. Majd lĂĄtjuk.

 

HollĂłsi Zsolt