Tudósok és tanítók
Hetényi Magdolna az Akadémia rendes tagja
Hetényi Magdolnát, a Szegedi Tudományegyetem ásványtani, Geokémiai és Kõzettani Tanszék tanszékvezetõ egyetemi tanárát a levelezõ után rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia.
Fülöp Ferenc a GYTK elsõ akadémikusa
Gyüdi Sándor, a karmester és matematikus
dr. Molnár Gyula ornitológus, zenész és fotómûvész
Beszélgetés Csörgõ Sándor akadémikussal
Ötvös Péter 60 éves
Universitas
SZTE Hírlevél
Jól jár a diák, ha szemfüles
SzTE hírek
Az SZTE a második-harmadik legnépszerûbb egyetem
Programajánló
M�rcius 2024
H K S C P S V
262728291 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Ebben a h�napban
Hírfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukrán válság - Az oroszok hajók elsüllyesztésével foglyul ejtették az ukrán flotta egy részét
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda épül Gödöllõn
14:36 
Ukrán válság - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyelõit
13:44 
Diszkótragédia - Fenntartotta a korábbi jogerõs ítéletet a Kúria a West Balkán-ügyben
Szeged
Szegedi hírek
Bõrgyógyászati távkonzultációs rendszert fejlesztettek Szegeden
Színházi világnapi programok Szegeden
Balett és fantasztikus vígjáték a Szegedi Nemzeti Színház márciusi mûsorán
FIGYELEM! MENETREND MÓDOSÍTÁS!
Választás 2014 – Botka: az Orbán-kormány leváltható
Universitas
SzTE hírek
Megkezdik a szegedi egyetemmel kapcsolatos dokumentumok egybegyûjtését
Új gyakorlórendelõt adtak át az SZTE Fogorvostudományi Karán
Magazin
Uccai dumák
Jégesõ, világvége
Játék
Kivirágzás vezényszóra
Autók
Ezentúl Bugatti Veyronnal is üldözik a bûnt Dubaiban
Tudósok és tanítók Tudósok és tanítók
Dr. Rigó Jázon - Aki vastapsot kapott a hallgatóitól
Munkatársunktól   2000 November 20, Monday  

A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Közművelődési Tanszékének tíz éve tanszékvezetője Dr. Rigó Jázon. 41 éve van a tanári pályán, és ebben az évben jár le a hivatalos tanszékvezetői kinevezése. Júniusban a diplomaosztó ünnepségen több száz végzős hallgatója vastapssal köszönt el tőle.
  Hozzszlsok Nyomtat E-mail PDF

- Tanár úr 41 éve tanít. Tíz éve tanszékvezetője a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Közművelődési Tanszékének, most jár le hivatalosan a tanszékvezetői kinevezése. Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?
R. J. - Az elmúlt tíz év alatt sikerült ezt a tanszéket a hallgatók által leglátogatottabb tanszékké alakítani. Nagyon nehéz szívvel hagynám itt, hiszen az, ahogy most áll, az én munkásságomnak is köszönhető. A marxizmus tanszékről kerültem ide 1990-ben, akkor még nagyon nem így nézett ki. Hiszen más épületben volt, más felfogásban tevékenykedő oktatókkal. A marxizmus tanszékről csatlakozott Hetesi Erzsébet tanárnő, aki a marketinget és a szociológiát tanítja, majd Málovich Éva kérdezte meg, hogy ő is átjöhetne-e, aztán az orosz tanszékről érkezett Szirmai Éva, már jelen volt a művelődéstörténet nagyasszonya, T. Molnár Gizella tanárnő, és a jogot oktató Nagyné Terhes Irénke is "haza" érkezett. Ez most nagyjából a Közművelődési Tanszék tanári kara, és ebben a nagyon jó csapatban az elmúlt tíz évben igazán jól, otthon éreztem magam. Most 63 éves leszek nemsokára, tehát még két évet eltölthetek tanszékvezetőként. Nagyon reméljük, hogy ezt a felsőbb vezetés is így gondolja. Ugyanis azt remélem, hogy a kolleganők közül kerülhet ki az utódom.

Rigó Jázon a Webrádiónak

- Hogyan lesz egy matematika - kémia szakos főiskolai diplomával rendelkező tanár filozófus, majd közművelődéssel foglalkozó tanszék vezetője? Ez akárhogyan is nézzük elég furcsa útirány a reál szakirányból a humán felé!

- Jól érzem azt, hogy a filozófia közelebb áll Önhöz, mint a matematika vagy a kémia állt valaha is?

- Egyik tanára, Bor Pál tanár úr úgy emlékezett Önre vissza, mint egy nagyon kreatív és nagyon bohókás fiatalemberre, akinek még egy zenekara is volt.

- Az elmúlt 41 évben a tanári pályafutása alatt volt - e ehhez hasonló élménye?

Árvai Mara

2000. november 20.

R. J. - Nem tudom, mit szólnának a kollegák, ha hallanák, amit mondok, de voltam itt fiatalember is, futballoztam a hallgatókkal, együtt velük, meg ellenük is, meg a többi kollegával, meg mentem velük sörözni. Hogyha azt mondom, hogy az valamit jelent, amikor a hallgató bejön, és azt monda, tanár úr, itt vagyunk tizenöten, és most nincsen óránk, és a Béke Tanszékre átmennénk, nem tetszene átjönni velünk egy pohár sörre és beszélgetni? Szóval ez valamit biztos jelent, mert amikor később funkcionárius lettem, akkor ez megszűnt. Azt gondolom, hogy egy tanárt, akivel órán találkozunk, vagy a folyosón, azzal lehet így kommunikálni, aki főigazgató - helyettes, az már olyan valaki, akit nem biztos, hogy meg lehet hívni sörözni. Nekem legalábbis azóta nagyon sokszor eszembe jutott, hogy itt valami nem stimmel.
Sok mindent megéltem már ezen a főiskolán. Példának okáért mikor megszületett a gyermekem, és nem tudtam, hogy azon a napon fog megszületni. Az anyósomat egyszer már átvágtam azzal, hogy megvan a gyerek és fiú, mert mindenáron fiúnak szerettem volna, és egyszercsak egy szerdai napon, úgy kilenc óra magasságában felhívott, hogy megvan és fiú, mondom, hát persze, kölcsön kenyér visszajár. De tényleg megszületett és fiú. A lényeg az, hogy akkor átmentünk a Béke Tanszékre, jött velem kollega, hallgató, mindenki ott volt. Később, úgy dél körül eszembe jutott, hogy nekem órára kell mennem. Na, ez ugye nem egészen józan állapotomban jutott eszembe. Igaz, hogy mire odaértem a Hámán Kató utcai épületbe, addigra kicsit tisztultak a gondolatok. Filozófiatörténet előadás volt. Esküszöm, hogy életem egyik legjobb óráját akkor tartottam. Nyílván az, hogy fiú született, meg sok minden közrejátszhat egy ilyen helyzetben, de nekem ez egy örök emlék. Megtapsoltak akkor a hallgatók. Tudja, mint amikor verik az asztalt, akkor az egy olyan jó óra volt.
Úgy tudtam, hogy a hallgatók engem szinte mindig szerettek. Mellesleg ezért lettem főigazgató-helyettes, mert Békési tanár úr, azt mondta, hogy úgy tudja, engem szeretnek a hallgatók, meg én tudom az ő gondjaikat, és akkor rámbízta a hallgatókat. De ez már régen volt, azóta megöregedtem.
De most viszont kaptam egy vastapsot a diplomaosztó ünnepségen. Azt hiszem, ezt sem sűrűn kapják meg az oktatók, és ez a tanszéknek is az elismerését jelenti.
R. J.: - Bor Pali bácsira én is mindig szívesen emlékszem vissza, de szerintem, akiket ő tanított, azok mindegyike így van vele. Matematika, fizika szakos tanár, nekünk fizikát tanított, mert mint kémikusoknak a fizika bizonyos részeit meg kellett tanulni. Úgy emlékszem rá, hogy ő nekünk a termodinamikát tanította. Következésképpen, mikor az Eötvösre jártam a filozófia szakra, és mondtam, hogy nekem a Bor Pál tanár úr tanította a fizikát - mivel filozófus hallgatóként még fizikát is kellett tanulnunk - azt mondták, hogy na jó, akkor magának ezt elengedjük. A tanár úrnak tehát jó híre volt. Ő egy nagyon kedves tanár, és egy kedves kollega is volt mindig.
A "zenekarunk" története meg a következő: nekünk volt egy szakestünk, nem tudom, van - e még ilyen mostanában, szóval buli, ahogy most mondanák. Minden évben megrendezte valamelyik évfolyam. Az előttünk járó évfolyamot búcsúztattuk, ők végeztek, mi voltunk akkor valahányad évesek, és hát valamit csinálni kellett. Az ötlet onnan eredt, hogy egy évfolyamtársunk mindenáron meg akart tanulni klarinétozni, de nem tudta megfújni. A kölcsönzőből kihozta Lajos a klarinétot, és egyszerűen nem tudtuk megfújni. Van annak egy technikája, amit nem tudtunk. IInnen származott tehát az ötlet, csináljunk egy olyan zenekart, - ami, a következőkből ki fog derülni nem is volt olyan nehéz - hogy senki nem tud semmit. Egyetlen egy fiú volt köztünk, aki tudott tangóharmonikázni, Csóti Jenő, ide való fiú volt Szőregre. Ő tudott harmónikázni, de senki más nem értett még a kottaolvasáshoz sem. Ez nem egy nagy dicsőség, de hát így van. Én még annyit sem értettem ezekhez a hangszerekhez, hogy meg tudjam tanulni a boci, boci tarkát a zongorán. Ezért én lettem a karmester. Írtunk egy nagyon jó szöveget a matematika és a kémia tanszék életéről, benne volt ebben a tanáraink heccelése, és a magunk kigúnyolása is. Amikor a szakest délutánján kezdtem a kollégiumban kívülről mondani a szöveget, akkor úgy beszéltem, mintha sváb lennék, de magyarul kell beszélnem, tehát "fan nekem ez, fan nekem áz,". A fiúk azt mondták, hogy jó lenne, ha ezt így mondanám el. Így adtam elő, én voltam Toscanini, a karmester, bemutattam a zenekar tagjait, és hát hatalmas sikert aratunk. Reagens zenekarnak hívták ezt a valamit. Tényleg nagyon nagy visszhangja volt, hiszen maga a szöveg szenzációs volt, sajnos már nem emlékszem rá, hiszen ez valamikor '57-ben volt, vagy a körül. A mai hallgatóknak talán a nagypapája járt ide ebben az időben. Az egy tényleg sikeres valami volt. Próbálkoztunk még, de előadhatatlan volt. Hiszen például tudni kellett hozzá azt, hogy mit csináltunk az analitika gyakorlaton, a kémia órán. Innen jött a reagens zenekarnév is, mert szegény Forgács Géza bácsi, adjunktus volt akkor, később tanszékvezető is volt, ő vezette ezt a gyakorlatot nekünk. Battancs Pistának az atyaúristenért nem sikerült a kémcsőben lévő anyagot meghatározni. Kémiai, fizikai változásokból, egyebekből kellett következtetni, hogy mi van abban a kémcsőben, de Pistának nem jött össze. Hívta Géza bácsit segíteni, Géza bácsinak sem sikerült, és aztán a tanári asztalához ment, és megnézte, hogy abban a számú kémcsőben mi van. Így már tudta, milyen reagenst kell beleönteni, és a Géza bácsi egy kicsit gyorsan beszélt, és és azt mondta: "Maga Battancs, maga becsapott engem!�. Így kezdődött az egész Reagens zenekarnak a működése, előadtunk mindent, a tanszéket, a tanárokat, a hallgatótársakat bemutattuk. Szóval ez egy ilyen valami volt. Erre emlékszik Pali bácsi is.
R. J.: - Hajaj! Sőt, azt is mondanám, a másik kettő már nagyon messze van! Mert azt nem lehet úgy művelni, hogy két évig foglalkozom vele, aztán három évig hanyagolom, akkor megint visszatérek hozzá. A kémia soha nem volt igazából az erősségem, annak ellenére, hogy a főiskolai eredményeim jobbak voltak kémiából, mint matematikából. Nem tudom miért, de jobban vizsgáztam kémiából. Még élnek a tanáraim mindkét oldalról, ők talán meg tudnák mondani milyen diák voltam. Messzemenően jobban tudtam, és jobban is szerettem a matematikát, mint a kémiát, és a vizsgáim mégis jobban sikerültek kémiából. Egy dologra büszke vagyok, hogy a matematika tanszéken a professzorunk, - Szép Jenőnek hívják, később a Közgázon tanított, - azt írta a jellemzésemben annak idején, - nem tudom szó szerint idézni, nyílván nem is így volt leírva, de ezt jelentette: nem is olyan hülye, mint amilyennek látszik. De a vizsgáim soha nem sikerültek nála. Soha. Kihúztam olyan tételt, amit előző este a csoporttársaimnak elmondtam könyv nélkül, papír nélkül, másnap kihúztam, kettesre vizsgáztam belőle. Ez ilyen volt.
R. J.: - Mindig is érdekelt a filozófia, többet is foglalkoztam vele az életem folyamán, mint a matematikával, vagy a kémiával. A filozófusok mindig értekeztek a természettudományok különféle kérdéseiről. Tanulmányaimban is szorosan összekapcsolódnak. 1962-től egy új generáció jelent meg a filozófia oktatásában. E generáció tagjai döntő mértékben a matematika, fizika stb. szakos tanári diplomával rendelkeztek és ezután végezték el a filozófia szakot. Én is ide tartozom.
Nagyon sok hatása nem volt a publikációimnak, ha bármi jót is írtam az ott porosodik valamelyik hivatal raktárának a mélyén. De egy-két gondolatomat idézik. Így lehet, hogy nem gondolkodtam hiába. Ma inkább az érdekel, hogy Pauler Ákos mit gondolt a kultúráról.



Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Universitas



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player