Az emberi agy csodálatos képessége, hogy a szem által felfogott
hatalmas mennyiségû információból, mely az elemi jelek millióit
tartalmazza, folyamatosan ki tudja vonni a pillanatnyilag szükséges,
lényeges részleteket. Nincs az a számítógép, mely képes lenne hasonló
teljesítményre. Az elõadás a látórendszeren belül mûködõ párhuzamos
adatfeldolgozásról szól. A látás párhuzamos feldolgozásának lényege az,
hogy anatómiailag párhuzamosan futó információs csatornákon egyidejûleg
történik a látott világ különbözõ jellegzetességeinek (forma, szín,
mozgásirány, sebesség stb.) feldolgozása. Csak a lényeges, adott
pillanatban szükséges információ tudatosul, vagy szolgál egyébként
éppen nem-tudatosuló mûködéseket. Az elõadásban kísérletet teszünk
arra, hogy bemutassuk azokat a sejtszintû mûködések egy részét,
amelyekkel az agy megvalósítja a látott információ tudatos és
tudattalan feldolgozását. Ennek egyik módja az, hogy a látott képet nem
mozaikkockákként elemzi, hanem azt a térbeli frekvenciáknak megfelelõen
osztja fel. Az agy az alacsony és magas térfrekvenciáknak megfelelõ
információt külön-külön értékeli. Ugyanarról a képrõl vagy vizuális
eseményrõl érkezõ alacsony és magas frekvenciájú információ teljesen
más jelentést hordoz, és más-más agyi struktúrákban képezõdik le.
Egymástól függetlenül végzi a magas térbeli frekvenciát feldolgozó
rendszer a képfelismerést, az alacsony térbeli frekvenciát feldolgozó
rendszer pedig a mozgások érzékelését. A fentiek alapján felvetjük,
hogy látásunk egy olyan rendszerhez hasonlítható, mely sokmillió,
egymással párhuzamosan kapcsolt, analóg és digitális jeleket is
felhasználó, önálló mûködési egységbõl áll.
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!