1. lap. �sszesen 2.
Hátunk mögött hagyva az Szegedi IfjĂşsági Napok legutolsĂł estĂ©jĂ©t is, komoly összeget mernĂ©nk rá tenni, hogy az idei fesztivál látogatottsága simán meghaladta a tavalyit. Az embereket továbbra sem számoltuk meg, de Ă©rezhetõen nagyobb volt a forgalom mindenhol, mint egy Ă©vvel korábban, Ă©s állandĂłsult problĂ©mánk, a fesztivál egĂ©sze alatt kĂnzĂł unalmas, erõltetett sorban állás sem kĂmĂ©lt bennĂĽnket az utolsĂł nap sem. Ugyanakkor ehhez már szinte hozzászoktunk az elõzõ napokon, Ăgy szombat estĂ©re már-már teljesen termĂ©szetesnek vettĂĽk, hogy laza hĂşsz perc várakozás (no meg háromszáz forint leszurkolása) kell egy korsĂł sör elfogyasztásához, valamint hogy pĂ©ldául a Red Lounge sátor elõtt gyakorlatilag egĂ©sz este a teltház-táblával találkozunk, Ăgy bejutni oda is csak kisebb várakozás után lehetett.
Mindezek persze láthatóan senki kedvét sem vették el a bulizástól: az utolsó este talán a korábbiakhoz képest is jobb hangulat volt a Partfürdõn.
Mint hagyományosan minden Ă©vben, idĂ©n is elkövettĂĽnk egy komoly hibát a SZIN-en: lemaradtunk a Quimby koncertjĂ©rõl a nagyszĂnpadon, ami nem csak azĂ©rt vĂ©tek, mert Ăgy nem tudunk beszámolni rĂłla, hanem mert egĂ©sz egyszerĂ»en meg vagyunk gyõzõdve arrĂłl, hogy a zenekar minden kĂ©tsĂ©get kizárĂłan az elmĂşlt hĂşsz Ă©v legjobb magyar könnyĂ»zenei produkciĂłja, szĂłval már csak ezĂ©rt is illik, amikor csak lehet, meghallgatni õket. Mi mĂ©gsem tettĂĽk, Ăşgyhogy megostorozzuk majd magunkat lefekvĂ©s elõtt, ĂgĂ©rjĂĽk.
A Quimby után a Kispál zenĂ©lt a nagyszĂnpadon, belõlĂĽk viszont azĂ©rt hallottunk keveset, mert õszintĂ©n, kissĂ© már unjuk õket, szĂłval inkább az Anima Sound Systemet rĂ©szesĂtettĂĽk elõnyben a Red Lounge-ban. Na nem mintha az AnimátĂłl valami világrengetõ Ăşjdonságot vártunk volna, de hát õk mĂ©giscsak kábĂ© kĂ©tĂ©vente lecserĂ©lik szinte az összes tagjukat (szándĂ©kosan tĂşlzunk, csĂłkolom), ezĂ©rt gondoltuk hátha valami meglepetĂ©sben lesz rĂ©szĂĽnk, hiszen rĂ©gen nem találkoztunk már velĂĽk. Meg is lepõdtĂĽnk, hiszen bár Juci rĂ©gĂłta kiszállt, Ă©s tudtuk, hogy az utána felvett Ăşj Ă©nekes leányzĂł sem maradt sokáig, na de hogy egyáltalán ne legyen nõi hang, azt furcsálltuk. Mint ahogy azt is, hogy Ferenczi Györgyöt láttuk a szĂnpadon hegedĂĽlni (szĂłltunk, hogy rĂ©gen hallottuk õket, nem?). Jeremy, az angol származásĂş mikrofonfejĂ» MC persze mĂ©g a csapat tagja, szĂłval rajta nem lepõdtĂĽnk meg, azon viszont már igen, hogy az Anima mintha kezdene visszatĂ©rni zenĂ©jĂ©ben a második, harmadik albumuk irányvonalához, termĂ©szetesen mindazt a kilencvenes Ă©vekĂ©nĂ©l sokkal Ă©rettebb, kidolgozottabb hangzással párosĂtva. LáthatĂłan az összegyĂ»lteket is meggyõzte a lendĂĽletes produkciĂł: szinte egy emberkĂ©nt ugrálta, csápolta vĂ©gig a közönsĂ©g az egĂ©sz koncertet, majd a ráadást is (
More Fire).
Mire vĂ©ge lett az Anima koncertjĂ©nek a Red Lounge-ban már el is kezdõdött az este Ă©s a fesztivál egyik legfontosabb fellĂ©põjekĂ©nt beharangozott Apollo 440 mĂ»sora a nagyszĂnpadon. A kilencvenes Ă©vek második felĂ©nek bigbeat hullámát meglovagolĂł Ă©s ezzel nĂ©hány nagyobb sikert elĂ©rõ zenekar az 1998-as
Lost In Space cĂmĂ» mozifilmhez Ărt azonos cĂmĂ» zenĂ©jĂĽkkel indĂtották (nem kevĂ©ssĂ© hatásvadász mĂłdon) koncertjĂĽket, aminek bõ egy Ăłrája alatt eljátszották összes ismertebb számukat, valamint a kevĂ©sbĂ© ismerteket is. Olyanokat, amik nem annyira az elektro-acid-funk-rock-techno-break (igen, rövidebben: bigbeat) jegyĂ©ben szĂĽlettek, hanem inkább voltak szimplán funkos, rockos beĂĽtĂ©sĂ»ek nĂ©mi elektronikával, viszont a többivel egyĂĽtt egy az egyben a kilencvenes Ă©veket idĂ©ztĂ©k. MĂg pĂ©ntek este a Kosheen jĂłvoltábĂłl nem egyszer öt vagy hat Ă©vet ugrottunk vissza az idõben, addig az Apollo 440 segĂtsĂ©gĂ©vel kapásbĂłl tizet, de volt, amikor mĂ©g többet. Bár az ismertebb számoknál a közönsĂ©g hangos tetszĂ©sĂ©t nyilvánĂtotta ki a hallottak iránt, Ă©s e cikk szerzõje is nehezen tagadhatná le, hogy örömmel bulizott azokra a zenĂ©kre (
Krupa,
Ain't Talkin' Bout Dub), amik miatt mĂ©g egy Viva Dance Hits 96-ot is kĂ©pes volt megvenni leĂ©rtĂ©kelve 1997-ben, a kevĂ©sbĂ© ismert felvĂ©telek alatt mintha kissĂ© laposabb lett volna a hangulat az elõzõ estĂ©k nagyszĂnpadi fõprodukciĂłihoz kĂ©pest. Persze a zenĂ©szek tisztában voltak vele, hogy mivel kell befejezni egy koncertet, Ăgy a visszatapsolás után termĂ©szetesen legnagyobb slágerĂĽkkel bĂşcsĂşztak, ezĂ©rt aztán feltehetõen az is egy jĂł kiadĂłs ugrálás Ă©lmĂ©nyĂ©vel hagyta ott a helyszĂnt, aki amĂşgy a koncert többi rĂ©szĂ©t vĂ©gigácsorogta.
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!