Második, hivatalosan elsõ napján már újra megszokott arcát mutatta a Szegedi Ifjúsági Napok. A nulladik este tömegjelenetei elmaradtak, a beengedéssel sem volt probléma és a hangtechnika is rendesen mûködött mindenhol amerre jártunk.
A nagyszĂnpadon ezen az estĂ©n kizárĂłlag rock szĂłlt, sõt egy kis metál is, Ăşgyhogy e cikk szerzõje, mivel hosszĂştávon komoly agyi Ă©s lelki teherkĂ©nt Ă©li meg a nagyon patetikusnak szánt rockzenĂ©t (De Facto), hát mĂ©g ha az olyan, mintha valami közĂ©pkori szerepjátĂ©k aláfestõ zenĂ©je akarna lenni (Wisdom), mellõzte ezt a helyszĂnt (bocs, srácok!) Ă©s csak a Tankcsapdát hallgatta meg, akiket viszont egy bõ tĂz Ă©ve mĂ©g kedvenc magyar zenekarai között tartott számon, ellenben nem is tudja már mikor hallotta õket Ă©lõben utoljára.
Bár az elmĂşlt Ă©vekben mĂ©g a korábbinál sokkal menõbbĂ© válĂł Tankcsapda koncertjĂ©tõl fĂ©ltĂĽnk ugyan egy kicsit, rendkĂvĂĽl kellemes meglepetĂ©sben volt rĂ©szĂĽnk. CsĂĽtörtök este a nagyszĂnpad elõtt megállapĂtottuk, hogy bár az elmĂşlt Ă©vekben többször eltemettĂĽk a zenekart, tĂ©vedtĂĽnk. A Tankcsapdát ugyanis, Ăşgy tĂ»nik, mĂ©g mindig
ugyan az a rugĂł mozgatja, mint a kilencvenes Ă©vek közepĂ©n, Ă©s bár furcsának tĂ»nhet ezt mondani 2007-ben, de ez a lehetõ legjobb, ami törtĂ©nhetett a zenekarral az elmĂşlt Ă©vekben. SzĂ©tfeszĂtõ, lĂĽktetõ, pulzálĂł energiájĂş zenĂ©k, tökös, hiteles attitĂ»d, Ăşjabb Ă©s rĂ©gebbi számok, na meg lelkes közönsĂ©g. Szinte minden megvolt egy tökĂ©letes koncerthez, csak egy valami hiányzott. Nem volt a Lopott könyvek, márpedig ez az a szám, mĂ©g ha nem is egy odavágĂłs koncert repertoárjába illõ, amirõl azt kell tudni, hogy ha Lukács LaciĂ©k nem Ărtak volna soha semmi egyebet ezen kĂvĂĽl, akkor is a magyar könnyĂ»zene egyik legjobb, megkerĂĽlhetetlen zenekara lennĂ©nek. Bizony.
Szóval a Tankcsapda koncertje egyszerûen nagyon jó volt, és - megelõzve a már formálódó kérdést - igen, volt a Mennyország Tourist is, a végén, ami alatt a jelenlévõ fiatalok (akik között akadtak még a régi számok szövegeit is séróból vágó általános iskolások is) még a megszokottnál is jobban ugráltak.
Mi meg ugorjunk vissza az idõben: mĂ©g a Tankcsapda elõtt, mĂg a nagyszĂnpadon a DepressziĂł játszott, a Jate Klub Sátorban jártunk, ahol a Belga zenĂ©lt. Bár nem hallottuk az egĂ©sz koncertet, Ăşjfent megállapĂtottuk, hogy a zenekar a rendszerváltást követõ magyar könnyĂ»zene vitathatatlanul egyik legviccesebb, legötletesebb Ă©s leglazább zenekara, ami bizony nem kis Ă©rdem. Utáljuk, Ă©s általában gĂşnyolĂłdni szoktunk az ilyen párhuzamokon (tudják: Komár - Elvis, IllĂ©s - Beatles, haha), de azt kell, hogy mondjuk, a Belga tĂ©nyleg a magyar Beastie Boys.
A sátorban Ăşgy kábĂ© hatvan fok volt Ă©s olyan páratartalom, hogy a tetõrõl csöpögött vissza, Ăgy aztán nem meglepõ, hogy a megszokott Titusszal Ă©s egy Ă©lõ zenekarral is kiegĂ©szĂĽlõ három srác fĂ©lmeztelenĂĽl nyomta, Ă©s a közönsĂ©gben is sokan követtĂ©k õket. Ez azonban csak növelte a hangulatot, a koncert vĂ©gĂ©re nagyjábĂłl minden számnál kollektĂven ugrált az egĂ©sz sátor, ami szinte teljesen megtelt addigra. RendkĂvĂĽl sokat dobott az összkĂ©pen a zenekar is, Ăgy a srácok tĂ©nyleg hitelesen nyomhatták el a gitártĂ©põs, vicc-õrjöngõs zenĂ©iket is, ami aztán tĂ©nyleg az elõbbi párhuzamot erõsĂtette. Punk-hiphop, hiphop-punk, de persze mindezt egy cseppet sem komolyan vĂ©ve. És ez a zenekar legnagyobb vonzereje, hogy a rengeteg magát halálosan komolyan vevõ elõadĂł mellett annyira lazán Ă©s szĂłrakoztatĂłan kĂ©pesek egyetlen mondatot sem komolyan venni, hogy az már önmagában elismerĂ©sre mĂ©ltĂł. Egy pĂ©lda: az utolsĂł szám a
Mi a fasz ez? cĂmĂ» remekmĂ» volt, ami Michael Jackson Billy Jean cĂmĂ» klasszikusának Ă©s a Kalauz I. cĂmĂ» Belga-nĂłtának az elegye. Itt is megelõzzĂĽk a formálĂłdĂł kĂ©rdĂ©st: igen, volt az Egy-kĂ©t-há is, mindenki ugrált Ă©s ordĂtotta a refrĂ©nt, de azt most inkább nem idĂ©znĂ©nk ide.
Ugyanitt a Belga után Jamie Winchester és Hrutka Róbert zenélt, akiket bár elismerünk, de mivel minden számuk úgy hat, mintha valamelyik legújabb mobiltelefon-reklám aláfestõ zenéjét hallgatnánk (vajon miért?), és a Tankcsapda azért amúgy is sokkal jobb, õket inkább nem hallgattuk meg.
Visszamentünk viszont akkor, amikor már Ludmilla és Palotai zenéltek. Láthatóan - szokás szerint - igen jó hangulatot teremtettek. Szerencsére Palotai - a SZIN-en már nem elõször - nem a drum and bass lemezeit kapta elõ, mint azt Szegeden oly gyakran szokta, hanem felváltva Ludmillával teljesen korhû, jól táncolható, dögös, bulizós, széttekert breakbeatet pakoltak. Palotai ráadásul mindezt ülve. Fáj a lába. Sõt, ha jól láttuk, be is volt kötve. Hiába, már nem mai gyerek.
Az este folyamán mĂ©g megnĂ©ztĂĽk a rĂ©gi Tisza Gyöngye helyĂ©n mĂ»ködõ, rettentõ találĂłan Tisza Gyöngye RetrĂłnak nevezett helyszĂnt is, ahol rajtunk kĂvĂĽl nagyjábĂłl csak a lemezlovas Ă©s kĂ©t haverja, meg a pultos lányok voltak, Ăgy aztán nem is maradtunk sokat. Ráadásul az a kĂ©rdĂ©s is bennĂĽnk maradt, hogy vajon miĂ©rt hĂvják retrĂłnak a helyszĂnt, ha szimpla, ráadásul dögunalmas elektronikus tánczenĂ©t játszik a dj, azt a stĂlust, amit progresszĂv house-nak szoktak hĂvni mind a mai napig teljesen Ă©rthetetlen okokbĂłl. Na, mindegy.
Ezt az estĂ©t kevĂ©sbĂ© a koncerteknek, mint inkább a kiszolgálĂł egysĂ©gek felderĂtĂ©sĂ©nek szenteltĂĽk. Ennek ellenĂ©re komolyabb elemzĂ©sbe most mĂ©g nem bocsátkoznánk, egyelõre csak annyit mondunk, hogy a sör mindenhol ugyan annyi, az egyĂ©b italok ára sem rĂ©misztõ, az Ă©telválasztĂ©k is elmegy, nagyjábĂłl ugyan az minden, mint tavaly.
Fontos mĂ©g megemlĂteni, hogy mi 10 percig röhögtĂĽnk folyamatosan a vicces feliratĂş pĂłlĂłkat árusĂtĂł standnál, szĂłval, aki tudja, keresse fel. A mi favoritunk a TyĂşkanyĂł Ă©s Csibe.
Hamarosan újra jövünk!
Galériáink:
KapcsolĂłdĂł anyagok:
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!