<>Labdarúgóként kezdte, de a kézilabda lett az örök szerelem. Ötven éve kezdte a teremtorna szervezését, február 25-én, az ötvenedikkel zárta a pályafutást. Hatvanegyben megígérte a családjának, hogy hanyagolja a kézilabdát. Kicsit csúszott a dátum, de most eljött az idõ.
-         Mi volt az elsþ sportja Ês mikor kezdte?
-         MĂłravĂĄrosi gyerekkĂŠnt, a DohĂĄnygyĂĄr csapatĂĄban kezdtem focizni, TĂśrĂśkkel, SebĂľvel ĂŠs SĂľregivel a jĂĄtĂŠkot, Ăśtvenegyben. EgyĂŠbkĂŠnt a Sancer tavak mellett, vagy a KĂĄlvĂĄria tĂŠren rĂşgtuk a labdĂĄt, a SĂĄndor gyerekekkel. SĂĄndor Lajos bĂĄcsi ĂĄthĂ­vott a Kenderbe, onnan az UTC-be vezetett az utam. De nem csak fociztam, hisz a RĂłkusi ÁltalĂĄnos iskolĂĄban PalĂĄsthy Pali bĂĄcsinĂĄl kĂŠzilabdĂĄztunk, rĂśplabdĂĄztunk ĂŠs atletizĂĄltunk. Pali bĂĄcsitĂłl nem „szabadultam" meg, lĂŠvĂŠn a Vegyipari technikumban is tanĂĄrom volt. Oda jĂĄrt elĂľttem RibizsĂĄr Gyuszi, a kĂŠzilabdĂĄs Megyeri Bandi. De nĂĄlunk rĂśplabdĂĄzott a kĂŠsĂľbbi vĂĄlogatott GulyĂĄs. De mondhatnĂĄm a kĂŠsĂľbbi sztalinvĂĄrosi focista TakĂĄcsot. A mĂĄsik tanĂĄrunknĂĄl, VitĂŠz Peterdi PĂĄlnĂĄl pedig tornĂĄztunk. Az iskola utĂĄn A gyufaipari vĂĄllalthoz kerĂźltem, amely az elsĂľ ĂŠs egyben egyetlen munkahelyem lett. Viszont az igazgatĂłm volt a SZAK tiszteletbeli elnĂśke, Ă­gy ĂĄt kellett igazolnom, Albert JĂłzsi bĂĄcsihoz a TemesvĂĄri kĂśrĂşt tĂşloldalĂĄra. Innen a katonasĂĄg alatt a VĂĄsĂĄrhelyi HonvĂŠdhoz vezetett az utam, Gilicz PistĂĄval, MĂśszmer JenĂľvel ĂŠs Gyuris PistĂĄval. Onnan Pestre kerĂźltem a Hadsereg parancsnoksĂĄgra. De egy meccsen, karcagon sĂşlyosan megsĂŠrĂźltem. VisszakerĂźltem a munkahelyemre, s ott a helyi csapatban fociztam alsĂłbb szinten. KĂśzben persze folyamatosan kĂŠzilabdĂĄztam is, s edzĂľskĂśdni is kĂŠzilabdĂĄban kezdtem. A Szegedi BĂľrĂśsĂśk nĂľi csapatĂĄt trenĂ­roztam, egĂŠszen addig, mĂ­g el nem vettem az egyik jĂĄtĂŠkosomat. Hatvanegyben megĂ­gĂŠrtem Neki, hogy felhagyok a kĂŠzilabdĂĄval, de ez negyvenhat ĂŠvet csĂşszott.
-         MiÊrt nem tudta betartani az igÊretÊt?
-    Ötvenhétben, ugyanis megalakítottuk a Városi Kézilabda Szövetséget, Dr. Búzás Emillel és Szatmáry Emillel. Én fõtitkár lettem. Még abban az évben huszonnégy csapat részvételével létrehoztuk a téli Terem Kupát, a Rókusi csarnokban. A következõ évben bekapcsolódtak a középiskolák, a fantasztikus testnevelõknek köszönhetõen. Óriási hangulatot teremtettek a srácok. A Terem Kupával párhuzamosan megrendeztük a Szabadtéri Fesztivál Kupát, ahol a hetvenes évek közepén hetven csapat indult. Hollandiától, az USA-n át Kubáig és természetesen a környezõ országok csapatai vettek részt. A Fesztivál Kupa lassan elsorvadt, de a Terem kupában most rendeztük, a jubileumi ötvenediket. Szatmáry Emillel ez volt a hattyúdalunk.
-         Sokszor låttam kÜzÊpiskolås meccseket vezetni, meddig bíråskodott?
-   Gyakorlatilag tavaly õsszel fújtam utoljára diák meccset. Mivel mûvezetõ voltam a Gyufagyárban, negyvenhárom évet dolgoztam a Bakay utcában, nem járhattam be az országot, játékvezetõként. Így a megyében, a városban vezettem, több mint ezer mérkõzést. Utóbbi idõben fõleg diák meccseket. Ha a gyerek sportol, és jól elfárad, nem fog drogozni, rossz dolgokat csinálni.
-         Mivel tÜlti majd az igazi nyugdíjas Êveit?
-  A csalådomnak szentelem. Marad a kiskert, s vÊgre betarthatom a hatvanegyben tett ígÊretemet a felesÊgemnek. Persze, ha a diåksportban kÊrnek, mÊg segítek.


2007-02-26                                                                  Barok Istvån