A napokban lesz hatvan ĂŠves, az EgĂŠszsĂŠgĂźgyi FĂľiskola testnevelĂľ tanĂĄra. Universitas ide, vagy oda, Õ a „VĂŠdĂľnĂľkĂŠpzĂľ" arca harminckĂŠt ĂŠve. De ez a kor nem lĂĄtszik rajta. FĂľleg, ha felveszi a kapusmezt a RĂśszke megyei elsĂľ osztĂĄlyĂş csapatĂĄban ĂŠs az egyik szerelmĂŠnek, a kĂŠzilabdĂĄnak hĂłdol. De a mĂĄsik szerelem a vadĂĄszat is fiatalĂ­t.
- Mikor ĂŠs hol talĂĄlkozott elĂľszĂśr a sporttal?
- A tĂśrĂśkszentmiklĂłsi GimnĂĄziumban, hatvanegyben. ElĂľtte Kenderesen, az ĂĄltalĂĄnosban, csak a szokĂĄsos testnevelĂŠs Ăłrai mozgĂĄssal ismerkedtem. A GimnĂĄziumban, SzabĂł Ferenc, a "FĂźles" becenĂŠvre hallgatĂł testnevelĂľ tanĂĄrom szeretette meg velem a kĂŠzilabdĂĄt ĂŠs a kosĂĄrlabdĂĄt. ElĂŠg hamar bekerĂźltem a helyi megyei elsĂľ osztĂĄlyĂş felnĂľtt csapatba, balszĂŠlsĂľkĂŠnt. A kosĂĄrlabdĂĄt csak a suliban Ăťztem. HatvanĂśtben bevonultam KecskemĂŠtre katonĂĄnak. AngyalbĂľrben felvĂŠteliztem a Szegedi „PedfĂľre", testnevelĂŠs szakra. Felvettek, de le kellett tĂśltenem a katona idĂľmet, Ă­gy csak hatvanhĂŠtben kezdtem a FĂľiskolĂĄt.
- Hogy lett a szĂŠlsĂľbĂľl, kapus?
- HatvanhĂŠtben, a fĂľiskolĂĄs csapatban, ahol GyĂŠmĂĄnt Imre bĂĄcsi volt az edzĂľ, nem jĂśtt el egy edzĂŠsre a kapusunk, szerdĂĄn, ĂŠn beĂĄlltam, „kĂŠnyszerbĂľl", de vasĂĄrnap mĂĄr ĂŠn vĂŠdtem a bajnokin. KĂŠt ĂŠv mĂşlva fuzionĂĄltunk a VolĂĄnnal, ahova 69 szeptemberĂŠben igazoltam. Hetven tavaszĂĄn mĂĄr ĂŠn voltam Boroczki BĂŠla cserĂŠje. Nagyon jĂł csapatunk volt. KĂľvĂĄri, Isaszegi, CsĂĄky, Giricz, ÁbrahĂĄm, FĂźlĂśp, HollĂłs, hogy csak a legismertebbeket emlĂ­tsem. KĂŠsĂľbb DobĂł Karesz ĂŠs DĂśmĂśsi Pista is csapattĂĄrsam lett. HetvenhĂĄromban abbahagytam. MĂĄr tanĂ­tottam a MĂłriczban. KĂŠt ĂŠvig, BagamĂŠry Laci felkĂŠrĂŠsĂŠre kĂźlsĂľs voltam a DĂŠlmagyarnĂĄl, de nem bĂ­rtam sokĂĄig kĂŠzilabda nĂŠlkĂźl, Ă­gy 74-ben leigazoltam a VĂ­zĂźgyhĂśz, s egĂŠszen kilencvenkettĂľig ott, illetve annak az utĂłdjainĂĄl jĂĄtszottam NB II-ben. SĂĄndorfalva, majd Dorozsma kĂśvetkezett, nĂŠgy ĂŠve, pedig a megyĂŠben vĂŠdek, RĂśszkĂŠn a mai napig.
- Mikor kerßlt a mai munkahelyÊre, s mikor kezdþdÜtt az új szerelem, a vadåszat? 
- HetvenĂśtben kerĂźltem az EgĂŠszsĂŠgĂźgyi FĂľiskolĂĄra, ahol Dr. SzĂŠll Éva FĂľigazgatĂł szemĂŠlyĂŠben egy csodĂĄs „sponzorra" leltem. Évekig volt nĂľi kĂŠzilabda csapata a fĂľiskolĂĄnak egy csodĂĄs betonpĂĄlyĂĄnkon. KĂŠsĂľbb beolvadtunk az UniversitĂĄsba, Ă­gy megszĂťnt az ĂśnĂĄllĂł sportkĂśri lehetĂľsĂŠg.
Hetvenkilenc Ăłta vadĂĄszom, ami egy csodĂĄlatos sport. JĂĄrom az erdĂľt, a rĂŠtet, s kĂśzben kisimulnak az idegeim. NĂŠha napokig mĂŠg csak cĂŠlra sem tartok, de nem is a trĂłfea a fontos.
- Vannak e gyerekei, folytatja e valaki a sportot?
- Nem csak a munkĂĄban, de a szerelemben is hĂťsĂŠges vagyok. HetvenhĂĄrom Ăłta ĂŠlĂźnk boldog hĂĄzassĂĄgban. KĂŠt kislĂĄnyom van, akik bĂĄr nem sportolnak, sokat „edzenek" ma is.
Nagyobbik lányomtól két gyönyörû unokánk van, már Õk is tudnak úszni, de hogy mi lesz belõlük, majd az idõ dönti el. S bár testnevelõ vagyok és sok fõiskolást tanítottam meg úszni, a lányaim és az unokáim is Lihótzky Karcsinál pallérozódtak.

2007-04-18                                                               Barok Istvån