A Szegedi Volán
hõskorában játszott, talán Õ volt az elsõ védõspecialista. Tojás becenevét
Édesapja nyomán kapta, de egy utánpótlás tornával tette „halhatatlanná".
- Édesapám
vadászpilótaként amerikai fogságba került. Így lett Õ a faluban Kolombusz, én
meg az Õ „Tojása". Vésztõn én voltam a Tojás, Péter öcsém a Kistojás. Vésztõn
laktunk, ott kezdtem sportolni az általános iskolában, egy nagyon jó
testnevelõnél, Kiss Józsefnél. Kosaraztam, ping-pongoztam, kéziztem. Az elsõ
igazolásomat labdarúgásban állították ki, kapus voltam három évig. A
gimnáziumban a kézilabda volt a fõ szám, és az érettségi után ez maradt az elsõ
számú sportágam. Békéscsabán gépjármû villamossági mûszerésznek tanultam, s
leigazoltak az Elõrébe. Rácz „Csirilla", Kurilla Lajos, Feifrich voltak akkor a
menõk. Egy év múlva átkerültem a Vízmûbe. A suli után behívtak katonának,
Szegedre kerültem, határõrnek, s kijárogattam a Volán edzéseire. Három évet
szolgáltam, majd visszamentem dolgozni, de közben felvételiztem a Juhász Gyula
TK-ra, ahova fel is vettek, így 74 õszétõl tesi-földrajz szakra jártam, s
leigazolt a Volán. Tagja lehettem az NB I/B-s bajnokcsapatnak, Badó Lacival,
Giricz Sanyival, Tamással, Oláh Bélával, Baráth Janival és Lesti Pityuval, aki
késõbb az edzõm is lett. Tagja voltam az elsõ MNK gyõztes gárdának, s bár négy
évre átigazoltam a DÉLÉP-be, a 83-84-es KEK menetelésnek már ismét részese
lehettem. Sajnos a Doboj kivert bennünket az elõdöntõben. Itt õk nyertek
kettõvel, ott mi eggyel. Következõ évben az Alicante ellen mindjárt az elején
kiestünk. A Volántól, Nyíregyházára vezetett az utam, ahol elõbb játékos, majd
technikai vezetõ lettem. Ebbe a pozícióba hívott az Alföldi Olajbányász,
melynek késõbb edzõje is lettem.
- Mikor fejezte be a kézilabdás mûködését?
-
Kilencvenkettõben jöttem vissza Szegedre, a Szolnoki Olajbányász padjáról.
Öcsém mûholdas antennákkal foglalkozó vállalkozásába társultam be, s ezt ma is
folytatom. De természetesen kibõvítettem a kört, például óvodai, iskolai
illetve köztéri játékok forgalmazásával. A kézilabdától sem szakadtam el, mert
egyrészt idõnként játszom öregfiúk meccsen, másrészt tizenegyedik éve rendezek
egy utánpótlás seregszemlét, amely a „Tojás Kupa" elnevezést kapta. Nem (csak)
miattam, hanem a Húsvét miatt, hisz minden évben a Húsvéti szünetben rendezzük.
A rekord, eddig száz csapat volt.
- Van folytatása a családban a
kézilabdának?
- Is-is.
Mindkét fiam, Krisztián és Tamás is kipróbálta, de mindkettõ abbahagyta,
csakúgy, mint a kajakot. Kár.
2006-06-01 Barok István
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!