Irena DouskovĂĄ: WeĂśres Csepel

Kalligram, 2006

Korunk egyik legtĂśbbet emlegetett divathullĂĄma a retro. TalĂĄlkozhatunk vele a ruhaiparban, a lakberendezĂŠsben, a zenĂŠben. MiĂŠrt pont az irodalom maradna ki? AlkotĂłi korba lĂŠpett az a generĂĄciĂł, mely az elmĂşlt rendszernek mĂĄr szinte csak a szĂŠpsĂŠgĂŠt lĂĄtta. SzĂŠpsĂŠgĂŠt? Ki tudja. TalĂĄn erre a kĂŠrdĂŠsre is keresi a vĂĄlaszt a fiatal cseh Ă­rĂłnĂľ kĂśnyve. Kicsit megkĂŠsve jutott el hozzĂĄnk, hiszen CsehorszĂĄgban mĂĄr 2002-ben az ĂŠv kĂśnyve lett. Azonban a kĂśnyv, bĂĄr a hetvenes ĂŠvekben jĂĄtszĂłdik, most is aktuĂĄlis. A cĂ­madĂĄs a fordĂ­tĂłt (Csoma BorbĂĄla) dicsĂŠri, hiszen az eredeti cseh is egy nĂŠv/szĂł jĂĄtĂŠk (HrdĂ˝ Budzes). A tĂśrtĂŠnet igen egyszerĂť: Helenka, a nicĂ­ni ĂĄltalĂĄnos iskola mĂĄsodik osztĂĄlyos tanulĂłja, a csehszlovĂĄk hetvenes ĂŠvek, a GustĂĄv HusĂĄk nevĂŠvel fĂŠmjelzett normalizĂĄciĂł furcsa vilĂĄgĂĄban ĂŠl. Egyszer a rĂĄdiĂłban felfigyel Stanislav Kostka Neumann egy versre, amelynek kezdĂľ sorĂĄt fĂŠlrehallja, fĂŠlremagyarĂĄzza, ĂŠs a furcsa betĂťhalmazbĂłl egy igazi hĂľst kreĂĄl magĂĄnak, Hrdy Budzest (a magyar fordĂ­tĂĄsban WeĂśres Csepelt). ElhatĂĄrozza, hogy olyan bĂĄtor ĂŠs kitartĂł lesz, mint Ăľ ĂŠs igyekszik Ăşgy viselkedni, hogy mĂŠltĂł lehessen WeĂśres Csepel elismerĂŠsĂŠre...A vĂŠgkifejlet azonban a korĂĄbbi hĂľsĂśket a mĂŠlybe taszĂ­tja.