WebKozmo
Kecse-Nagy Helga: a játék a legnagyobb élmény
ImageHálás vagyok a szüleimnek, mert mindenben segítettek, hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból. Nemcsak anyagi értelemben. Lelkileg és erkölcsileg is mindig velem voltak, támogattak - engem és a húgomat is. Szeretnék én is ilyen őszintén jó és megbízható, szilárd támasza lenni a gyerekeimnek.
Pelle Anita: egyszerre vagyok boldog és fáradt
Árvai Mara: Harmóniára vágyom
Janik Gabriella:Tudni kell kompromisszumokat kötni
Zolnay Kriszta: Megfogalmazhatatlan a szeretet...
Kaczvinszky Emilia: a nők nem mernek nők lenni
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
Október 2020
H K S C P S V
2829301 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
Relax
Futballmeccsen
Eltemette elefántja
Filmleírások
Szüzet szüntess!
Terminál
WebKozmo WebKozmo
Venetianer Anikó: szeretném átadni, amit kaptam
Gróf Róza   2007 February 19, Monday  

A bennem lévő harmónia elsősorban a boldog, kiegyensúlyozott családi háttérnek köszönhető. Bár édesapámat korán elveszítettem, nagyon szoros, meleg családi környezetben nevelkedtem és ezt próbáltam-próbálom továbbvinni.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

A közelmúltben megkaptad a szegedi önkormányzattól a Kölcsey-emlékérmet egy civil-szervezetben, a Soroptimist-ban végzett városszépítő munkádért. Hogyan jut még erre is időd?
Amit az ember szeret és fontosnak tart, arra próbál időt szakitani. Mindig szerettem sétálni, nézelődni, és gyakran előfordult, hogy például egy utcanevet elolvasva utánanéztem, ki is volt az utca névadója. Sok éve tervezgettem, hogy a szegedi utcanevek alá a névadóról rövid magyarázó táblát helyezünk el. Ez az elképzelés a közelmúltban megvalósult. A Szegeden 1992 óta folyamatosan működő civil egyesületünk, a Soroptimist Club - mely elsősorban jótékonysági tevékenységet végez - hölgytagjai elhatározták ugyanis, hogy a szegedi utcanevek alá a névadóról rövid magyarázó táblát helyeznek el. Az elmult 2-3 évben több, mint 200 ilyen táblát tettünk ki Szeged egész területén. A megvalósítás költségeit saját erőből és pályázatokból fedeztük. E programunk folytatásaként készítjük el a névadó magyarázó táblák magyar és angol nyelvű szövegeit tartalmazó kiadványunkat, melyet a közeli jövőben szeretnénk megjelentetni.

Szakmai karried szépen ívelt felfelé, holott a férjed, dr. Venetianer Pál akadémikus stabil családi hátterét is te biztosítottad, nevelted a fiatokat és közben kutatómunkát végeztél magad is... 
Bizony, ez néha nem volt egyszerű feladat! Tősgyökeres budapestiek lévén 2 éves fiunkkal Szegedre költözve mindenféle családi háttér, segítség nélkül teljesen új szakmai és emberi környezetben kellett megszervezni az életünket. Nagy szerencsénkre fiunk világ életében kiegyensulyozott, mondhatni problémátlan gyerek, ill.kamasz volt, aki szinte természetesnek vette, hogy a szülei reggeltől estig dolgoznak, ő pedig az iskola mellett sakkozik, nyelveket tanul, sportol, stb. Persze, jó oldala is volt a szülői elfoglaltságnak! Én például gyakran dolgoztam rövidebb ideig külföldi laborokban és a franciaországi lelkes élménybeszámolóim hatására gimnazistaként az angol mellett franciáiul is megtanult! Sőt, többször meg is látogatott Parisban. Férjemnek tényleg igyekeztem kiegyensúlyozott, kellemes hátteret biztosítani. Megkönnyítette a helyzetünket, hogy mindketten kísérletes természettudományi területen dolgozva - bár sosem egy intézetben - nemcsak meg tudtunk bizonyos szakmai kérdéseket beszélni, hanem el is fogadtuk, ha valamelyikünknek este még dolga volt a laborban.

Megjelenésed mindig ápolt külsőt,harmónmikus belsőt sugárzott és sugárzik ma is. Honnan ez a belőled áradó nyugalom, a természetedből adódó nyitottság?
 A bennem lévő harmónia elsősorban a boldog, kiegyensúlyozott családi háttérnek köszönhető. Bár édesapámat korán elveszítettem, nagyon szoros, meleg családi környezetben nevelkedtem és ezt próbáltam-próbálom továbbvinni. A családon kívül sok egyéb is fontos a számomra. Komoly kihívásnak éreztem a kutatást, ami az alkotó munka összes kínszenvedése mellett nagyon sok örömet és sikert hozott. Viszont természetemből és talán női mivoltomból következően sosem voltam monomániás, mindig szívesen jártam például kiállításokra, szinházba, moziba, síelni, kártyázni, sőt, egy új, különleges ebéd elkészítése is örömet okoz.

Többnyire úton vagy! Hol Szegeden, hol külföldön...
Ez tényleg így van. Családom nagyrésze most is Budapesten él, gyakran látogatom őket. De képes vagyok egy jó kiállításért v. előadásért Budapestre menni. Szeged nyugalma után élvezem a főváros vibrálását, amitől kifáradva viszont nagyon jól esik a kellemes, barátságos Szegedre visszatérni. Nagyon szeretek utazni, a tudományos kongresszusok jóvoltából a világ nagyon sok helyére eljutottam. Mostanában inkább a családi utazások kerültek előtérbe, februárban született harmadik unokánk az USA-ban, így már megvettem a márciusi repülőjegyet hozzájuk.

Többször jártál már kinn! Milyen egy tipikus amerikai család?       Természetesen nincs egységes amerikai család-modell. Mivel arrafelé a GYES és GYED nem létezik, a gyermekvállalás és nevelés személyes döntés és felelősség kérdése. Kórházban dolgozó gyermekorvos-neonatológus menyem 3 hónap fizetés nélküli szabadságot vehet ki a szülést követően, így az ő magánügye, hogy babysitter vagy egyéb segítséggel látja el a gyerekeket. A magasan képzett, professzionális nők közül egyre többen későbbi időszakra halasztják a szülést. Mások viszont nem, vagy csak részállásban dolgoznak, amíg a gyerekek kicsik, esetleg úgy vállalnak munkát, hogy a férjük felügyeli a gyerekeket. Tapasztalataim szerint az amerikai családok nagyon gyermekcentrikusak, sok esetben például a lakóhely kiválasztásánál döntő szempont, hogy milyen iskola van a közelben. Személyes - persze nem általánosítható -tapasztalataim nagyon jók az amerikai állami (public) iskolákkal kapcsolatban. A gyerekeket kis kortól kezdve arra tanítják, hogy gondolkodjanak, merjék és tudják elmondani a véleményüket, és ne azt az osztálytársat tekintsék "király"-nak, akinek a legszebb az autója, hanem aki a legjobban oldja meg például a feladatokat vagy a legszebben zongorázik.

Honnan veszed az energiát ehhez a sokmindenhez?
Ha az ember sokfélét csinál, sokféle energiát használ, így ha az egyik fogytán van, jöhet a másik...

Nehezebb-e ma nőnek, társnak, önálló-alkotó személyiségnek maradni mint, mondjuk a múlt században? Egyáltalán, kell-e egyszerre ennyi mindent vállalni ma egy nőnek? 
Úgy érzem, hogy a mai fiatal nők választási lehetősége sokkal nagyobb, mint a rendszerváltás elötti időkben volt. Amikor diplomáztam, fel sem merült, hogy egy rövid , esetemben 14 hónapos gyes után nem kell dolgozni menni, és ez szinte minden évfolyamtársamnál így volt. Ma elég sok olyan fiatal diplomás nőt ismerek, aki úgy döntött, hogy jónéhány évig otthon marad a gyerekekkel, és a prioritások közül a család és a gyerekek minél tökéletesebb nevelése áll az élen. Ugyanakkor sok olyan fiatal hölgyet is ismerek, aki igen felelősségteljes, nagy presztizsű állást tölt be, akár külföldön is. Tehát közelítünk ahhoz a kívánatos állapothoz, amit szabad választásnak neveznek. Hogy kell-e ennyi mindent vállalni? Ez, részben legalábbis, szintén preferencia dolga, szerintem a sokféleség kevésbé fárasztó, mint amilyen hasznos. De ezt a véleményemet nem szeretném általánosnak tekinteni.

Milyen családot kívánsz az unokáidnak? 
Nagyon boldognak és szerencsésnek érzem magam, mert életem egyik legfontosabb része, a gyerekem élete sok mindenben úgy alakult, ahogy azt szerettük volna ( a kilométerben kifejezett távolságot leszámítva). Szóval azt szeretném, ha unokáim is olyan boldog, szerető, egymásra figyelő, értékközpontú családban élnének, mint a szüleik.


Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player