Hol kezdett sportolni?
A kettes gyakorlóba, az Árpádtéri iskolába jártam, ahol Kiss István és Keselyák Adorjánné megszerette velem a kézilabdát. Az egyes gyakorlóval vívtunk nagy csatákat. Én kapusként kezdtem, de egyszer megsérült az átlövõnk, s én vettem át a szerepét, sikerrel. Attól fogva balátlövõ voltam. A Radnótiban nagyon jó csapatunk volt. A zongorista Polgár Gyuszi volt a jobbátlövõ, Lantos (Vanek) Tibi az irányító. Negyedikben eljutottunk Csabára, a területi döntõre is. Mivel a bátyám kosarazott, azt mondta, csak úgy tud rám vigyázni, ha én is lejárok, hát elkezdtem kosarazni is. Polgár és lantos ott is társam volt, az érettségi évében országoson negyedikek lettünk a pesti iskolák mögött. Az iskolán kívül klubcsapatban is játszottam. Kéziztem a SZEAC-ban, egy év kitérõ volt a Bástyában, és kosárlabdáztam a Vasutasban, Tasnádi Józsi bácsinál. Közben elkezdtem atletizálni, elsõ versenyemen mindjárt megnyertem a kislabda és a gránáthajítást. Zsedényi Pista bácsi invitálására gerelyezni kezdtem. Tetszett, amint a szer a földbe fúródik. Negyedikre már országos diákolimpiai bajnok lettem Debrecenben. Sõt érettségi után ifjúsági bajnoki címet szereztem 58.74-gyel Pesten.

Hogy kerĂźlt a TF-re?
Nehezen. Elsõre nem vettek fel, lévén egyéb besorolású voltam. Apám korábban maszek fogtechnikus volt. Fogtam magam, s elmentem a Kender Mûvekbe, segédmunkásnak. És természetesen sportoltam tovább. Egy év múlva megint jelentkeztem Pestre, s mivel már munkásnak számítottam, felvettek. Koltay Jenõ a "dobó pápa" lett a mesterem, s hatvanegy tavaszán már megdobtam az elsõ osztályú szintet 63.50-nel. Ezért a továbbiakban ingyen ehettem a menzán, ami nagy segítség volt a szüleimnek. Késõbb bekerültem a válogatottba is, s a tatai edzõtáborok alatt volt lehetõségem annyit enni, amennyit a szemem kívánt. Harmadikban negyedik lettem a felnõtt bajnokságon. Sajnos egyszer csak azt vettem észre, hogy nem tudok elindulni. A Sportkórházban megvizsgáltak és közölték velem, hogy abba kell hagynom a sportot.
Jenõ bácsival kidolgoztunk egy új módszert. Zsámolyon ülve, nyolcvandekás tömött labdákat dobálva készültem fel. Heti egy rohampróbával, edzésen hetvenegy fölé kerültem. Megnyertem a fõiskolás magyar bajnokságot. Hatvankilenc hetvennyolccal harmadik lettem Kulcsár és Krasznai mögött, az OB-n. Majd amikor hazaigazoltam a Vasutashoz, Gyulán még elsõ lettem, az ellenfelem kölcsöngerelyével a vidékbajnokságon. Akkor fejeztem be a sportolást. Õsszel a Tisza parti Gimnáziumban kezdtem tanítani. Ott a kézilabdásaimmal értem el megyei bajnokságot, illetve Takács Imre, tanítványom, kislabda hajításban megdöntötte Németh Miki csúcsát. Hetvenötben Szabó Ilona áthívott a SZOTE-ra. Ott a kosárlabdás fiúkkal dolgoztam.
Nyolcvanháromban Sándor professzor megmûtötte a csípõimet, ezért tudok egyáltalán járni. Gyerekeim közül Kriszta teniszezett, Viktor fiam, bár próbáltam lebeszélni róla, kézilabdázik. Én nyugdíjasként a SZUE-ban tartom karban az egészségemet. Tornáztatom a csípõmet.

Barok IstvĂĄn