WebKozmo
Kecse-Nagy Helga: a játék a legnagyobb élmény
ImageHálás vagyok a szüleimnek, mert mindenben segítettek, hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból. Nemcsak anyagi értelemben. Lelkileg és erkölcsileg is mindig velem voltak, támogattak - engem és a húgomat is. Szeretnék én is ilyen őszintén jó és megbízható, szilárd támasza lenni a gyerekeimnek.
Pelle Anita: egyszerre vagyok boldog és fáradt
Árvai Mara: Harmóniára vágyom
Janik Gabriella:Tudni kell kompromisszumokat kötni
Zolnay Kriszta: Megfogalmazhatatlan a szeretet...
Kaczvinszky Emilia: a nők nem mernek nők lenni
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
Október 2020
H K S C P S V
2829301 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Égető Mária: örülök, hogy tehetem, ami a dolgom és amit szeretek
Vajda Júlia: a férfiak szeretik irányítani a nőket
Filmleírások
Intim vallomások
Szex, csajok, Ibiza
WebKozmo WebKozmo
Újszászi Ilona: a nő idomul a feladathoz
Munkatársunktól   2006 December 14, Thursday  
Image
"Az ideális az, ha egy szerelemből tartós házasság születik. Elfogadás és nyitottság kell a család egységéhez. Olyan erős kötelék szükséges ehhez, amely az apró töredezéseknek is befogadójává lesz."
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

- Szereted az újságírást, az újság szerkesztést! Miért?
-  Igen, szeretem. Elsősorban, mert emberekkel foglalkozom általa. Érdekes és okos emberekkel találkozom. Tanulhatok tőlük, gazdagabb lehetek általuk. persze, szeretek
írni. Így tudom legjobban kifejezni magam. És szeretek körbejárni dolgokat, többféle megközelítésből. Hiszem, hogy ez a szakma segít sorsokon, embereken. Szeretem, hogy ez a pálya nyitott, mindenirányba elindulhatok innen. Nagyon érdekelnek a szakmával érintkező tudományterületek, a politológia, a szociológia, a pszichológia.
Szeretem, az újságírói műfajokat. Mindegyik más, mindegyik mást  fejez ki. Fontosnak tartom, hogy az újságíró kicsit ismeretterjesztő is, tudatformáló is. De szeretem tanítani is az újságírást.

- Minek  készültél eredetileg ?
- Csongrádon  jártam gimnáziumba. A világról nem tudtam akkoriban túl sokat, de a tanáraim fantasztikusak voltak, példamutatóak. Látták a nyitottságomat, az érdeklődésemet és terelgettek a helyes irányba. A példáik alapján  én is tanár akartam lenni. Magyar-történelem szakra jelentkeztem a szegedi  bölkcsészkarra. Igazából ezek alatt az évek alatt hihetetlen tudásanyagot szippantottam magamba,
kinyílt előttem a világ.
Az egyetem után tanítottam Csongrádon, majd csongrádi tudósító lettem a Csongrád Megyei Hírlapnál. Érdekes és sokszínű munka volt. Tapasztalatgyűjtés, a szakmai ismeretszerzés évei. 1987-ben visszajöttem Szegedre, ismét az egyetemi berkekbe, a Szegedi Egyetem szerkesztőségébe. Ideális légkörben, komoly politikai mozgás közepette dolgozhattam egy nagyon felkészült és nyitott csapatban, egy
rugalmas és megengedő egyetemi vezetés védelmében. Élvezet volt számomra a munka, nagyon aktív és termékeny korszaka volt ez az életemnek. Később a Délmagyarország szerkesztőségébe kerültem, 1990-ben. Ez  már egy profi csapat volt, nagyobb energia ráfordítással és másféle elvárásokkal, hisz közben megszűnt az egypártrendszer és új sajtótulajdonosi struktúra, újfajta nyilvánosság született. Ezt is meg kellett tanulni.
A  Délmagyarnál egy, az eddigieknél nagyobb, de számomra még tartható kapcsolatrendszerbe kerültem. Még tudtam, tudom tartani a kapcsolatot a közönséggel, az olvasókkal, a kollegákkal, mert ezek a visszajelzések inspirálóan hatnak rám és kontrollt is jelentenek, amire feltétlenül szükségem van.

- Néhány hete jelent meg a köteted az 1956-os forradalom szegedi  vonatkozásairól, A szabadság pillangója címmel. Honnan jött az inspiráció, a késztetés?
- Történelem szakosként tapasztaltam, alig-alig tudunk valamit az 1956-os történésekről. Nálunk, otthon szinte nem is esett szó erről a forradalomról. Amit az én generációm az iskolapadban hallott, az nem a valóságról szólt. Tabu volt a magyar történelemben ez az esemény egészen addig, míg az "olvadás" idején Pozsgai át nem minősítette az ellenforradalom" kategóriájából a népfölkelésébe. Tehát mindig is foglalkoztatott a téma, sőt a Szegedi Egyetem-ben az akkori főszerkesztő javaslatára megszólaltattam a szegedi események résztvevőit. Végül is ez lett a könyv alapja. Az újbóli feldolgozás során aztán látnom kellett, hogy az 1956-os forradalom Szegedről indult, itt kezdődött. A tényre való rácsodálkozásom idején a férjem, Pászka Imre társadalomkutató, felhívta a figyelmem az "oral-history", a szóban hagyományozódó történelem szerepére a történetírásban, így további inspirációt adott nekem a munkámhoz.

- Akkor, lehet azt mondani, hogy kollektív családi munka eredménye a könyv?
- Abszolute. A férjem azt kutatta korábban, használható-e forrásként a történetírásban a szóbeli közlés és a tapasztalatait én is kamatoztathattam az interjúkészítésekkor.
De mondhatnám családi vállalakozásnak a könyvet azért is, mert a férjemtől a könyvírás-megjejentetés dolgában is sok szakmai-technikai tanácsot kaptam, lévén többkötetes szerző. De a gyermekeim éppígy segítettek számítógépes írás- szerkesztés dolgában.Sőt, a lnagyfiunk, Csanád tervezte a könyv borítóját,ami igen szépre sikerült. Ha sürgetett az idő, mindenki a könyvemen "dolgozott" otthon.

Kattintson a folytatásért!



Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player