Õsi medikus családból származik, szakterülete a cukorbetegség. Ennyi információ is elég ahhoz, hogy a szakmabeliek ráismerjenek Várkonyi Tamásra, a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának adjunktusára. Az alábbi beszélgetés azonban remélhetõleg azok számára is érdekes lesz, akik nem tartoznak a szûk szakmához.
- A családi hagyományok indították el az orvosi pályán, vagy megismerhetünk valami más motivációt is?
- A dédnagyapám a kolozsvári egyetem gazdasági vezetõje volt, és amikor átjött az intézmény Szegedre, a költözésben meghatározó szerepet játszott. Sorolhatnám az orvosokat a múltból és a jelenbõl a családban, de elég legyen annyit mondanom, édesapám, Várkonyi László családorvos, majd városi fõorvos volt, s az õ a betegei és kollégái által máig emlegetett emberi és szakmai igényessége, példamutatása megfelelõ motiváció volt ahhoz, hogy érdeklõdésem a szakma felé forduljon. Meg kell azonban említenem, hogy a Ságvári Endre Gimnáziumban Kánitz József tanár úr biológia órái nagy hatással voltak rám, ami megerõsített abban, hogy a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen kell folytatnom a tanulmányaimat. A Ságvári egyébként máig meghatározó szerepet játszik az életemben, hiszen a baráti köröm nagy részét onnan ismerem, sõt az iskola 2005-ben emlékéremmel tüntetett ki.
- Meg sem fordult a fejében az, hogy máshol folytassa tanulmányait?
- A mi családunk mindig lokálpatrióta volt és az is lesz. A városhoz kötõdést próbálom feleségemmel, Sarkadi Csilla családorvossal együtt átadni gyermekeinknek, Ákosnak és Laurának is.
- A fárasztó egyetemi évek alatt nyilván már azon is törte a fejét, milyen szakterületet válasszon az iskola után.
- Az egyetem utolsó két esztendejében érlelõdött meg bennem az elhatározás, hogy belgyógyász leszek. Amikor ide, az I. sz. Belgyógyászati Klinikára jártunk gyakorlatra, nagyon megfogott az itt tapasztalt jó hangulat, ami a szakmai érdeklõdés mellett meghatározó volt. Varró Vince professzor vezette akkor a klinikát, és nagyon színvonalas gyógyító - és kutatómunka zajlott e falak között, úgyhogy rövidesen egyértelmûvé vált számomra, hogy belgyógyász leszek. A klinikára kerüléstõl kezdve pedig mindvégig Lonovics János professzor úr mellett dolgozhatom, akitõl nagyon sokat tanultam a betegellátás, oktatás és nem utolsó sorban a kutatás terén.
- Manapság már csak az elméletben létezik olyan, hogy valaki általános belgyógyász, hiszen ez olyan óriási terület, melyben minden szakembernek meg kell találnia a maga specialitását. Miért pont a cukorbetegséget választotta szakterületként?
- Szintén a múltba kell visszatérnem, ha ennek okát pontosan meg akarom fogalmazni. A személyes vonzódás mellett ugyanis tény, hogy Hetényi Géza professzor úr Szegeden vezette be a cukorbeteg gondozást elsõként az országban, így a klinikának óriási hagyományai vannak ezen a területen. Kutatóként indultam annak idején itt, hiszen nem volt státusz a klinikán, úgyhogy módom volt alaposan elmélyülni ebben a témában. Két év után kineveztek a klinikára, és még alaposabban megismerhettem ezt a népbetegséget. Magyarországon 600 ezer cukorbeteget tartanak nyilván, de valós számuk 1 millió körül van. Ez ugyan általában azonnal nem halálos betegség, de roppant nagy hatással van az életminõségre, ugyanis a cukorbetegség rengeteg szervi probléma okozója. Ezért is vagyunk közvetlen szakmai kapcsolatban például az Egyetemi Szemészeti és Fül-Orr-Gégészeti Klinikáival és más szakterületek kutatóival. Kezdettõl fogva a betegség szövõdményeit kutatom, elsõsorban az idegrendszeri elváltozásokat. Jelenleg a sürgõsségi, illetve a cukorbetegek ellátásáért felelõs fekvõ- és járóbeteg részleg egyik vezetõje vagyok.
- Ez egy olyan betegség, mely sok esetben megelõzhetõ lenne egy kis odafigyeléssel, helyes életmóddal, de ha már megtörtént a baj, a tünetek enyhíthetõk. Miben látja a megoldást: a propaganda, vagy a rendszeres szûrés szoríthatná vissza hatásosabban a cukorbetegséget?
- Mindkettõre fontos szerep hárul. Ha a táplálkozásunk és életmódunk megfelel a kívánalmaknak, akkor a 2-es típusú cukorbetegség megelõzhetõ vagy kialakulása késleltethetõ. Ez azért is fontos, mert így a szövõdmények sem alakulnak ki, vagy kevésbé súlyosak lesznek. A propaganda klasszikus változata helyett inkább az lenne célszerû, hogy ismert emberek, akik történetesen maguk is szenvednek ettõl a betegségtõl felhívják a közvélemény figyelmét arra, hogy milyen fontos a helyes táplálkozás és életmód.
- Fiatal kora ellenére számtalan elismerés birtokosa, jónéhány szakmai szervezetben tölt be vezetõ szerepet. A teljesség igénye nélkül említene ezek közül néhányat?
- Tagja vagyok többek között a Magyar Gasztroenterológiai, a Magyar Belgyógyász és a Magyar Diabetes Társaságnak, valamint az Európai Diabetes Társaságnak. 2002-ben beválasztottak a „Magasvérnyomás Cukorbetegségben" elnevezésû európai munkacsoportba. Számos hazai és nemzetközi konferencián üléselnökként veszek részt. Tudományos kutatómunkám eredményeként 2004. júniusában megvédtem a „PhD" fokozatot, s ugyanebben az évben nekem adományozták az Európai Diabeteses Neuropathia Munkacsoport (NEURODIAB) éves kutatói díját. Tavaly elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia három éves Bolyai János Kutatói Ösztöndíját.
Szincsok György
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!