2. lap. �sszesen 2.
1996-ban a férjemmel közösen elhatároztuk, elvonókúrára megyek, Kecskemétre. Az eredmény siralmas volt! Félév sem telt el, újra ittam!
Ekkor hívott a fõnököm, s közös megegyezéssel való távozást ajánlott. Persze, hogy elfogadtam. S innentõl 3 éven át ki-bejárkáltam az elvonókra. Nem akartam én már inni, de nem tudtam, hogyan tudom abbahagyni. Az új munkahelyemrõl kiutáltak, a férjem eltávolodott tõlem, én tõle, meghalt a legjobb barátom, szintén a piától, szóval összedõlt körülöttem minden. Kimentem ismét Amerikába, hisz a férjem lemondott rólam. A szüleim azt mondták csak akkor mehetek hozzájuk, ha nem iszom. Ha mégis, intézetbe fognak záratni. A nõvérem azt ajánlotta, menjek hozzá, de minden nap járnom kell legalább egy AA-gyülésre (Anonim Alkoholisták gyülése - G.R.) Gondoltam, még mindig jobb egy meeting, egy egyórás gyûlés, mint hogy bezárjanak! Így mentem a nõvéremhez.
Amerikában a nap 24 órájában 24 gyûlés van. Én a nõvéremnél mindig a kora reggelire mentem, 6-tól 7-ig. A nõvérem kísért, egyedül tán ellógtam volna. Szektának tartottam az AA-t, s fõképp azt gondoltam, egyedül tudom megcsinálni, egyedül fogok józanodni. Az AA nem nekem való, gondoltam.
Ezek hülyék, mondtam magamban, nevetgélnek, megölelik egymást, azt akarják elhitetni velem, hogy nem isznak. Akkor mitõl jókedvûek? Tele voltam ellenkezéssel, nem tudtam arra figyelni amit mondtak, csak saját mérgemmel foglalkoztam. Aztán eljött a pillanat, mikor már megszólalni is tudtam. Kezdtem felfogni az AA programját és újra megtaláltam Istent. Lelkes AA-s lettem, lettek barátaim, mozizni-bulizni jártunk. Jókedvû lettem, megkönnyebbültem, pedig tele voltam problémákkal. Lett szponzorom (támogató - G.R.) is, vele hetente találkoztam és segített nekem a józanodásomban.
5 hónapos józanság után, végre hazajöttem. Hosszas könyörgésemre, a férjem a kintlétem alatt nem adta be a válópert, együtt maradtunk. Boldogok voltak a gyerekek is, mi is a férjemmel. Mivel az AA azt tanítja, hogy nagy változásokat ne tegyél az életedben a józanodás korai szakaszában, nem mentem vissza dolgozni. Ebben a szüleim is egyetértettek, s inkább küldtek nekem pénzt, csak maradjak otthon. Legyek végre igazi anya és feleség. S valóban, az egész családnak így lett jobb. Jártam a szegedi AA-ba, s bár igyekeztem a férjem is rávenni, hogy csatlakozzon a hozzátartozói önsegítõ csoportokhoz, õ azóta sem jár oda. Pedig neki épp úgy kellene változnia, ahogyan én változtam.
Öt évig voltam otthon, fõállású anya és feleségként. Ma már dolgozom. Nem azért mert tétlen voltam otthon, s nem is a pénz miatt! Tanultam is ezidõ alatt. Számitógépes képesítést szereztem és biztosítási ügynökként is vizsgáztam. Úgy érzem, szellemileg is fejlõdtem, s jó eredményekkel vizsgáztam.
Csakhogy a gyerekek egyre nagyobbak, nincs már olyan nagy szükségük rám. Bejelentkeztem az Álláskeresõk klubjába, s elsõsorban angol nyelvtudásomat is hasznosítható irodai munkát kerestem. Mégis, eredeti szakmám, a mûtõsnõi hozott sikert számomra. Igazából nem akartam, de az állásinterjún minden annyira összejött - idõbeosztás és kereset -, hogy mégiscsak elvállaltam. Eleinte féltem az új helyzettõl, meg attól is, hogy nem tudok az elvárásoknak megfelelni. De ebben is segített az AA-ban tanultak. Nyugodt vagyok és jól érzem magam a munkahelyemen.
A gyerekeim és a férjem becsülnek és mindenki, aki tud az alkoholizmusomról. A szüleim büszkék rám! Sõt, szerintem agyondicsérnek. Magam is örülök a sorsom ilyetén alakulásának. Jó dolog ez! A férjem nyugodtan hagy hosszabb idõre is magamra, nem fél, nem aggódik! Biztosan tudja, mire jön haza, nem úgy mint öt évvel ezelõtt.
Azt gondolom, ez is egyfajta karrier, hisz az életem nem is olyan régen még romokban hevert, az önbecsülésem a nullpont alatt volt, munkára
még csak gondolni sem mertem. Ám, mióta teszem a dolgom a programomnak megfelelõen, sikeres embernek mondhatom magam!
Lejegyezte: G.R.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!