WebKozmo
Kecse-Nagy Helga: a játék a legnagyobb élmény
ImageHálás vagyok a szüleimnek, mert mindenben segítettek, hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból. Nemcsak anyagi értelemben. Lelkileg és erkölcsileg is mindig velem voltak, támogattak - engem és a húgomat is. Szeretnék én is ilyen őszintén jó és megbízható, szilárd támasza lenni a gyerekeimnek.
Pelle Anita: egyszerre vagyok boldog és fáradt
Árvai Mara: Harmóniára vágyom
Janik Gabriella:Tudni kell kompromisszumokat kötni
Zolnay Kriszta: Megfogalmazhatatlan a szeretet...
Kaczvinszky Emilia: a nők nem mernek nők lenni
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
Október 2020
H K S C P S V
2829301 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Vajda Júlia: a férfiak szeretik irányítani a nőket
Kissné Novák Éva: Az ember nem magányra született
Relax
A bor elemzése
Eltemette elefántja
WebKozmo WebKozmo
Toronykőy Márta: szabályosság és kreativitás
Munkatársunktól   2006 September 14, Thursday  
Image
„Három nap alatt eldöntöttük, összeházasodunk... Ilyen egyszerű volt, mégis nagyon jó döntés."- így összegzi dr. Mózesné Toronykőy Márta, rendőr-főhadnagy élete legfontosabb döntését.
  Hozzászólások 1 Nyomtat E-mail PDF

- Készültél-e valaha is rendőrnek?
- Soha sem. Megjegyzem mindig érdekeltek a szabályok közé rendelhető dolgok. Vonzott a szabályozhatóság, a rendszerező elv, ami köré csoportosíthatók és végül egészbe rendezhetők dolgok - természetesen nem kevés kreativitással.

- Készültél-e az újságírásra, a televíziós-rádiós munkára?
- Utolsóéves koromban, 24 évesen interjút készítve Szepes Máriával megismerkedtem egy jó nevű pesti jósnővel. Ő a következőket mondta nekem: „- Maga tévézni fog, idősebb férfi lesz a férje, és konszolidált életet fog élni." Ebből a jóslatból sokáig csak az újságírás valósult meg. Ugyanis a Dunántúlon dolgoztam, egy iskolában tanítottam. Egyszer azonban a helyi tévé kameramanja szólt nekem, hogy helyettesítsek valakit, csináljak egy interjút. Így aztán a tévénél ragadtam. Egy idő után visszajöttem Szegedre, és bekopogtattam az egyik rádió stúdiójába. Mindig vonzott ugyanis, hogyan lehet csak egy eszközzel, adott esetben a hangommal, megfogni, rossz szóval, befolyásolni az embereket.

- Mégis a Rendőrségnél kötöttél ki...
- Igen, a férjem előző házasságból való lányai beszéltek nekem erről a munkáról, meg aztán sohasem állt tőlem távol az egyenruhák világa. Nagyapáim közül az egyik katonatiszt, a másik rendőrtiszt volt. Én vizsgáló lettem először, és egy nagyon ügyes rendőrnő mellett kezdtem el tanulni a szakmát. Később a Rendőrtiszti Főiskolára iskoláztak be, s miután azt elvégeztem végül is itt maradtam, 2002-ben.

- Milyen beosztásban szolgálsz most?
- Sajtóreferens vagyok, főhadnagyként.

- Sokáig élted a szinglik szokásos életét. Kényszerből vagy inkább kényelemből?
- Semmi esetre sem kényszerből. Talán idealizmus, mégis azt mondom mindig hittem abban, hogy meg fogom találni a nekem megfelelő embert. Soha nem aggódtam amiatt, hogy már elmúltam ennyi meg annyi és még mindig nem mentem férjhez. Valójában tudtam, meg fogom találni azt az embert, aki mellett biztonságban érzem magam, akiben bízni fogok.

- És így lett?
- Igen! A férjemmel való kapcsolatom munkakapcsolatnak indult. A Közigazgatási Hivatalban találkoztunk, s ő próbálta elmagyarázni, megmutatni mi is lesz ott a feladatom. Én vagy nagyon értetlen voltam, vagy nem figyeltem eléggé, mert azt mondta, tudod mit, inkább elveszlek feleségül. Én meg azt mondtam, jó. Érdekes volt, hogy egyikünk sem csodálkozott ezen. Sőt három nap alatt eldöntöttük, összeházasodunk. Először együtt ebédeltünk, sokat beszélgettünk, másnap megbeszéltük, hogy bejelentkezünk házasságkötésre, harmadnap megismerte az édesanyámat. Ilyen egyszerű volt, mégis nagyon jó döntés.

- Gyermeketek van?
- Igen, Miklós Imre 7 éves.

- A férjed, dr. Mózes Ervin Szeged közjegyzője, Te a Városi Rendőrkapitányság sajtóreferense vagy. Van egy gyermeketek. Mégis ideálisnak mondod a döntésedet, a házasságodat...
- Igen! Valóban mindketten rendkívül sokat dolgozunk és ráadásul a munkaidőnk nem határozható meg pontosan. Engem éjjel nappal bármikor hívhatnak egy-egy helyszíni szemlére, a férjem pedig időnként többet van a városházán, mint itthon. Ezért aztán nem egyszerű a családot összehozni napközben. A reggeli indulás az feltétlenül közös, meg esténként is igyekszünk együtt lenni, bár ez nem mindig sikerül.

- Tolerálja a családod az éjszakai „kiruccanásaidat"?
- Igen, bár legutóbb a kisfiam az elmenetelem előtt azt kérdezte tőlem: „Anya, nem lehetnél inkább fodrász?"

- A férjed is és Te is titokra kötelezett személyek vagytok. Tényleg titoktartók vagytok otthon?
- Tényleg. Mindketten tisztában vagyunk a munkánk kötelezettségeivel és az emberekkel szembeni felelősségünkkel. Ebből még soha nem volt köztünk probléma.

- Ha súlyozni kéne, beláthatjuk, a „köz" szempontjából a férjed végez felelősségteljesebb munkát. Ha szükség volna rá, ott hagynád-e a szakmát, feláldoznád-e magad?
- Természetesen meghoznám ezt a lépést.

- Miért természetes ez?
- Egyrészt, mert én is úgy gondolom, a férjem munkája „súlyosabb" az enyémnél. Másrészt, a szüleim 40 éve élnek rendezett és harmonikus házasságban, ezért elfogadom a klasszikus női szerepvállalást. Harmadrészt, én 32 évesen mentem férjhez nyilvánvalóan más elvárásokkal, mint egy huszonéves. Mikor a férjemet választottam, a döntésemben benne volt a kompromisszum is, szükség esetén.

- Végzel például szívesen házimunkát: főzést, mosást, vasalást?
- Hogyne! Sőt, a baracklekvárt is én főzöm be, mert szeretném, ha a fiam ugyanúgy emlékezne majd felnőtt korában az én lekvárom ízére, mint ahogyan én emlékszem az édesanyáméra.

- Úgy tűnik, kerek az életed. Tényleg nem hiányzik semmi? Egy kis locsi-fecsi, barátok, utazások, szórakozás?
- Hát, azért hiányzik önfeledten nőnek lenni. Kirakatokat bámulni, pletyizni a barátnőkkel, de leginkább olvasni. De ha van egy kis időm, azt inkább a családommal töltöm. Szeretném, ha mindannyian éreznénk az összetartozás, a jelenlét fontosságát egymás életében. Vannak apró szertartásaink, amiket én nagyon fontosnak tartok.

- Mondj egyet!
- Most tényleg, komolyan?

- Persze!
- Hát, például van az „összemalacozás". Ilyenkor, mint a kismalacok össze nyomkodjuk, dögönyözzük egymást és jókat mulatunk ezen. Úgy gondolom, kellenek ezek az önfeledt percek.

- Ért-e valaha gúny, cikizés, bántás amiatt, hogy rendőr vagy? Vagy, mert nő létedre rendőr?
- Egy-két szőke-nős rendőrviccet azért már hallottam, de megkülönböztetésben soha nem volt részem a munkám miatt. A rendőrségre is könnyen beilleszkedtem, nem érzem magam ott sem másodrendű állampolgárnak.

- Hogyan tudsz nő maradni annyi sok tragédia, szörnyűség, netán mocsok láttán? Nem durvulsz el, nem keményedsz meg a munkád miatt?
- Az igazság az, hogy a férjem szerint „karcosodtam" az évek során. Én is érzem, mennyire megvisel egy-egy helyszínelés, egy-egy mások által átélt tragédia. Azt gondolom, amiket látok, az férfiakat és nőket egyaránt megvisel. A munkám igazából nem ér véget azzal, hogy „lekommunikálom" a történteket. Tovább él bennem az eset, nem tudok egy pillanat alatt megszabadulni sem a látványtól, sem az esettől.

- Akkor miért csinálod?
- Azért, mert itt jön ebben a szabályozott rendszerben az én kreativitásom. Az én feladatom, tudatni a társadalommal a történteket, pánikkeltés, hisztéria nélkül. Úgy kommunikálni ezt, hogy senkit ne sértsek se érzékenységében, se személyiségi jogaival. Hát, persze az is az én feladatom, hogy a konkrét szituációban, a civilek és a társaim között kemény és határozott tudjak lenni, hogy kifelé jól képviseljem a rendőrséget. Az egy más kérdés, hogy egy-egy eset után, mennyit gondolkodom a lét „piheségén", azon, milyen kevésen múlik az életünk.

- A férjed átsegít ezeken a lelki töréseken?
- Igen, ebben is jó társ. Igyekszik egyébként is mindenben segíteni és amennyire az ideje engedi, közösen végzünk háztartási munkától kezdve gyereknevelésig mindent. Nemcsak férj és feleség vagyunk, társak, barátok is az első perctől kezdve. Bízom abban, én is tudok annyit segíteni neki, amennyit ő könnyít az én feladataimon.

- Nem hiányzik az aktív újságírás?
- Igazából a rádiózás hiányzik! Az az intimitás, amit a hangommal elérek. Emlékezetes marad számomra, hogy kezdő koromban egy rádiós nyereményjáték során, én az egyik kihelyezett utcai standunkon ajándékot osztogattam a nyerteseknek. Február volt, hideg idő. Észrevettem, hogy egy idősebb hölgy figyel engem egy ideje. Biztattam jöjjön, vigye el a nyereményét. Oda is jött, és azt mondta: „- Én nem nyertem csak eljöttem megnézni, kié ez a hang. Milyen arc tartozik hozzá." - Na, ezért hiányzik a rádiózás!

- Vállalnátok-e még egy gyermeket?
- Nem bánnám, ha születne még egy gyermekünk, Anna Virág!

- Harcra fel! Értesíts a sikerről!

G.R.


Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!

kiss ildiko 2008 April 17, Thursday, 20:29:46

hello! igaz ildi vok.kérem e-mail-ba.üdv ildki Nagyon boldog

Hozzászólások száma: 1 


Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player