WebKozmo
Kecse-Nagy Helga: a játék a legnagyobb élmény
ImageHálás vagyok a szüleimnek, mert mindenben segítettek, hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból. Nemcsak anyagi értelemben. Lelkileg és erkölcsileg is mindig velem voltak, támogattak - engem és a húgomat is.
Pelle Anita: egyszerre vagyok boldog és fáradt
Árvai Mara: Harmóniára vágyom
Janik Gabriella:Tudni kell kompromisszumokat kötni
Zolnay Kriszta: Megfogalmazhatatlan a szeretet...
Kaczvinszky Emilia: a nõk nem mernek nõk lenni
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
Febru�r 2024
H K S C P S V
2930311 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 1 2 3
Ebben a h�napban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Hetesi Erzsébet: Nem könnyû ma dékánnak lenni
Égetõ Mária: örülök, hogy tehetem, ami a dolgom és amit szeretek
Filmleírások
Intim vallomások
Mese
A lyukas zokni
WebKozmo WebKozmo
Toronykõy Márta: szabályosság és kreativitás
Munkatársunktól   2006 September 14, Thursday  
Image
„Három nap alatt eldöntöttük, összeházasodunk... Ilyen egyszerû volt, mégis nagyon jó döntés."- így összegzi dr. Mózesné Toronykõy Márta, rendõr-fõhadnagy élete legfontosabb döntését.
  Hozzszlsok 1 Nyomtat E-mail PDF

- Készültél-e valaha is rendõrnek?
- Soha sem. Megjegyzem mindig érdekeltek a szabályok közé rendelhetõ dolgok. Vonzott a szabályozhatóság, a rendszerezõ elv, ami köré csoportosíthatók és végül egészbe rendezhetõk dolgok - természetesen nem kevés kreativitással.

- Készültél-e az újságírásra, a televíziós-rádiós munkára?
- Utolsóéves koromban, 24 évesen interjút készítve Szepes Máriával megismerkedtem egy jó nevû pesti jósnõvel. Õ a következõket mondta nekem: „- Maga tévézni fog, idõsebb férfi lesz a férje, és konszolidált életet fog élni." Ebbõl a jóslatból sokáig csak az újságírás valósult meg. Ugyanis a Dunántúlon dolgoztam, egy iskolában tanítottam. Egyszer azonban a helyi tévé kameramanja szólt nekem, hogy helyettesítsek valakit, csináljak egy interjút. Így aztán a tévénél ragadtam. Egy idõ után visszajöttem Szegedre, és bekopogtattam az egyik rádió stúdiójába. Mindig vonzott ugyanis, hogyan lehet csak egy eszközzel, adott esetben a hangommal, megfogni, rossz szóval, befolyásolni az embereket.

- Mégis a Rendõrségnél kötöttél ki...
- Igen, a férjem elõzõ házasságból való lányai beszéltek nekem errõl a munkáról, meg aztán sohasem állt tõlem távol az egyenruhák világa. Nagyapáim közül az egyik katonatiszt, a másik rendõrtiszt volt. Én vizsgáló lettem elõször, és egy nagyon ügyes rendõrnõ mellett kezdtem el tanulni a szakmát. Késõbb a Rendõrtiszti Fõiskolára iskoláztak be, s miután azt elvégeztem végül is itt maradtam, 2002-ben.

- Milyen beosztásban szolgálsz most?
- Sajtóreferens vagyok, fõhadnagyként.

- Sokáig élted a szinglik szokásos életét. Kényszerbõl vagy inkább kényelembõl?
- Semmi esetre sem kényszerbõl. Talán idealizmus, mégis azt mondom mindig hittem abban, hogy meg fogom találni a nekem megfelelõ embert. Soha nem aggódtam amiatt, hogy már elmúltam ennyi meg annyi és még mindig nem mentem férjhez. Valójában tudtam, meg fogom találni azt az embert, aki mellett biztonságban érzem magam, akiben bízni fogok.

- És így lett?
- Igen! A férjemmel való kapcsolatom munkakapcsolatnak indult. A Közigazgatási Hivatalban találkoztunk, s õ próbálta elmagyarázni, megmutatni mi is lesz ott a feladatom. Én vagy nagyon értetlen voltam, vagy nem figyeltem eléggé, mert azt mondta, tudod mit, inkább elveszlek feleségül. Én meg azt mondtam, jó. Érdekes volt, hogy egyikünk sem csodálkozott ezen. Sõt három nap alatt eldöntöttük, összeházasodunk. Elõször együtt ebédeltünk, sokat beszélgettünk, másnap megbeszéltük, hogy bejelentkezünk házasságkötésre, harmadnap megismerte az édesanyámat. Ilyen egyszerû volt, mégis nagyon jó döntés.

- Gyermeketek van?
- Igen, Miklós Imre 7 éves.

- A férjed, dr. Mózes Ervin Szeged közjegyzõje, Te a Városi Rendõrkapitányság sajtóreferense vagy. Van egy gyermeketek. Mégis ideálisnak mondod a döntésedet, a házasságodat...
- Igen! Valóban mindketten rendkívül sokat dolgozunk és ráadásul a munkaidõnk nem határozható meg pontosan. Engem éjjel nappal bármikor hívhatnak egy-egy helyszíni szemlére, a férjem pedig idõnként többet van a városházán, mint itthon. Ezért aztán nem egyszerû a családot összehozni napközben. A reggeli indulás az feltétlenül közös, meg esténként is igyekszünk együtt lenni, bár ez nem mindig sikerül.

- Tolerálja a családod az éjszakai „kiruccanásaidat"?
- Igen, bár legutóbb a kisfiam az elmenetelem elõtt azt kérdezte tõlem: „Anya, nem lehetnél inkább fodrász?"

- A férjed is és Te is titokra kötelezett személyek vagytok. Tényleg titoktartók vagytok otthon?
- Tényleg. Mindketten tisztában vagyunk a munkánk kötelezettségeivel és az emberekkel szembeni felelõsségünkkel. Ebbõl még soha nem volt köztünk probléma.

- Ha súlyozni kéne, beláthatjuk, a „köz" szempontjából a férjed végez felelõsségteljesebb munkát. Ha szükség volna rá, ott hagynád-e a szakmát, feláldoznád-e magad?
- Természetesen meghoznám ezt a lépést.

- Miért természetes ez?
- Egyrészt, mert én is úgy gondolom, a férjem munkája „súlyosabb" az enyémnél. Másrészt, a szüleim 40 éve élnek rendezett és harmonikus házasságban, ezért elfogadom a klasszikus nõi szerepvállalást. Harmadrészt, én 32 évesen mentem férjhez nyilvánvalóan más elvárásokkal, mint egy huszonéves. Mikor a férjemet választottam, a döntésemben benne volt a kompromisszum is, szükség esetén.

- Végzel például szívesen házimunkát: fõzést, mosást, vasalást?
- Hogyne! Sõt, a baracklekvárt is én fõzöm be, mert szeretném, ha a fiam ugyanúgy emlékezne majd felnõtt korában az én lekvárom ízére, mint ahogyan én emlékszem az édesanyáméra.

- Úgy tûnik, kerek az életed. Tényleg nem hiányzik semmi? Egy kis locsi-fecsi, barátok, utazások, szórakozás?
- Hát, azért hiányzik önfeledten nõnek lenni. Kirakatokat bámulni, pletyizni a barátnõkkel, de leginkább olvasni. De ha van egy kis idõm, azt inkább a családommal töltöm. Szeretném, ha mindannyian éreznénk az összetartozás, a jelenlét fontosságát egymás életében. Vannak apró szertartásaink, amiket én nagyon fontosnak tartok.

- Mondj egyet!
- Most tényleg, komolyan?

- Persze!
- Hát, például van az „összemalacozás". Ilyenkor, mint a kismalacok össze nyomkodjuk, dögönyözzük egymást és jókat mulatunk ezen. Úgy gondolom, kellenek ezek az önfeledt percek.

- Ért-e valaha gúny, cikizés, bántás amiatt, hogy rendõr vagy? Vagy, mert nõ létedre rendõr?
- Egy-két szõke-nõs rendõrviccet azért már hallottam, de megkülönböztetésben soha nem volt részem a munkám miatt. A rendõrségre is könnyen beilleszkedtem, nem érzem magam ott sem másodrendû állampolgárnak.

- Hogyan tudsz nõ maradni annyi sok tragédia, szörnyûség, netán mocsok láttán? Nem durvulsz el, nem keményedsz meg a munkád miatt?
- Az igazság az, hogy a férjem szerint „karcosodtam" az évek során. Én is érzem, mennyire megvisel egy-egy helyszínelés, egy-egy mások által átélt tragédia. Azt gondolom, amiket látok, az férfiakat és nõket egyaránt megvisel. A munkám igazából nem ér véget azzal, hogy „lekommunikálom" a történteket. Tovább él bennem az eset, nem tudok egy pillanat alatt megszabadulni sem a látványtól, sem az esettõl.

- Akkor miért csinálod?
- Azért, mert itt jön ebben a szabályozott rendszerben az én kreativitásom. Az én feladatom, tudatni a társadalommal a történteket, pánikkeltés, hisztéria nélkül. Úgy kommunikálni ezt, hogy senkit ne sértsek se érzékenységében, se személyiségi jogaival. Hát, persze az is az én feladatom, hogy a konkrét szituációban, a civilek és a társaim között kemény és határozott tudjak lenni, hogy kifelé jól képviseljem a rendõrséget. Az egy más kérdés, hogy egy-egy eset után, mennyit gondolkodom a lét „piheségén", azon, milyen kevésen múlik az életünk.

- A férjed átsegít ezeken a lelki töréseken?
- Igen, ebben is jó társ. Igyekszik egyébként is mindenben segíteni és amennyire az ideje engedi, közösen végzünk háztartási munkától kezdve gyereknevelésig mindent. Nemcsak férj és feleség vagyunk, társak, barátok is az elsõ perctõl kezdve. Bízom abban, én is tudok annyit segíteni neki, amennyit õ könnyít az én feladataimon.

- Nem hiányzik az aktív újságírás?
- Igazából a rádiózás hiányzik! Az az intimitás, amit a hangommal elérek. Emlékezetes marad számomra, hogy kezdõ koromban egy rádiós nyereményjáték során, én az egyik kihelyezett utcai standunkon ajándékot osztogattam a nyerteseknek. Február volt, hideg idõ. Észrevettem, hogy egy idõsebb hölgy figyel engem egy ideje. Biztattam jöjjön, vigye el a nyereményét. Oda is jött, és azt mondta: „- Én nem nyertem csak eljöttem megnézni, kié ez a hang. Milyen arc tartozik hozzá." - Na, ezért hiányzik a rádiózás!

- Vállalnátok-e még egy gyermeket?
- Nem bánnám, ha születne még egy gyermekünk, Anna Virág!

- Harcra fel! Értesíts a sikerrõl!

G.R.


Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!

kiss ildiko 2008 April 17, Thursday, 20:29:46

hello! igaz ildi vok.kérem e-mail-ba.üdv ildki Nagyon boldog

Hozz�sz�l�sok sz�ma: 1 


Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Gyûjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player