Bejön a cikuszi térbe két clown. Az egyik frakkban és cilinderben, a másik fehérre kent arccal, kopaszon, pantomimes dresszben. Mintha tapsra jönnének, elénk állnak. Cilinder-lengetés, meghajlás és kezdõdik a produkcijóóó!
A két clown, bár együvé tartozik, mintha egymástól függetlenül élnék meg a színpadi szituációkat. Külön-külön, mégis párhuzamosan, egymással egy térben. A kopasz bohóc a melle közepe elé feszített piros fonal feszülésében, a cilinderes pedig egy önmaga elõtt függõleges kifeszített piros fonál hosszában éli saját történéseit..
Nincs történet, nincs dialógus, csak a mozdulat, a fények játéka, a hang effektusok kísérete. És a kellékek. A valóságból néhány valós dolog: anyagok. Papír, mûanyag, üveg, celofán, meg nem gyúló gyufa s mindaz ami ezekbõl képezhetõ. Jelen van a tûz, a víz, s mindaz, amit társíthat a képzelet a bohócok játékához. Van mosoly és ragyogás, harag és szomorúság, meg bánat. Búcsúzkodások, találkozások, könyörgés és segítségnyújtás. Meg gyönyörû szép mozdulatok, arcok. Zsukovszkij a játékosabb, könnyedebb, poénosabb. Perovics a bölcsebb, érettebb. Õ a színész. Õ vezeti be és õ vezeti le a clownt. Õ vezényli az elõadást.
Mindez persze csak fikció. Zsukovszkij játékában folyamatosan jelen van a keresés, a küzdelem, a kudarc és a remény. Perovics a szelídséget, a gyöngédséget hozza és adja.
Az elsõ meghajlás után O. Zsukovszkij idéz egy gondolatot Danyiil Harmsztól. (Harmsz az orosz abszurd és groteszk kiemelkedõ alakja, költõ, író, ötletgyártó.) Csak a lényegére emlékszem. Hagyd a gondolatokat, s ha azok elhagytak téged, akkor jövünk mi. Hát, elég nehezen jött át a közönségnek, hogy ez egy Harmsz Projekt. De talán nem is ez a legfontosabb. Hanem ez a közel 60 perc. Hogy ez megmaradjon az emlékezetben.
Gróf Róza
,
Hozzszlsok Kedves Olvas! Jelentkezzen be s akkor hozzszlhat a tmhoz!