2. lap. �sszesen 2.
-
Szüleidnél milyen családmodellt láttál?-Õk egészen más életet éltek. A tipikus, az átlagos magyar családok életét éltük. Anyám a házasságkötés után azonnal teherbe esett, a karrier nem volt fontos és szokásos. Megérkeztem én, s innentõl kezdve Anyám az élet rendje szerint nekem és a családnak élt.
-Milyen az átlagos magyar családok élete ma?
-Elkeserítõ a helyzet. Azt látom, hogy a rendszerváltás óta óriási értékválság van, s ez az értékválság elérte párkapcsolatokat, a családot. Talán közhelyszerûnek tûnik az állítás, de nagyon igaz, hogy a társadalom alapegysége, alapértéke a család. Ez egy rendkívül fontos mondat. Akár kinyilatkoztatás is lehet.
Ha egy kicsit is vissszanézünk a gyermekkorunkra, tudjuk, a családból hozunk mindent, minden értéket. Olyan muníciót, amit valahogy majd kamatoztatnunk kell életünk során. És, ha nincs egy olyan stabil közösség, ha nincs egy érdek nélkül szeretõ család mögöttünk, akkor nagyon nehéz boldogulni.
Ma, úgy tûnik, mintha errõl megfeledkeznénk. Nincsenek hosszú, idõt álló kapcsolatok, nem érték szeretni, nem érték hûségesnek lenni, nem érték bízni másokban. A hallgatók körében végzett vizsgálatok azt mutatják, rendkívül népszerû és elterjedt „filozófia" az ifjúság körében a "Carpe diem" szemlélet. Úgy vélik, ebben az országban nem várja õket semmi jó! "Kiszámíthatatlan a jövõ, ezért hát éljünk a mának és szórakozzunk !"-mondják. Ez a szemlélet mintha a családokban is élne! "Nem tervezek jövõt! Minden olyan gyorsan változik, 5-10 év múlva megint változnak a dolgok! Inkább csak buli, pia meg nõk! Ma trendi szinglinek lenni vagy trendi a promiszkuitás! Azt tapasztalni, ma szinte fehér holló az egymáshoz hû házastárs, azok, akik hûségben élnek 30-40 éve. Szinte hihetetlen és döbbenetes egyszerre!
-A szingli-lét mintha büszkeséggel töltene el némely hölgyet...
-A közvéleményben egyáltalán nem valós kép alakult ki a szingliségrõl. Következik ez a médiából is, bizonyos típusú magazinokból is. De nézzük csak meg Bridget Jones naplóját vagy magyar változatát, a Teréz Anyut. Mindkettõ valójában az önmegvalósítás mezébe bújtatott párkeresés.
A fiatal nõk ma azt hangoztatják: karriert akarok, önállóságot, nem akarom, hogy engem egy férfi oltalmazzon, adjon nekem lakást! Mindez évszázados tradíciók eltörlése lenne. Úgy tûnik, bármennyire is "macsósodunk" mi nõk, manapság ez nem fog menni! Az õsi szereposztás nem véletlen!
Úgy gondolom, a szingliség csak átmenet és a kutatások azt mutatják, hogy nagyon sok szingli valójában szívesen feladná ezt a létet.
- Éveken át egyedül éltél te is! Szingliként éltél? Vagy tudtad, ez csak átmenet?
- Én törekedtem társat találni. Sohasem adtam fel, vártam a nagy õt. De nehéz ma társra találni. Meg lehet nézni, mindenütt mûködik a társkeresõ mozgalom. Tévében, rádióban, interneten, írott sajtóban, mindenhol. Hallgatóim között, akiket megkérdezek, hogyan választanak társat, azt tapasztalom, megijednek, megtorpannak a társkereséskor. Ragaszkodnak ugyan a tradíciókhoz, mégsem tudják, hogyan kezdjék, s a legegyszerûbb például, az internetes megoldás.
-Mondják, mára emancipálódtak a nõk. Ez nálatok a házimunkában is megvalósul?
-Nagyszerû társam van. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy ha hazamegyek rögvest háziasszonyi énemet teljesítsem ki. A fõzést, mosogatást, takarítást nem feltétlenül én végzem, hanem aki épp ráér. Ez jól esik és megnyugtató!
Gróf Róza
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!