2. lap. �sszesen 2.
- Hogy éled meg az új szemléletet, "40 fölött már nincs szerep"?
- Nehezen. Nem csak azért, mert nem érzem magam öregnek, sõt még a saját koromat sem érzem. Szakmailag meg végképp nem, hisz az ember ilyen korral már majdnem mindent tud. Nem mintha valaha is el lehetne mindent sajátítani! S nem tudom, a fiatalok tudják-e már azt, amit én; vannak-e olyan formában, mint én most. Nehéz ezekkel a dolgokkal megbírózni.
- Mondhatjuk, befutottál, sikeres vagy. Meg tudtad õrizni önmagad?
- Lehet azt mondani, hogy sikeres lettem. Én inkább azt mondom, ismert lettem. Nyilván nem csupán az operával. Számtalan operettben énekeltem, meg musicalban és sok-sok fellépésre kértek fel, amit vállaltam. De ez is olyan érdekes: az Anconai szerelmeseket játszottuk és ha végigmentem az utcán, mint már oly sokszor ebben a városban, az emberek megállítottak és gratuláltak. Örültem, de azért elgondolkodtam. Én a Pillangókisasszonyba majd belehaltam, de soha senki nem állított meg, hogy "de jó volt, Mûvésznõ, drága!"
Azt gondolom, nem változtam, sem az ismertségtõl, sem a sikertõl. Egy kollégám mondta, figyeld meg, ahogy öregszel, egyre jobban izgulsz fellépések elõtt. S valóban az egyre nagyobb ismertség egyre nagyobb felelõsségtudattal jár, s egyre jobban akarsz teljesíteni, s valóban egyre jobban izgulsz. Hát ezt érzem, ebben változtam!
- Nõként, hogy érzed magad?
- Remekül, köszönöm! Jól vagyok!
- Jóban vagy magaddal?
- Hát, ez azért attól is függ, hogy kapok-e szerepet és milyet. Ha nem kapom meg, amire vágytam, egy pillanat alatt képes vagyok elkeseredni, azt gondolni abban a pillanatban, nincs rám szükség. Pedig hát ezen a pályán nem mindig kapod meg amire vágysz. Vagy mert nem egyedül vagy a szerepre, vagy mert nem hozzád való. A megítélésed pedig sok embertõl függ. A rendezõtõl, a karmestertõl, az igazgatótól, stb.
- Egyedül élsz. Ezt így döntötted el vagy így alakult?
- Nem mindig éltem egyedül. Rá kellett jönnöm, nem én választottam ezt. A szakmám döntött helyettem. Barátaimmal sokat beszélgettünk arról, hogy a férfiak félnek a kiemelt helyzetben élõ nõktõl. Ehhez nem kell feltétlenül mûvésznek lenni. Lehet ez nõ igazgató, egy vezetõember, egy vállalkozást vivõ valaki, így is kiemelt nõ. A férfiak pedig szeretnek inkább a nõ fölött állni, s nem fér valahogy a családképükbe egy ilyesfajta nõ. Mûvésznõvel sem szívesen kötik össze az életüket.
Én éltem párban is, a nélkül is. Mindkét életformát ismerem. Úgy találom, mindkettõnek megvan az elõnye, hátránya is. Az elõnye, ha egyedül élsz, az abszolút szabadság. Nem kell mások ítéleteitõl félned, nem kell otthon is megfelelned örökké. Sok idõ jut a barátokra, az utazgatásra, az operajárásra Pesten, Bécsben vagy bárhol. Élvezem ezt.
- Mi az, amit még szeretnél megvalósítani az életben?
- Turnézni, utazgatni, s még nem tettem le arról a szándékomról, hogy elszegõdjek egy tengerjáró hajóra, énekelni. Szeretem a vizet, a Napot, szeretem ez az életformát és szeretek sokfélét énekelni, kipróbálni a különbözõ mûfajokat. Valamikor a Szeged-bárban énekeltem és szerettem.
Fiatal voltam, bulis volt az egész és persze, embertpróbáló. Ott valóban bármi megtörténhetett. De szerettem. Laza volt és mégis sokat tanultam. Nekem pedig a zene a legfontosabb. Számomra ez az abszolút kiteljesedés!
Gróf Róza
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!