-Hét évesen orvosi javaslatra kezdtem sportolni, úszni. Így
azonnal, atyai mentorom, Lihótzky Karcsi bácsi keze alá kerültem, mint a
szegedi pólósok közül annyian. Tíz éves koromra datálódik az elsõ érmem,
Nagykanizsán lettünk másodikak, a két jó úszóval felálló helyiek
legyõzésével. Molnár Papesz, Halász Mici, és a nálunk egy évvel fiatalabb
Fodor Rajmi voltak a társaim. Általánosban még rajthoz álltam atlétikai
versenyeken is, ahol kislabda hajításban jeleskedtem a Ságvári színeiben.
A pólóban Karcsi bácsitól Kárász Sanyi, lengyel Gabi, és a fiatalon
elhunyt Dr. Kiss Lajoshoz kerültem, Õk pallérozták a tudásomat. Nem
tartottam magam nagy tehetségnek, inkább a szorgalmam hozta meg a
sikereket. Kemény Fecsó bácsi mondta is, neki kell néhány szorgos hangya,
aki hajlandó visszaúszni, ha eladtuk a labdát. Fecsó bával, elõször a
kairói junior vb-n álltunk fel a dobogó harmadik fokára, 93-ban. Egy év
múlva, Pozsonyban az EB-t, Dunquerqe-ben a vb-t nyertük meg. Olyan
társakkal, mint Pelle Balázs, Kásás Tomi, Steinmetz Barna, Varga Tamás,
Székely Bulcsú és a mi szegediek, Papesz, Rajmi és én. A világbajnoki
arany után, valamennyien bekerültünk Kemény Dénes harmincas keretébe, de
én addigra már elindultam a civil karrierem felé, s nem fért össze az
egyetem a válogatottsággal.
- Nincs hiányérzete, hogy nem lett olimpiai bajnok, mint a társai
zöme?- Nincs. Nekem a Deákban egy kiváló kémia tanárom volt, s bár a
szüleim orvost akartak faragni belõlem, mégis gyõztek a gének, s én is
gyógyszerész lettem, mint Õk.
- Mikor játszott elõször az OB I-ben?- Kilencvenháromban tett be Kásás Zoltán a Vasas ellen, aminek én
nagyon örültem, a csapat kevésbé, mert méretes zakót kaptunk. Késõbb
összeállt a csapat, s bár kiestünk az OB I-bõl visszajutottunk, s egyszer
a LEN kupában a döntõig meneteltünk. Az a megtiszteltetés ért, hogy fiatal
korom ellenére, öt évig én voltam a csapatkapitány. Megközelítõleg
hatvanszor voltam junior válogatott és kétszázhusszor szerepeltem az OB
I-ben. Az utolsó tét meccsem, egy Szeged-Fradi LEN kupa visszavágó volt,
ahol sajnos kiestünk. Akkor én már tulajdonképpen abbahagytam, csak
Horváth Viktor visszahívott. A szép búcsú viszont az athéni gyõztesek
ellen volt az újszegedi sportuszodában, amit az óta sem felejtek.
- Mi lépett be a póló helyett? - A munka és az utazás. Mindkettõt imádom. Már aktív pólós
koromban is dolgoztam négy órában, egy dorozsmai patikában, de a váltás
után a családi gyógyszertárban dolgozom. Ha pedig eljön a szabadság ideje,
egy szál hátizsákkal irány a világ. Fõ terepem Dél-Amerika. Legutóbb,
Halász Mici haverommal Equadorban és Peruban voltunk. Utóbbi országban
másodszor. Amikor megmásztunk egy 5900 méteres vulkánt, rájöttem, hogy
kopott az állóképességem.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!