- Elemiben semmit nem sportoltam, a Klauzálban is egy barátom indíttatására kezdtem el a szertornát. Késõbb ennek nagy hasznát vettem. Felsõs gimnazista koromban futni kezdtem a SZVSE-ben, közvetlen Bárkányi után szerepeltem a rangsorban. Középtávfutó voltam. Egyszer éppen akkor néztem be a Klauzál termébe, amikor ott játszott Greminger, Komáromi és a többi végzõs kosárlabdás. Megkérdezték, van e kedvem és idõm beszállni. Volt. Így lettem kosárlabdás, is. De csak olyan csere játékos voltam a jobbak között. Késõbb a Postásban játszottam a Hódi fivérekkel. Mentem haza a SZVSE pályáról, s beugrottam még kosáredzésre is a Rókusiba.
- Hogyan lett testnevelõ?
- Érettségi után TF-re szerettem volna menni, de a szüleim nem bírták az anyagi terheket, ezért dolgozni kezdtem a tejeseknél. Kannákat mostam, s kocsikísérõ voltam. Pár hónap múlva elmentem az újszegedi Kendergyárba. Mivel érettségizett voltam, a bérelszámolásra kerültem. De csak nem tettem le a tanulásról, ötvenkettõ februárjában elmentem a pedfõre és jelentkeztem testnevelés szakra. A többiek már túl voltak a félévi vizsgákon. A felvételinek hamar megfeleltem. A másik szaknak a biológiát szerettem volna, de azt nem engedték. Éneket választhattam. Mivel a Kenderben kórustag voltam, a felvételin elénekeltem a Dohányon vett kapitány legismertebb dalát, a Szabadság dalt. Összeszaladtak a tanárok a hangomra. Felvettek. A testneveléssel nem volt gondom, de az énekkel szenvedtem. Harmadévben kikerültem Mórahalomra. Ötvennégyben kaptam meg a diplomámat. Novemberben bekerültem a Juhász Gyula Általános iskolába, a mai Vasvári épületébe. Atletizálni kezdtem a gyerekekkel, országos úttörõ olimpiát nyertünk a fiú négytusa csapattal. Ennek ellenére nem minket vittek ki Moszkvába. Amikor megépült a Béke utcai iskola a kosárlabdásokat neveltem. Reisz Feri, a Kecskeméti fivérek, Korponay Zoli, Rósa Ági voltak a neveltjeim. Illetve a Postás
több mint, fele hozzám járt, Horváth Laci, Varga Imre. A SZEOL nõi serdülõjében Balázs Ági volt a legtehetségesebb. Késõbb belefogtam a röplabdába is, ott is bejutottunk az országos döntõbe. Nyolcvankettõben átmentem a Kereskedelmi Szakközépbe, s onnan mentem nyugdíjba. Még a kisebb unokám születésekor
helyettesítettem a menyemet, amíg gyesen volt. Fiám ifjúsági válogatott kosaras volt. Tallinban még Sabonis ellen is játszott. Sajnos egy súlyos térdsérülés miatt nem tudta befutni azt a karriert, amire tehetsége volt.
Biológia-testnevelés szakos tanár lett. Fiú unokám tehetséges labdarúgó, kislány unokám gyorskorcsolyázó lett. Minden meccsükön, versenyükön ott vagyok, ha tudok.
- Elégedett a sorsával?- Teljes mértékben. Csupán az fáj, hogy a nyugdíjból nem telik annyi meccsbelépõre, amennyit szeretnék. A sportban ugyanis mindenevõ vagyok, de lassan már a megyei egyes focimeccsek nyugdíjas jegye is elérhetetlen kategória. Pedig a meccs nem a tv-ben az igazi.
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!