Hódmezõvásárhelyen kezdtem focizni, minden különösebb családi
indíttatás nélkül. Két bátyám is csak hobbiból rúgta a labdát a grundon.
Én már tízévesen edzésre jártam a H. Medosz úttörõ csapatába, az elsõ
edzõm Szõke József volt. Aránylag jó ment, s így már tizenhárom évesen
tagsági könyvet csináltak nekem, pedig, akkor még csak 14 év felett
lehetett valaki igazolt labdarúgó. Tizenöt évesen már felnõtt csapatban
játszottam, az NB III-ban. Középiskolába, már Szegeden jártam, mert bár
nagyon jó ajánlataim voltak Pestrõl, a Fraditól, a Honvédtól, az
Újpesttõl, én Szegeden képzeltem el a jövõmet, a SZEOL-ban, illetve az
egyetemen. A Vasútforgalmi Szakközépiskolába jártam, már amikor nem
edzettem, vagy utaztam. Borbély Bandi volt a testnevelõ tanárom, s az
egész iskola támogatta a karrieremet. Rengeteget hiányoztam az ifi
válogatott és a SZEOL miatt, de mindig engedtek vizsgázni. Nekem ugyanis
osztályozó vizsgákat kellett tennem, minisztériumi engedéllyel. Igaz én
nem éltem vissza vele, hisz végig kitûnõ voltam. Ez azonban kevés volt az
orvosi karra jutáshoz, hisz biológiát egy, fizikát csak két évig tanultam.
Egy évet fordítottam a felkészülésre, s profi foci mellett, felvételt
nyertem az Orvosegyetemre. Fennállása óta másodikként a Bebritsbõl.
- Mikor játszott elõször a SZEOL-ban?- Tizenhét évesen, Gyõrben szerepeltem elõször NB I-es meccsen.
Bekerültem az ifjúsági válogatottba, Nyilasi, Töröcsik, Komjáti, Weimper,
Magyar és Takács volt az ismertebb abból a gárdából. Valenciában
szerepeltünk egy UEFA tornán, de nem értünk el nagy eredményt.
- Kikkel játszott együtt a Szegedben?
- Dr. Berkes Pista cseréje voltam az elején, helyette lettem
jobbszélsõ. Bánfalvi, Pataki, Vass Feri, Magyar Gyuri voltak a menõk
akkor. Folyamatosan ingáztunk az elsõ és a második liga között. Kétszer
kiadtak a Szegedi Dózsának. Hét évet fociztam a SZEOL-ban, kettõt a
Dózsában. Nagyon jól éreztem magam mindkét helyen. Katonai szolgálatom
alatt Szolnokon fociztam, ahol feljutottunk az NB II-be a MÁV MTE-vel. Ott
akartak tartani, lakást, állást kaptam volna De én nagyon lokálpatrióta,
vagyok, s hazajöttem a bizonytalanra.
- Mi volt a legnagyobb fociélménye?- Egyszer a Népstadionban én rúgtam az elsõ gólt, Bicskey
Bercinek. Igaz utána kaptunk egy négyest, de húsz percig csak az én nevem
virított az eredményjelzõn. A focit huszonhét évesen hagytam abba. Addigra
már körorvos lettem Makkosházán. S a tenisz átvette a foci szerepét. Az
óta megszállott teniszezõ vagyok, szerencsére a nejemnek is ez a hobbija,
így rengeteget járunk amatõr versenyekre. Otthon roskadoznak a polcok a
serlegektõl. Ebben a régióban mindent megnyertem, amit lehetett. A
gyermekeink nem követték a sportágaimat. A fiam mindent sportol, de semmit
se versenyszerûen. Az ikerlányaim hip-hap táncra járnak.
- Elégedett a sorsával?- Teljesen. Mindenben azt tehetem, amit szeretek. Imádom a
munkámat, húsz éve dolgozom ugyanabban a körzetben. Szinte mindenkit név
szerint ismerek, így bár kimegyek dolgozni, Angliába, de csak egy hónapra,
mert a betegeimért felelõsséggel tartozom itthon.
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!