Családilag kódolt volt a sportág választása, lévén az Édesapja sikeres kosárlabdaedzõ. Negyvenhatszor hallgatta a Himnuszt, válogatott meccse elõtt. Ma a DÉGÁZ minõség biztosítási mérnöke.
- Kecskeméten kezdtem még általános iskolásként kosarazni, bõr labdával. Az elsó olyan meccsem, amit nem kecskeméti csapat ellen játszottam, az Újhelyi Gabival felálló pesti XI.kerületi sportiskola volt, Szabó Dzsoni bácsi edzõvel. „Mesztic" azóta is barátom. Középiskolába Pestre jártam a Petri János vegyipari technikumba. Az a Salgó Andris volt az iskolatársam, Akivel késõbb magyar bajnokságot nyertem a MAFC-ban, és jelenleg a vegyészmérnöknek készülõ kisebbik lányom tanszékvezetõ professzora.
- Középiskola után egybõl a MAFC-ba került?
- Nem. Apám kérésére a Ganz Mávagba kerültem, Zsiros Tibi bácsihoz. Tizenhét évesen debütáltam az NB I-ben a Videoton ellen. Egy év múlva, az ifi válogatott kihagyásával, lévén Haris Feri bácsi nem kedvelt, bekerültem a felnõtt válogatott keretbe, Eszéki Rudi bácsi behívott. A középiskola után felvételiztem Veszprémbe, de mire vége az elõfelvételis katona idõmnek, a Bakony Vegyész kiesett az NB I-bõl. Két évet lehíztam, majd különbözetivel átkerültem a Mûegyetemre. Na ekkor játszottam négy idényt a MAFC-ban és 75-ben magyar bajnoki címet szereztem Nagy Lacival, Újhelyi Gabival, Salgó Andrissal és Szirmaival. Ebben az évben értem el a legnagyobb válogatott sikeremet. A szófiai Universiadén legyõztük az olaszokat és csak a kanadaiaktól kaptunk ki a negyeddöntõben, egy kosárral.
- Hova került a MAFC után?
- A Videotonba, ahol akkor nagy csapatot építettek, s azonnal adtak lakást. Sajni és Tajti mellé, igazoltunk egy páran. Nagy Laci, Nagy Péter és Horváth Anti. Nyolcvanegyben a szovjetek bevonultak Afganisztánba, s a Cocom listás tilalom miatt a Videoton gyár leállt. Rubik kockát gyártottak. Apám volt az edzõm, s mivel Õ is Szegedre jött, én is követtem. Kilenc évig játszottam. Közben egyszer kiestünk az „A" csoportból, mert Földi Sutyi alól egyszerre vonultatták be Tóth Attilát, Jáhni Pistit és Walke Karcsit. Ekkor éltem át elõször egy Vásárhely-Szeged rangadót 1500 nézõ elõtt. Nem volt semmi!
- Mikor hagyta abba?
- Harminckilenc évesen. Késõbb Vásárhelyen edzõsködtem. Elõször a kicsikkel, majd az elsõ csapatot vettem át. Velük bekerültünk a play off-ba és egyszer elõdöntõig jutottunk. Kocsergin, Milatovics, Dr. Borbáth, Jáhni és Parádi Peti voltak a legjobbak. Kilencvenhatban szó nélkül kirúgtak. Mivel a feleségem akkor már beteg volt, kénytelen voltam elmenni, bíráskodni. Olyan jól haladtam, hogy kétezerben már férfi A csoportos meccseket vezettem. Egyszer egy ZTE-Falco meccsen támadó hibát fújtam a zalai centernek, s megindult felém az Északi lelátó. Gondolom, nem autógrammot akartak kérni. Két éve abbahagytam a bíráskodást, nehéz volt összeegyeztetni a munkámmal. Szegény feleségem négy éve elhunyt, így én nevelem a két nagy lányomat. Az idõsebb épp most szerezte a második diplomáját Gödöllõn, míg a kicsi folytatja a szülei szakmáját. Lejárogatok a Vízügy öregfiúkba kosarazni, meg ha tiszta az idõ, futok a töltésen. A mozgást, ugyanis nem lehet abbahagyni, bár mi történik az emberrel.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház magazin
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!