10. lap. �sszesen 13.
Marton János:
Szeged Szent-Györgyi Albert-jeHa megnézzük, hogy mi áll a Nobel-díjas tudós és a város mérlegének adok oldalán, a tudós fölénye vitathatatlan és egyre nyomasztóbb.
Szent-Györgyi csak a tudományban volt sikeres Szegeden, ebben viszont rendkívüli mértékben. Örök igazsággá váltak a Szegedre kerülésében legnagyobb szerepet játszó Issekutz Béla professzor szavai, amelyeket a Nobel-díj alkalmából írt gratuláló levele tartalmaz: „Itthon végezted kutatásaidnak legsikeresebb részét". Ez nem kevés, ám Szeged nem sokat tett érte. Szent-Györgyi egy volt a sok tanszékvezetõ közül, infrastrukturális és financiális lehetõségei közepesnek mondhatók. Az eredményekhez nélkülözhetetlen kiváló munkatársak Szegedrõl kerültek ki, ám felfedezõjük, kinevelõjük megint csak a „Prof" volt.
Az elsõ nagy szegedi felfedezés, a C-vitamin azonosításának gyakorlati hozadéka is volt: a paprika, mint C-vitamin forrás a köztudatba is bekerült, s pár év alatt 40-rõl 200 vagonra emelkedett a szegedi termõtáj paprikakivitele, jóllehet az õrölt paprikában nincs C-vitamin. (Szent-Györgyi az õrölt paprika C-vitamin tartalmának megõrzésére is dolgozott ki szabadalmat 1942-ben, amely azonban akkor már nem volt eléggé gazdaságos.)
Sokkal fontosabb gyakorlati tette volt Szent-Györgyinek a Pritamin kidolgozása - már 1933-ban kész volt - akkor még Vitaprik néven. E rendkívül ízletes, közvetlenül fogyasztható, olcsó paprikalekvár gyártása a 80-as években abbamaradt Szegeden, habár az alapanyagául szolgáló paradicsompaprikát máig is pritaminpaprikának hívják errefelé. Hogy milyen okok és érdekek álltak útjába e pompás és nagyon egészséges csemegének, az még nem került nyilvánosságra.
A Nobel-díj felrázta Szegedet is. Amúgy magyar módra egymást érték a nagy megajánlások, fogadkozások. Díszdoktor lett az egyetemen, a város meg díszpolgárrá avatta. Csaknem a szervezésig eljutott egy villa építése, sõt intézetépítés is szerepelt a javaslatok között. Végül azonban még a Vágó Gábor kiváló, és ingyen felajánlott szobrának bronzbaöntésére sem adott pénzt a város. Hol lehet a gipszmodell, nem tudni...
Rektori mûködését (1940-41) korlátolt irigyek és bigott reakciósok nehezítették meg. Utóda, Kogutowicz Károly áskálódásai ellen tiltakozásul az egyetemi tanács számos neves tagja lemondott. Úgy véljük, Szent-Györgyi Albert törekvéseit nem az unásig emlegetett angolszász mentalitással kell jellemezni, hanem sokkal inkább illik rá a megújult humanizmus.
Bár a harmadik Nobel-díjra méltó munka (a második a Krebs-ciklust megalapozó fumársav katalízis volt, amely munka kisebbik, második feléért Nobel-díjat kapott Krebs), az izom molekuláris szerkezetének és mûködésének felderítése a háború elsõ felére esett. 1943-tól a háborúellenesség - jobban mondva a lelkiismeret - elvonta Szent-Györgyit a tudománytól. Jóllehet életét is kockáztatta a háború befejezéséért, nem lett érte hálás a politikai felsõbbség, sõt az új rendszer sem. Szegedrõl 1945-ben távozott Budapestre, nyilvánvalóan az újrakezdés reményében. Csalódnia kellett. 1947-ben elmenekült az országból. Budapesten ma sincs Szent-Györgyi Albert utca, hiába ott született, ott végezte iskoláit, ott lett orvosdoktor, akadémikus, tanszékvezetõ.
A Nobel-díj aranyérme 1940-ben került a Nemzeti Múzeumba, miután Szent-Györgyi felajánlotta a finn népnek a szovjet támadás elleni védekezés segítésére, s miután egy finn üzletember „kiváltotta". Egy ideig díszhelyen volt kiállítva, ma raktárban pihen. Szent-Györgyi úgy halt meg, hogy azt hitte, a háború után elveszett az érem. Pedig idõközben kétszer is itthon volt, s ünnepelték, ám az érmet nem jutott eszükbe megmutatni.
A szegedi egyetemek nem siettek és nem sietnek Szent-Györgyi elismerésével, pontosabban akárcsak régen, a szóbeli elismerésnél állnak meg rendre, sõt még ebben is van visszalépés! A Szegedi Orvostudományi Egyetem 1987-ben felvette a Szent-Györgyi Albert nevet, ám a 2000-es beolvadás óta nincs az országban az õ nevét viselõ egyetem. Múzeum, emlékszoba, de még emléksarok se jutott neki. Szegedi relikviái elkallódtak, az (eredetileg) orvosegyetemi könyvtár gyûjteménye túlnyomórészt Amerikából való. 1992-ben került haza, de máig is dobozokban hever, szakmai leltára nincs. A Nobel-oklevél Amerikában maradt.
Szegedi éveihez köthetõ autentikus személyes tárgy egyetlenegy ismeretes, egy szerény kis kézzel barkácsolt tábla, rajta egy leforrasztott kémcsõvel, s a felirattal: C-vitamin - fûszerpaprikából elõállította Szent-Györgyi Albert ny. r. egyetemi tanár. Még a Nobel-díjról értesítõ stockholmi távirat is elveszett Szegeden.
Az aszkorbinsav nevet az õ és Sir Norman Haworth szerzõségével készült egymondatos Nature cikk javasolja. A most megjelenés alatt lévõ akadémiai értelmezõ kéziszótár német eredetûnek mondja.
Barátja, Vinkler László két képet festett róla 1942-ben. Az egyik - a rektorságát megörökítõ - méltó helyén van a Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum elnöki irodájában. A másik laboratóriumi környezetben, mikroszkóp elõtt ülõ Szent-Györgyit ábrázol. Ez a kép most egy raktárban áll, arccal a falnak fordítva.
A Szent-Györgyi Albert életét jól-rosszul feldolgozó könyv szerzõje egy amerikai népszerû-tudományos szakíró. A Nobel-díjhoz vezetõ szegedi hét év tudományos felfedezéseinek története úgyszólván ismeretlen.
Ugyanígy ismeretlen volt a közelmúltig, hogy melyik házban lakott Szent-Györgyi Albert a Nobel-díj elnyerésekor. Nem emlékeznek meg errõl a szegedi útikalauzok sem. Sok egyetemi ember lakóházát jelzi emléktábla, õ is megérdemelné, hogy a Roosevelt tér 14. sz. ház falára egy méltó kõtábla kerüljön. A felirat akár ez is lehetne:
Itt lakott Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár. Itt kapta 1937. október 28-án este az alábbi táviratot Stockholmból:
„A Karolinska Intézet tanári kara a mai napon Önnek ítélte oda az ez évi élettani és orvosi Nobel-díjat a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezései elismeréséül, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisre."
Az elsõ mondat végére nagyon illene még két szó: egyetemünk névadója.
,
Universitas
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!