5. lap. �sszesen 10.
Amerikából jöttünk— interjú prof. dr. Falkay György gyógyszerész dékánnal —
Toledóban járt a közelmúltban a szegedi egyetem több vezetõje, így prof. dr. Falkay György, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja is. Toledó Szeged testvérvárosa, így bizonyára ez a tény is befolyásolta az úti célt. A híradásokból az is kitûnt: partnerkapcsolatot létesítettek a szegedi egyetemi küldöttség ottani vendéglátóival. Elsõként a látogatásról kérdeztük a GyTK dékánját.
— Utazásunk a Szeged—Toledó közötti testvérvárosi kapcsolatok ápolása jegyében szervezõdött, a jogi kar, a mi karunk és a Juhász Gyula tanárképzõ Fõiskola Angol tanszékének képviselõje volt jelen, valamint Szeged város küldötte. Küldöttségünket természetesen Szabó Gábor rektor úr vezette. Az Általános Jogtudományi Kar és a Toledói Egyetem hasonló kara között már régtõl kialakult együttmûködés szervezõdött, õk most együttmûködési szerzõdést is köthettek. A mi Karunk elsõként vette föl a kapcsolatot a Toledói Egyetem Gyógyszerésztudományi Karával. Itt jegyezném meg, hogy az ottani egyetem, melynek mintegy 40 ezer hallgatója van, egyik büszkeségeként tekint Gyógyszerésztudományi Karára. Az is tény, hogy a Toledói Egyetem Gyógyszerész kara egy rendkívül jó nevû intézmény Amerika szerte. Ezért is nagyon örültem, hogy most elmehettem oda és fölvehettem velük a kapcsolatot. Egyben meg is hívtam az ottani gyógyszerész kar vezetését: szeptemberben látogassanak el hozzánk Szegedre, folytassuk a kapcsolatépítést. Úgy tûnik, elsõ menetben elsõsorban tudományos területen fogunk együtt dolgozni, majd pedig a késõbbiek során, az oktatásban is. Elsõdlegesen az úgy nevezett gyógyszerészi gondozásra utalok, amely az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi idõben teret nyert. A népegészségügyi szempontból fontos betegségek terápiájában és annak gondozásában, nagyon komoly feladat hárul a gyógyszertárakra és a gyógyszerészekre. Ezek a területek a magas vérnyomás, a cukorbetegség és bizonyos allergiás megbetegedések kezelése. A gyógyszertárak ennek megfelelõen átalakultak és egészségügyi központokként mûködnek. Ezek az ottani intézmények nem is olyanok már, mint azt Európában, vagy Magyarországon azt elképzeljük. A gyógyszertárak, a gyógyszerészek sokkal többet foglalkoznak a beteggel, nem csak kiadják a gyógyszereket. Nem is csak bizonyos információk átadása jellemzi munkájukat, hanem ennél sokkal több és részletesebb a gyógyszerész-beteg kapcsolat mûködik. Úgy gondoljuk, ezeknek a tapasztalatoknak az átvétele hazánkban mindenképpen jó lenne. Most egyetlen érvet említve csupán: a magyar Egészségügyi Minisztérium és annak vezetése, a hazai gyógyszerész társadalmat is bevonná a népbetegségek kezelésébe, és terápiájába.
— Professzor úr, ebbõl úgy tûnik, mintha Amerikában az üzlet, a piac is nagyobb teret nyert, mint hazánkban...
— Természetesen a gyógyszer az a világon mindenütt óriási üzlet, ennek Amerikában kiváltképpen óriási jelentõsége van, de én pont az szeretném kihangsúlyozni, hogy Amerikában a kereskedelmi tevékenység mellett, a gyógyszerészek szerepe felértékelõdött, a beteg gyógyszerterápiás gondozásában. Így minél több gyógyszer-mellékhatást sikerüljön eleve elkerülni és minél adekvátabb legyen a gyógyszeres terápia. Példának mondhatnám, hogy ha bejön a patikába egy beteg Amerikában, akkor fölveszik a gyógyszerterápiás anamnézisét: eddig milyen gyógyszereket szedett, most milyen gyógyszerek vannak neki fölírva... A kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét szlogen ott valóban mûködik, mert a beteget a patikában regisztrálják, így pedig állandó ellenõrzés alatt él. Ezért pontosan azt hangsúlyoznám ki, hogy a marketing tevékenység mellett, igenis a beteg gyógyszeres terápiájának a gondozása került elõtérbe. Ott pl. a patikákba megmérik a beteg vérnyomását, megnézik a vércukor szintjét, a koleszterin szintjét... S mivel ott is úgy van, mint idehaza, hogy a beteg többször keresi fel a gyógyszertárat és gyógyszerészét mint az orvost, mert a patikaszerek mintegy 40%-a ott is recept nélkül kiadható, így ott a patika ott egy olyan diagnózis és terápiás kontroll a beteg felé, ahol ha észlelik: ez már ilyen szinten nem oldható meg — elküldik az orvoshoz.
— Vajon egy olyan hatalmas egyetemen, mint ahol jártak, mennyire érezhette magát otthon egy szegedi kutató, a mûszerpark mennyire volt ott ismerõs?
— Azt kell mondjam, szakmai szempontból tekintve mi sem szégyenkezhetünk. A mûszerezettség tekintetében, s ez nem csak a gyógyszerkutatásban van így, hanem bármely természettudományban, orvostudományban, ma már arról nincs szó: kutatni csak Amerikában, vagy abszolút jól felszerelt Nyugat-európai kutatóegységekben lehet. Tapasztalatom szerint, ha egy munkacsoport nemzetközi szinten jelen van és publikál, akkor a mai pályázati rendszerben a 15—20 éve még jellemzõ különbség eltûnõben van. Szakmailag teljes mértékben tudunk kommunikálni és félszavakból is értjük egymást... Az egy további kérdés, hogy a mûszerezettség dimenziói, a lehetõségeik változatlanul jobbak az amerikaiaknak, errõl fölösleges lenne vitázni. Érdekes, de mintha lenne egy olyan tulajdonsága hazai kutatóinknak, hogy a technikai különbségeket nagyobb energiával, szorgalommal igyekeznénk kiegyenlíteni, így áll elõ az a helyzet, melyben teljesítményeink nem rosszabbak az ottaniakénál. Vannak területek amelyekben õk a jobbak, vannak amelyekben mi és véleményem szerint ez az alapja a további tudományos kooperációnknak...
— Dékán úr, a toledói gyógyszerészképzés erõs hasonlóságot mutat a hazaival?
— Igen. Annyi a különbség, hogy Amerikában a szorosan vett egyetemi képzést megelõzi a college rendszer. Ennek az az oka, hogy az amerikai középiskolák rendkívül gyöngék tanulmányilag. Túlzás nélkül szólva, a college rendszer arra szolgál: megtanuljanak rendesen írni-olvasni. A mi érettségizett fiataljaink a college végzetteknek megfelelõ felkészültségûek. Ezért nálunk közvetlenül érettségi után, náluk két év college után kezdõdik az egyetemi képzés. A mi diákjaink jóval képzettebbek középiskola után, mint Amerikában.
,
Universitas
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!