Szabad-e ĂĄltalĂĄnosĂ­tani egy ember viselkedĂŠsĂŠbĂľl? Szabad-e egy magĂĄrĂłl megfeledkezett fiatalember viselkedĂŠse miatt szapulni a magyar focistĂĄkat?

A válasz, nem! Vagy mégis, ítéljék meg Önök, kedves Olvasók.

Neveket tudatosan nem Ă­rok, mert a jelensĂŠg maga fontosabb, mint a benne szereplĂľk neve.

HĂĄrom napos kispĂĄlyĂĄs kĂśzĂŠpiskolĂĄs labdarĂşgĂł torna, mĂĄsodik nap. Az iskolĂĄm kĂŠt csapattal nevezett, termĂŠszetesen mindkĂŠt csapat testnevelĂľ tanĂĄri kĂ­sĂŠrettel, hisz a gyermekekĂŠrt, szervezett tornĂĄn felelĂľssĂŠggel tartozunk.

A rendezõ gárda nagyon jól focizott, magasan jobb volt valamennyi csoportbeli ellenfelénél. Ügyesek, technikásak, esetenként vagányak voltak. Különösen jó játszott egy fiatalember, akinek a monogramja megegyezik, egy a magyar focival sokat foglalkozó, már elhunyt íróéval. Keresztneve, pedig egy ismert mosóporéval megegyezõ. Nos ez a fiú kilógott a sorból, játéktudásával és viselkedésével. Ez utóbbival, negatív irányban. Már a nyitó meccsen folyamatosan k anyázott. Mindent és mindenkit. Folyamatosan utasítgatta az ötvenen is túl járó, kispályáról jól ismert kiváló játékvezetõt. Nekem ez nagyon nem tetszett, hisz harmincegy éve a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola dísztermében pedagógus esküt tettem. Igyekezem a mai napig is elsõsorban nevelõként gondolkodni.

Megkérdeztem a bírót, hogy tán barátja a fiatalember. Mert másképp érthetetlen, miképpen engedheti meg a pályán ezt a hangnemet. A srác Õt is utasítgatta, az ellenfeleket meg szidalmazta, rugdosta. Jeleztem, ha a mi meccsünkön megengedi ezt a viselkedést, levonulok a csapatommal. Erre nem került sor, bár eléggé puskaporos hangulatú volt a meccs, lejátszottuk. Én lecseréltem az olyan emberemet, Akinek elszállt az agya a meccs hevében, kollégám, a másik kispadon nem tette meg, lelke rajta.

A meccs utĂĄn tĂśrtĂŠnt az a dolog, amiĂŠrt kĂŠnytelen voltam megĂ­rni e tĂśrtĂŠnetet. A meccsen kĂŠt gĂłlt rĂşgĂł, indolensen, de jĂłl jĂĄtszĂł fiatalember a talĂĄlkozĂł utĂĄn pĂĄr perccel, feldĂşlt ĂĄbrĂĄzattal berohant a terembe ĂŠs torkon ragadta, a nĂĄla hĂĄrom ĂŠvvel fiatalabb, tizenĂśt kilĂłval ĂŠs Ăśt centivel kisebb jĂĄtĂŠkosomat. Ha nem vagyok a helyszĂ­nen, talĂĄn nagyobb baj lesz a dologbĂłl. KĂśzbelĂŠptem ajtĂłhoz szorĂ­tva kizavartam a magĂĄrĂłl megfeledkezett labdarĂşgĂłt a terembĂľl, majd mindkĂŠt csapatunkat, kollĂŠgĂĄmmal egyetĂŠrtĂŠsben, visszalĂŠptettem a tornĂĄtĂłl, pedig tovĂĄbbjutĂł helyen voltunk, gyĂľzelmeink okĂĄn.

A teremben ott voltak a srĂĄc szĂźlei ĂŠs az iskolĂĄja tanĂĄra, aki egyben a torna szervezĂľje volt. Nem ĂŠrtette a visszalĂŠpĂŠsĂźnk okĂĄt. Ez jobban mellbevĂĄgott, mint az eset maga.

Felhívtam a srác klubedzõjét, aki mellesleg a barátom, egykori katona és fõiskolai társam. Elmondtam Neki az esetet, amely Õt is mélységesen felháborította. Mindketten arra a következtetésre jutottunk, hogy az ilyen esetek támasztják alá a környéken a foci ellenes hangulatot, a focisták elõítéletes megítélését. Õ is azt támasztja alá, hogy egy magasabb szinten játszó gyermeknek, csak pozitív irányban lehet kitûnni, mert ilyen viselkedéssel nem elsõsorban önmagának, hanem a sportágának, a csapatának, s ezt én teszem hozzá, az iskolájának árt.

KollĂŠgĂĄk, testnevelĂľk, edzĂľk! VigyĂĄzzunk a gyermekeinkre, ne legyen olyan a kĂśzeg, hogy a jĂśvĂľ kicsijeit ne engedjĂŠk le a szĂźlĂľk a pĂĄlyĂĄra, mert ez a szĂŠp jĂĄtĂŠk, amit a vilĂĄg tĂśbbi rĂŠszĂŠn imĂĄdnak ĂŠs tiszteletben tartanak, elsorvad!

Azért volt egy szép pillanata is a napnak. A megtámadott tanítványom, felhívott este és megköszönte, hogy megvédtem. Én, pedig csodálkoztam, hogy ez a számára nem volt természetes. Ja õ is labdarúgó, ha nem is NB III-as, mint az Õt támadó fiatalember.