Sok mendemonda kering Imrérõl. A pecázás miatt lemondott válogatottságtól, a fatetejérõl lerúgott galambig. Nem is a szokványos módon kezdtük a beszélgetést.
-
Imre, mi az igazság abból, hogy a Pestre, a válogatott edzõtáborába induló vonatra felrakta az edzõje, s Ön leszállt a túloldalon, mert éppen „kúptak" a halak?- Semmi, természetesen ez is a legendák, közé tartozik. Egyértelmûen felmértem, hogy száznyolcvan centiméteres magassággal nem lett volna esélyem a nemzetközi mezõnyben. Na meg az is igaz, hogy a nyár nem az edzõtáborozásról, hanem a horgászatról szól.
-
Rögtön a kosárlabdázással kezdte?- Nem, elõször gyógytornára jártam, a gerincferdülésem miatt. Olyan jól ment, hogy tagja lettem az „egyes gyakorló" tornászcsapatának. Késõbb úsztam, fociztam és atletizáltam. Császi Joli néni és Lang Elemér voltak a tanáraim, utóbbinál kezdtem kosárlabdázni, hetedikes koromban, a sportiskolában. Ruzsáli Pali, Zöllei Pista, majd késõbb Wirth Pista és Kertész Józsi indult onnan A Radnótiban folytattam a játékot. Abban az idõben még nem volt szervezett bajnokság az utánpótlás számára, így tornákra jártunk a megye válogatottal, Miskolctól, Gyõrig.
-
Mikor lett NB I-es játékos?
- Tizennyolc évesen, 1966-ban. Hetvenháromig hol az elsõ, hol a másod osztályban játszottunk. Akkor hívott a bajai Bácska, amely akkor a vidék legjobbja volt. Kaptam lakást, állást. Fél évig átjártam, mert még utolsó éves voltam a Fõiskolán, majd a Türr István Szakközépben tanítottam. Nagyon jó játékosokkal lehettem együt. Kovács Jóska, Kancsár, Ágfalvi Gyuri fémjelezte a gárdát. Volt egy sérülés mentes idényem, az, maga volt a mennyország. Egyébként 35 jegyzett sérülése volt a bokámnak. Emiatt, meg a Radnóti Gimnázium béli álláslehetõség miatt, hazajöttünk. Akkor még játszottam egy pár hónapot, a Reisz, Dörmõ, Pataricza, Kecskés féle gárdában. Hetvenöt óta, Zsedényi Pista bácsi nyugdíjba vonulása óta tanítok itt. Bánfalvi Józsi bácsival és Wirth Pistával létrehoztuk a Radnóti Hétfõket. Az elsõ tizenöt év szellemisége hiányzik, az utolsó tízé nem. A leány kosárlabdásokkal foglalkoztam, lévén Pistié volt a fiú szakág. Háromszor nyertünk országos bajnokságot, de tizenhétszer szerepeltünk a döntõkben.
-
Játékosai közül ki vitte „legmesszebbre"?- Dorán Évi, Õ többször nyert bajnokságot a Tungsrammal.
-
Családja sportol?- Természetesen. Nejem is testnevelõ, sõt Imi fiam is, ráadásul kollégám itt a suliban. Nyolc szép gyermekem van, mindegyik sportolt, vagy sportol, ma is.
-
Elégedett a sorsával?- Hát, mozogni nem nagyon tudok a bokám miatt, ezért a tanári focikból is kikoptam. De a fõ bajom, hogy nem harapnak a halak.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház magazin
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!