Természetesen,
a röplabdás körökben csak Nusser Öcsi. Saját játékosai is „Öcsizték", ami azért
egyértelmûen a szeretet jele. Eredetileg kecskeméti, de évek óta emblematikus
figurája, városunk röplabdasportjának.
-
Kecskeméten születtem, s mivel az általános
iskolában Beregszászi Szabolcs volt a testnevelõ tanárom, fiatalon eldõlt a
sportágválasztásom. Érdekes módon azonnal feladónak állított be, tízévesen.
Ennek két oka volt, egyrészt a magasságom, másrészt az Õ általa jegyzett korai
posztra képzés paraméterei. Nyolcadikos korunkban Úttörõ Olimpiát nyertünk.
Mivel a középiskolás testnevelõm Dunszt „Frici" volt, így töretlen lett a
karrierem. Elsõben harmadik helyen végeztünk a Diákolimpián, de a következõ
három évben nyertük a versenyt. Bekerültem az ifjúsági válogatottban, s a
legnagyobb sikert Észak Koreában, az IBV-n értük el. A hazaiak és a szovjetek
mögött harmadikak lettünk, legyõzve a szovjeteket, rosszabb szett aránnyal.
-
Meddig volt profi,
Kecskeméten?
-
Semeddig. Bár harmadikos gimnazista koromban,
bekerültem a keretbe, de ott Járosi volt az elsõszámú irányító. Mezõnybe
cserélgettek be. Érettségi után felvételt nyertem a Juhász Gyula tanárképzõ
Fõiskolára, s egy évi katonaság után, Szegedre kerültem. Természetesen
Jánoshalmáról folyamatosan elengedtek edzõtáborba, meg meccsekre, szóval nem
volt rossza baka életem. Milyen a formám, ahogy eljöttem Kecskemétrõl, többször
bajnok lett a csapat. Én Szegeden, az NB II-es Délépbe kerültem, amellyel
felkerültünk az elsõ ligába, s vagy háromszáz elsõ osztályú meccset játszva, egy
súlyos sérülés után, abbahagytam a játékot. Bár pár év múlva, Karagics Matyi még
megfûzött, hogy álljak vissza liberónak, azt már nem élveztem. Túl nagyot
ütöttek a srácok. Edzõsködtem a fiataloknál, majd a felnõtt csapat mellett.
-
Mikor kezdett
tanítani?
-
Ahogy befejeztem a fõiskolát. Ez volt a
Szegeden maradásom ára. Elõször a Lila iskolában, majd nyolcvankilenctõl az
Eötvösben, illetve elõdjében.
-
Mennyire volt sikeres a
pályája?
-
Játékosként egyszer játszottam a felnõtt,
ötvenszer az ifjúsági válogatottban. Edzõként nyertünk négy Magyar Kupát és két
bajnoki címet. A fiatalokkal nyertünk OSB-t, OSK-t, Rácz Laciékkal nyertünk
junior bajnokságot. Kezem alatt dolgozott Hullmann Zsolti, Polgár Gabi, Csíkos
Gabi, hogy csak a legismertebbeket említsem. Nagy élmény volt legyõzni, egykori
mesterem csapatát. Ezt az érzést, még a közös Csonka-Eötvös idõszakban, a
Diákolimpián is átélhettem. Háromszor nyertünk a Katona elõtt.
-
Hogy volt az a hat
emberes gyõzelem?
-
Kaposvárott rendezték a döntõt, s nekünk csak
hat játékosunk volt. Megkérdezted az indulásnál, hogy nem túl merész dolog, így
belevágni, s erre válaszoltam, hogy tudtommal ezt a sportot, egyszerre hatan
játsszák. Az már csak hab a tortán, hogy szett vesztés nélkül lettünk elsõk.
-
Van utánpótlás a
családban?
-
Fiam is, lányom is a röplabdát választotta,
de a srác már nem tudja folytatni, mert dolgozik.
-
Elégedett a
sorsával?
-
Igen. Bejártam Európát, voltam Ázsiában.
Sokan egész életükben nem jutnak el ennyi helyre. Átéltem két fantasztikus
meccset. A Csepel elleni bajnoki címet eldöntõ 3-2-es partit, meg a Partizán
Beográd elleni idegenbeli gyõzelmet. Van mire emlékezni.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház
magazin
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!