Ki
hinné, hogy a népszerû Tantó, már hatvan éves. Mi, egykori tanítványai legalább
is nem hisszük. Bár ha belegondolok, harminc éve együtt kezdtük a Juhász Gyulát,
Õ tanár, és pedig diákként.
-
Püspökmolnáriban, a Rába mentén nõttem fel.
Általános iskolában, apai indíttatásra fociztam és kézilabdáztam. Apu
kántortanító és focibíró volt, sokat jártam vele meccsekre. Szombathelyen a
középiskolában atletizáltam, többször nyertünk diákolimpiát gerely és magasugró
csapatban. Ez folytatódott a TF-en, ahol csapatban háromszor nyertük meg a
magyar bajnokságot, sõt csúcstartók is voltunk. Németh Miki, Csík Józsi, Erdélyi
Gyuri és a válogatott kézilabdás Polányi Laci voltak a csapattársaim. Az egyéni
legjobbam 62 méter fölött volt. Egy súlyos könyöksérülés miatt, s Granek „Pityu"
hívására átnyergeltem a kajkosokhoz. A 68-as mexikói olimpiára készülõ
válogatottaknak voltunk az erõnléti edzõi.
-
Mikor került Szegedre?
-
A TF után hívtak a Szegedi Kenderhez, ahol öt
évig dolgoztam, sõt késõbb a Sportiskolában is edzõsködtem, s közben a 600-asban
tanítottam. Tanítványom volt az ifi válogatott Bokányi Feri, Kovács „Cula", Busi
Sanyi. Késõbb Kemecseivel nem tudtunk együtt dolgozni, s Kovács Iván felkért,
vegyem át a Fõiskola nõi kosárlabda csapatát.
-
Hogy jön egy kajakos a kosárlabdához?
-
Nekem a TF-en a jeles kollokviumok és
szigorlatok miatt, valamennyi labdajátékból edzõim volt, sõt nyolcvanban a
kajak-kenu szakedzõi mellé a kosárlabda legmagasabb képesítését is megszereztem.
Magam NB III-ban játszottam és az Élelmiszeripariban, ahol akkor tanítottam
megnyertük a megyei diákolimpiát, a Radnóti ellen a fiúkkal. Szóval, '74
januárjában átvettem a Fõiskolát, s rögtön az elsõ évben megnyertük az NB II-t.
Sajnos csak átszállójegyet vettünk a legmagasabb osztályba, hisz sem
játékosállományban, sem anyagiakban nem voltunk NB I-esek. Rögtön
visszajutottunk, s egyesültünk a SZEOL-lal. Onnan kezdve, a meglévõ fõiskolások,
Lázár Mari, Molnár Edit, Dombi Juli (Iványi Dalma édesanyja - a szerk.), Kiss
Rozi (Aki az óta a felesége), mellé érkezett Remák Anci, Kertész Anikó, Rósa
Orsi. Egyszer még kiestünk, egy olyan meccsen, ahol két ponton múlott a sorsunk,
de érintés nélkül visszakerülve, végig az elsõ osztályban játszottunk. Rengeteg
fiatal tehetséggel dolgozhattam, akik vagy a saját nevelésünk voltak, Láng
Imrének és Lázár Marinak köszönhetõen, vagy nagyon fiatalon kerültek Szegedre. A
teljesség igénye nélkül, Knábel Márta, Tarczy Gabi, Verrasztó, Palotás és a
helyiek, Zsembery Era, a két Balázs lány, Tóth Évi, Lengyel, Kamenik Heni, Dorán
Évi.
-
Mi volt a legnagyobb sikere?
-
Nyolcvanháromban, hatodik helyünkkel a vidék
legjobbja voltunk, és az MNK-ban harmadik helyen végeztünk, s indulhattunk a
Duna kupában. Nyolcvankilencben besokalltam és átmentem a Postás tekézõihez, de
mivel kiesett a csapat, visszajöttem még másfél évre, s Lázár Mari tehetséges
ifijeivel, Mészáros Koni, Papp, Misik nevével fémjelzett csapattal
visszakerültünk. Akkor átadtam Domokos Misinek. Még egy évig „tekéztem", ez idõ
alatt Fodor Gabi háromszoros ifi világbajnok lett, amiért kaptam egy utánpótlás
nevelõ kitüntetést, s az év edzõje lettem a megyében, igaz ilyet kaptam a
kosárlabdáért is. Most már csak a Fõiskolán edzõsködöm. A fiúkkal háromszor
nyertük meg a fõiskolás bajnokságot.
- Gyermekei?
-
Szabolcs fiam a GAMF-ra jár, komolyan nem
sportolt, bár belekóstolt a cselgáncsba, a kajakba és a fociba. Kriszta lányom
másodéves a Juhász Gyulán, és a Szeviép játékosa.
Remélem játszik annyi NB I-es meccset, mint az Édesanyja.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház
magazin
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!