A fĂ»szerpaprika egynyári növĂ©ny, magassága többnyire Ăşgy fĂ©l mĂ©ter Ă©s hetvenöt centimĂ©ter közĂ© esik. TermĂ©se tĂz-tizenöt centi hosszĂş, Ă©s három-öt centi átmĂ©rõjĂ», szĂne zöld, Ă©rett korában azonban bepirosodik. A capsicum a burgonyafĂ©lĂ©k családjába tartozik, vagyis rokonságban áll a dohánnyal Ă©s a paradicsomfĂ©lĂ©kkel - mellesleg mindhárom növĂ©ny AmerikábĂłl kerĂĽlt át kontinensĂĽnkre. Hazánkban fõ termõterĂĽlete Kalocsa Ă©s Szeged környĂ©ke.
ĂŤrásban elõször egy 1604-ben kiadott szĂłtár emlĂti a paprikát, mint törökborsot, vagy piper indicumot. Ahhoz nem fĂ©r kĂ©tsĂ©g, hogy elõször Magyarországon használták a pirospaprikát tiszta formájában anĂ©lkĂĽl, hogy más anyagot vegyĂtettek volna hozzá. Törökországban, KözĂ©p- Ă©s DĂ©l-Amerikában kizárĂłlag egĂ©szben fogyasztották. A spanyolok más fĂ»szerekkel összekeverve egyfajta lapos palacsintát gyĂşrtak, melyet aztán kemencĂ©ben megszárĂtottak, majd megõröltek. Indiában csak egyike volt a curry számtalan fajtájához felhasznált alkotĂłrĂ©szeknek. Az idõk folyamán a magyar szakácsok rájöttek arra, hogy a zsĂr, a hagyma Ă©s a pirospaprika valĂłságos szent háromságot alkot. Ez az egyszerĂ» hármas gyakorlatilag megszámlálhatatlan ĂzkombináciĂł alapjává vált.
Magyarországon kĂĽlönösen a dĂ©li vidĂ©keken ideálisak a körĂĽlmĂ©nyek a paprikatermesztĂ©shez. Megfelelõ a napi közĂ©phõmĂ©rsĂ©klet, a napsĂĽtĂ©s Ă©s a csapadĂ©k mennyisĂ©ge. Hajdanán, amikor eljött a paprikapalánta kiĂĽltetĂ©sĂ©nek ideje, a falu apraja nagyja kint volt a földeken, hogy ezt a nehĂ©z Ă©s fáradságos munkát elvĂ©gezzĂ©k. Majd következett a kapálás. Azt tartja a mondás, hogy a paprikát kilenc pĂ©nteken kell megkapálni. A szedĂ©s rendszerint szeptember elejĂ©n kezdõdött, ebben szintĂ©n rĂ©szt vett az egĂ©sz falu, majd a termĂ©st szekerekre rakták, Ă©s haza szállĂtották. Ekkor a hibátlan csöveket kĂ©t-három mĂ©ter hosszĂş fĂĽzĂ©rekbe fĂ»ztĂ©k fel Ă©s kiakasztották a házak eresze alá száradni. Ilyenkor - a hozzám hasonlĂł korĂşak, vagy nálam idõsebbek mĂ©g emlĂ©kezhetnek rá - az egĂ©sz AlsĂłváros, Mihálytelek Ă©s Röszke felfĂ»zött paprikába volt öltözve, de Ăgy volt ez Kalocsa környĂ©kĂ©n is.
A következõ nĂ©hány hĂ©t során a fĂĽzĂ©rek tovább pirosodtak, Ă©s lassan kiszáradtak. Ezután következett a paprika csumájának eltávolĂtása, ahogy felĂ©nk Mihályteleken mondják, a „csipödĂ©s", Ă©s rĂ©gebben a „hasĂtás", vagyis a hĂşs Ă©s a mag kĂĽlönválasztása.
EgĂ©szen a tizenkilencedik század vĂ©gĂ©ig a szárĂtást speciális agyagkemencĂ©ben fejeztĂ©k be. Aztán, akárcsak a szõlõt, megtaposták, kellõkĂ©ppen összezĂşzták, majd átszitálták egy rostán, esetleg jĂłkora mozsarakban zĂşzták porrá. Ăšjabb találmány volt az Ăşn. „kĂĽlĂĽ2, amellyel már sokkal finomabbra lehetett törni a paprikát. A Tisza menti molnárok, akik korábban csak lisztet õröltek vĂzimalmaikban, rátĂ©rtek a paprika õrlĂ©sĂ©re is. A lassan õrlõ malomkerekek rendkĂvĂĽl finom õrlemĂ©nyt adtak, azt azonban senki sem tudta hogyan lehetne kevĂ©sbĂ© csĂpõssĂ© tenni.
1959-ben a lelemĂ©nyes Pálffy testvĂ©rek Szeged városában törtĂ©nelmi felfedezĂ©st tettek, rájöttek, ha eltávolĂtják a paprikábĂłl az ereket, megszĂ»nik annak csĂpõssĂ©ge. E mĂłdszer segĂtsĂ©gĂ©vel valami egĂ©szen Ăşj dolgot hoztak lĂ©tre, az Édesnemes Szegedi Paprikát. Az Ăşjfajta megszelĂdĂtett paprika szenzáciĂłt keltett, nĂ©pszerĂ»vĂ© vált az egĂ©sz világon.
A magyar paprikatermesztõk ezután is tovább kĂsĂ©rleteztek, hogyan tudnák nemesĂtĂ©s Ă©s keresztezĂ©s Ăştján lĂ©trehozni a termĂ©szettõl fogva csĂpõssĂ©gmentes paprikát. A huszadik század elejĂ©n sikerĂĽlt kinemesĂteni egy olyan alfajt, amely mĂ©g akkor is Ă©des, ha az összes magvat Ă©s eret benne hagyják.
Jelenleg a piacon ötfĂ©le fĂ»szerpaprika õrlemĂ©ny kaphatĂł, nevezetesen a csemege, az Ă©desnemes, a fĂ©lĂ©des, a rĂłzsa Ă©s az erõs paprika. JĂł nĂ©hány tudĂłsunk foglalkozott azzal, hogy kiderĂtse, milyen hatással van a paprika az emberi szervezetre. ElsõkĂ©nt Hõgyes Endre nevĂ©t emlĂtenĂ©m, aki Ăşgy találta, hogy a paprikábĂłl nyerhetõ kapszaicin Ă©lĂ©nkebb mĂ»ködĂ©sre serkenti a száj Ă©s a gyomor nyálkahártyáját, Ă©s elõsegĂti az emĂ©sztĂ©st. Ide kĂvánkozik Dr. Berkessy LászlĂł neve, aki a szegedi egyetemen folytatott kĂsĂ©rleteket. Cholnoky LászlĂł kimutatta, hogy a paprikával mĂ©g az A-vitaminnal telĂtett sárgarĂ©pa sem vetĂ©lkedhet. És mindenek elõtt Szent-Györgyi Albert professzor Ăşr, aki felfedezte, hogy egyetlen más növĂ©nyben sincs annyi C-vitamin, mint a paprikában. Az elsõ jelentõs mennyisĂ©gĂ» C-vitamint a magyar paprikábĂłl nyerte, amely mint kiderĂĽlt ötször annyit tartalmaz, mint a citrom Ă©s narancsfĂ©lĂ©k. Ă• volt az egyetlen magyar tudĂłs, aki itthon vĂ©gzett tevĂ©kenysĂ©gĂ©Ă©rt kapott Nobel-dĂjat.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!