A hírek néha nem
teszik lehetõvé, az azonnali reagálást. Ráadásul a tudósítások, klasszikus
formában nem is tartalmazhatnák a tudósító véleményét. Ezért úgy döntöttem,
hogy a „Szerintem" címû írás rendszeres megjelentetésével elkülöníthetem a
véleményemet, a tudósításoktól.
Örömteli, hogy a Reál Madrid Budapestre látogatott. A
Debrecen felkeltette a magyar foci iránti érdeklõdést, a BL selejtezõn mutatott
játékával, erre tett most egy lapáttal a Reál látogatása. Reményeink szerint
megint sok kisgyerek fordul majd a focipályák felé.
Külön kiemelendõ a Reálnak, s annak vezetõinek hozzáállása
egykori játékosuk betegségéhez. Elsõ szóra jöttek, s mint kiderült több éve
segítik a „száguldó õrnagy" gyógykezelését. Puskás Ferenc, a kétszeres BEK
gyõztes balösszekötõ, ugyanis nagyon beteg. Hogy pontosan mi a baja, az nem
derült ki a híradásokból, de a lényeg, magatehetetlen, elméje nem úgy mûködik,
mint régen. Komoly kétségek merültek fel, a szervezõk szándékairól. Szerintem
ma is kevesen tudják, mennyi az annyi? Vagyis, hogy a meccs bevételébõl,
mennyit fordítanak a Puskás család megsegítésére.
Engem a dolog zen része nem is érdekel. Nem értem, miért van
egyáltalán szükség mindenféle gyûjtésre, tarhálásra Öcsi bácsi érdekében?
Puskás Ferenc, ugyanis Magyarország elsõ számú „márkaneve".
A világ összes országában, ahol ismerik a labdarúgást (soccer), ott
Magyarország nevére, azonnal Puskás (Puszkasz), Kocsis, Hidegkúti a reflexszerû
válasz. Így, ebben a sorrendben!
Mi, akik milliókat szórtunk el Tony Curtis reklám filmjére,
nem vagyunk képesek a legismertebb magyar sportoló gyógykezelését finanszírozni,
abban a Kútvölgyi korházban, ahol hazánk „nímand nagyjainak", percembereinek,
von haus aus jár az ingyenes ellátás.
Nem akarok senkit megbántani, de kérdem én az elmúlt tizenöt
(huszonöt, harmincöt) évben ingyen kezelt „nagyembereket", ismeri-e még valaki,
széles e hazában? (A szûk családi körét kivéve!)
Nos, nekem ezért volt keserû a szám íze a vasárnapi meccs
okán!
De ne csak morogjak! Bár, amirõl írok, az már erre a hétre vonatkozik.
Klassz dolog volt vidékre vinni a junior kézilabda
világbajnokságot. Jó volt látni a miskolciak szeretetét, amivel a sikerre éhes
fiaink felé fordultak. A sportág már hosszú évek óta vidéki központú, de vannak
még fehér foltok. Ilyen Miskolc is, ahol csak a lányok jutnak be néha az elsõ
ligába, rövid átszállót váltva. Most végre férfi kézilabdásokért lehet
szurkolni. Hajrá Miskolc, Hajrá Magyarok!
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!