Le az összes kalappal a vízilabdás lányok elõtt, sõt, ha már a lányoknál tartunk, Kovács Katinak és Janics Natasának is jár a „fejfedõtlenség".
Amit Faragó Tamás lányai produkáltak Kanadában, az minden képzeletet felül múl. Kiváltképp az athéni bukta után. Akkor mindenki, minimum megkérdõjelezte az isteni Tonó szakmai képességeit.
Nos eltelt egy szûk esztendõ, s lányaink elfelejtettek veszíteni. Egész esztendõben csupán egy Világ Liga meccsen játszottak döntetlent, amit a kiírás szabálya szerint el kellett büntetõkkel dönteni, s azt elveszítettük.
Montreálban viszont mindenkinek fejet kellett hajtaniuk a mieink elõtt. Külön kiemelendõ az USA elleni két siker, valamint a házigazdák legyõzése az elõdöntõben.
Ehhez kellett egy egészen klasszis kapus, Dr. Horváth Patrícia, kellett egy igazi vezér, Stieber Mercédesz, Aki Tonó szerint nem is csak jó játékos, hanem JÓ VÍZILABDÁS, így csupa nagybetûvel. És még tizenegy, az egyéni csillogást a csapat érdeke mögé helyezõ, csodás amazon.
Ráadásul a pólós lányok tudnak valamit, amit a kézilabdás hölgyek, úgy tûnik nem. Vagyis miként kell kiállni egy gödörbõl, meccs közben. Aki látta a döntõt érti, mirõl írok.
És, akkor kajak kenu!
Nagyon gazdagok vagyunk. Annyira, hogy mesterségesen „heréljük ki" magunkat. Nem hagyjuk ezt az örömöt másnak. A német hölgyek köszönték, hogy a magyar újítók jóvoltából labdába rúghattak a mieink ellen. Mi ugyanis gálánsan átadtuk a nõi ötszáz egyest. Mert bár abszolút sikerként könyvelhetõ el Viski Erzsi ezüstérme, azért azt senki sem vitatja, hogy a fiatal német bajnoknõt, akár Kovács Kati, akár Janics Natasa, rommá verte volna. Sõt, ha maradunk a régi lebonyolítás mellett, tuti, hogy a négyesek is legalább egy aranyat begyûjtöttek volna.
A férfi kajak jó úton jár, hisz az olimpiai számokból született egy arany, Vereckei Ákos jóvoltából, két ezüst Benkõ ezer egyesben és a Kökény, Kucsera ezen a távon párosban, valamint az ötszáz páros bronza, azt mutatja, helyes az irány. Ráadásul kétszázon is aranyat és ezüstöt termeltek a mieink, s csupán a fiatal szegedi egység (Sík, Csamangó) kiesése jelentett némi foltot ezen a szép lapon. Na, meg az olimpiai bajnok ezer négyes. Bár Õk általában elbukják az olimpiai év utáni versenyeket. Legalább is így tették ezt Sydney után is. Persze most okoskodhatnék, hogy Storcznak és Horváthnak nem kellett megszakadnia a csapatba kerülésért, de várjuk meg a zágrábi vb-t, mielõtt pálcát törnénk az egység, s az Õket talán túlzottan is védõkapitány feje fölött.
És itt megállnék egy gondolatra. Az ugyanis teljesen természetes, hogy egy olimpiai bajnok egységnek némi védettséget kell biztosítani, s ennek a fiúk a válogatási elvek szerint megfeleltek. Csak azért van némi moroghatnékom (jus murmurandi), hogy ezen elvek szerint miért kellett „szórakozni" a szintén olimpiát nyert Kovács, Janics ötszázas egységgel. Ha az volt a kapitány célja, hogy felpiszkálja a két lányt, s Õk dacból is verjék Európát, akkor megérte. Sõt, ha ez így lesz Zágrábban is, akkor tulajdonképpen meg kell köszönni a „Rozsnyói Kati néni megbuktatására" szövetkezett Liga „áldásos" munkáját. Sokkal jobban tud dolgozni ez a csapat, ha nem csak a külföldiekkel kell megküzdeniük. És a vízen már az említett Liga sem tud keresztbe tenni Natasáéknak.
CSEH LACI!
Nem véletlen a kiemelés. A tizenkilenc éves ifjú, gyakorlatilag egyedül tartja a szokásos ernyõt a magyar úszósport feje fölé. Így tette ezt korábban Kovács Ági is.
Mindhárom érembõl hozott egyet-egyet, s a két vegyesúszó számban megjavította az Európa csúcsot, vagyis eddigi legjobbját úszta. Aki pedig képes arra, hogy a derby napján „fusson" legjobban, az megérdemli az összes elcsépelt dicsérõ jeltõt.
Pedig nem hiszem, hogy kevesebbet úszott volna, mint a kissé elkapatott tini, Gyurta Dani. De ez a fiatalember mindenáron nyerni akar. Ha nincs a futamban Phelps, akkor az amerikai klasszis világcsúcsa ellen harcol. Most attól még, ha kicsit is, de elmaradt. Nem baj, kell a sikerélmény jövõre a Margitszigetre. Ahol végre a Zöldek ellenében is meg lehet építeni az uszodát.
Végül, de nem utolsó sorban a fiú pólósok.
A meccsüket nem láttam (a Csárdáskirálynõ ürügyén), így nem értékelnék, csak örülök az ezüstnek is.
Mert ezek a srácok tudnak dacból is játszani. Most pedig lesz rá ok, hogy Belgrádba gyõzzenek, augusztusban. Ott jobban fájna a szerbeknek, mint Kanadában.
Nos ennyi volt az elmúlt hét(vége) az én szemüvegemen keresztül. Lehet vele(m) vitatkozni.
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!