Életvonat
(Train de vie)
szĂnes, feliratos francia-román film
Ărta Ă©s rendezte: Radu Michaileanu
szereplõk: Lionel Abelanski Rufusz, Clémet Harari, Michel Müller
készült 1998-ban
játékidõ: 103 perc
1941 egyik estéjén Sl
omo, a falu bolondja világrengetõ hĂrekkel tĂ©r haza: a szomszĂ©dos telepĂĽlĂ©sek összes zsidĂł lakĂłját ismeretlen helyre deportálják az elõretörõ nácik. Az õ falujuk a következõ a listán. Az öregek tanácsa a rabbi vezetĂ©sĂ©vel mĂ©g aznap összeĂĽl, hogy megvitassák, hogyan menthetik meg a közössĂ©get.
Hajnalban vĂ©gĂĽl Slomo fejĂ©bõl pattan ki a mentõötlet: szervezzenek ál-deportálĂł vonatot. Ă•k maguk játsszák majd el az áldozatokat, a vonatszerelõket, a náci tiszteket Ă©s katonákat. ĂŤgy átjutnak majd a nĂ©met Ăştblokádokon, a frontvonalakon, Ă©s a SzovjetuniĂłn, hogy eljussanak az ĂgĂ©ret földjĂ©re Palesztinába, Eretz Izraelbe.
Titokban Ă©s szervezett összevisszaágban a falu egĂ©sz lakossága hozzálát a nagy exodus elõkĂ©szĂtĂ©sĂ©hez. Náci egyenruhákat szabnak, megtanulnak jiddis akcentus nĂ©lkĂĽl beszĂ©lni, egy fõvárosi kommunista kuzin hamis nĂ©met iratokat gyárt, Ă©lelmiszert Ă©s felszerelĂ©st halmoznak fel, vesznek egy rozoga mozdonyt, szerelvĂ©nyeket Ă©s kocsirĂłl kocsira összetákolják a vonatot.
Egy éjszaka elindul a vonat, mint Noé bárkája, üres falut hagyva maga mögött.
A leleplezõdĂ©s Ă©s az igazi nĂ©metektõl valĂł rettegĂ©s mellett egyĂ©b -sokszor vidám- kalandok is adĂłdnak a vonaton belĂĽl kialakulĂł konfliktusok következtĂ©ben. A "zsidĂł-nĂ©metek", az álnácik kezdik komolyan venni szerepĂĽket, s az egyenruha kölcsönözte hatalommal visszaĂ©lve gyĂ»löletet váltanak ki áldozataikbĂłl. Ez utĂłbbiak "kommunistáknak" kezdik nevezni magukat Ă©s elhatározzák, hogy kĂĽzdeni fognak ellensĂ©geik ellen, akiket fasisztákkĂ©nt Ă©s burzsoá imperialistákkĂ©nt sĂ©rtegetnek. Közben a fiatalok Ă©letĂĽk elsõ szerelmĂ©t Ă©lik -mely sokszor remĂ©nytelen, hisz egy "áldozat Ă©s egy "náci-sarj" között lehetetlen a szerelem-, a gyerekek pedig önfeledten randalĂroznak.
A vonat pedig pöfög vidékrõl vidékre a szabadság felé. Vajon sikerül-e a tervük és túlélik-e.
A film 1998-ban VelencĂ©ben a Nemzetközi Kritikusok, Ă©s Sao Pauloban a KözönsĂ©g -Ă©s Kritikusok, 1999-ben Saundance-ban a KözönsĂ©gdĂjat nyerte el.
,
Gyûjtemény
Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!