"Sikerßlt valamelyest fÊkeznem a tempót, ebben persze az orvosi utasítåsra szedett nyugtatóknak is rÊszßk van. KissÊ csitult az Êletritmusom, de nem szeretnÊm ebbe az irånyba terelni a zenÊhez való viszonyomat, temperamentum nÊlkßl nem Êrdemes csinålni. MÊg Brahmshoz sem lehet valamifÊle higgadt alapållåsból kÜzelíteni. Nem is szólva azokról a mÝvekrþl, amely a legbensþbb Êrzelmeimet, a zsigereimet mozgatjåk meg. Ez lehetetlen" - hangsúlyozta.
    Elmondta, sokkal kevesebbet idegeskedik, a zenekarral Ês az Ênekkarral szinte szåz szåzalÊkig bÊkÊssÊ vålt a viszonya, amelyet måsfÊl-kÊt Êvvel ezelþtt mÊg a "meglehetþsen feszßlt" kifejezÊssel lehetett jellemezni - attól fßggþen, hogy a zenÊszek mennyire voltak felkÊszßltek, mennyire ÊreztÊk sajåtjuknak az Êppen elþadandó mÝvet. "Most ez kevÊsbÊ izgat, ahogy a karrier is kevÊsbÊ Êrdekel."
    Kocsis Zoltån - bår a 2004-ben åtvett MIDEM-ÊletmÝdíjat akkor korainak Êrezte - ma mår úgy gondolja, håtrahagy valamit, amitþl kicsit mås lett a vilåg. "Ha nem is bßszkesÊggel, de jogos Üntudattal jelenthetem ezt ki" - mondta. Azokkal a zenÊkkel, amelyekkel behatóan foglalkozott, sikerßlt olyan viszonyba kerßlnie, hogy - remÊli legalåbbis - valamifÊle irånyt szabott azok szåmåra, akiket Êrdekel a mÝfaj.
    Az elmúlt egy évet abból a szempontból is jelentõsnek tartja, hogy jóval több ideje maradt a zongorázásra. "Fontos elmélyedni azokban a mûvekben, amelyeknél úgy érzem, rám van szükség a 'tisztába tételhez'. Gondolok például a Strauss-projektre. Az elõadásokat kísérõ sikerek másodlagos jelentõségûek számomra, sokkal fontosabb az, hogy végre sikerült elõadni a szerzõ utolsó operáját, a Capricciót és sikerült egy olyan Hallgatag asszonyt produkálni, amely zeneileg világviszonylatban is jelentõs elõadásnak bizonyult. Ehhez persze nagyon nagy segítséget kaptam az énekesektõl és a zenekartól. Érdemes volt ezt az egy évet úgy végigvinni, hogy egy kívülálló számára változatlan intenzitásúnak látsszék."
    A Strauss-sorozatban meglepõ módon balett következik, a József-legenda, amelyet a filharmonikusok elõtt csak a Budapesti Fesztiválzenekar játszott, ráadásul koncertszerûen. "Mi Juronics Tamás koreográfiájával és a Szegedi Kortárs Balettel karöltve jelenítjük meg a kompozíciót. Kissé nehézzé teszi az elõadást, hogy rengeteg a szereplõ, de hál'isten a Müpa pódiuma elég nagy. A József-legendát érdekes vállalkozás követi: a Daphnét már játszottuk koncertszerûen Miskolcon és Budapesten is, de most ezzel is lemegyünk az árokba, és elé tesszük a Friedenstagot. Így teljesítjük Strauss álmát, hogy a két egyfelvonásos opera egy estén kerüljön színre, ahogy az a drezdai õsbemutatón történt."
    Kocsis Zoltån szerint a kÊt mÝ szorosan Üsszetartozik, jóllehet, az egyik a harmincÊves håború idejÊn jåtszódik, a måsik egy gÜrÜg mitológiai tÊmåt dolgoz fel, de mindkettþ a legmÊlyebb humånum jegyÊben fogant.
    "Nemcsak Debussyvel, Bartókkal, Rahmanyinovval, de Brahmsszal Ês Beethovennel is gyerekkorom óta pajtåsi viszonyban vagyok, Mozarttal pedig kivåltkÊpp. Egy ilyen zenei mindenevþ szåmåra, mint Ên, csak roppant kevÊs zene lÊtezik, ami idegen lenne. Felserdßlve tÜkÊletesen magamba szívtam a nÊmet zenekultúråt, kamasz koromban rajongtam pÊldåul BrahmsÊrt, Ês ez a rajongås azóta sem csÜkkent. Most egy Brahms-ciklus kÜzepÊn vagyunk, minden fontosabb zenekari mÝvÊt eljåtsszuk. Azt mondhatom: Brahms mÊlyen megrendítþ tartalmat kÜzvetít a legszigorúbb szimfonikus formåkon belßl. Nincs szßksÊge operaszínpadra, hårom-nÊgy perces tÊmåkra ahhoz, hogy a lÊnyegrþl beszÊljen."
    Kocsis Zoltán megjegyezte, Wagner néhányszor durván leszólta Brahmsot. "Õ nagyon kevés kortársát szerette. A kortársi közelség általában igen kevéssé alkalmas arra, hogy felmérjük, hogy kik képesek jelentõs értékeket létrehozni" - mutatott rá a fõzeneigazgató. "Wagnernek már korán határozott véleménye alakult ki a mûvészetekrõl. Liszt mint jelenség elég taszító lehetett számára, ugyanakkor csodálta is, sok mindent ellopott tõle. Liszt lányában, Cosimában igyekezett megtalálni ennek a furcsa ambivalens érzésnek a gyógyszerét. Ha elgondolom, hogy Muszorgszkij például milyen sokat jelentett Lisztnek és milyen keveset Wagnernek, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy Wagner számára Brams csupán egy püffedt vörös ember volt, akinek nagyon szárazak, ugyanakkor keresettek a mûvei."
    Kocsis Zoltán életében a Bartók Új Sorozat is rendkívül fontos vállalkozás. "Amikor a kilencvenes évek felé befejeztem a zongoramûvek felvételét, tudtam, hogy nem zárul le a Bartók-zenéhez fûzõdõ intenzív kapcsolatom, hanem folytatódik a zenekari és színpadi mûvekkel. Úgy érzem, sikerült azt az a logikai rendszert, ugráskészséget meg-megjeleníteni és korongba 'égetni', amely Bartók saját elõadású felvételiben tükrözõdik. Azt hiszem, ezek is kicsit megváltoztatták a világot. Helyükre kerültek méltatlanul elhanyagolt zenekari darabok, például az elsõ és a második szvit. Messze nem vagyunk készen, a nagy kórusmûvek, két színpadi mû, a dalok, néhány kamaramû, az átdolgozások még hátravannak, nem kis munkát jelentve."