A National Geographic ĂśsszeĂĄllĂ­tĂĄst kĂśzĂśl az Ember ĂştjĂĄrĂłl, amint benĂŠpesĂ­tette a FĂśldet. TĂśrtĂŠnetĂźnk (ha valĂłban egyedĂźl a miĂŠnk!) mĂĄig ĂŠrthetetlen, bĂĄr 400 ezer ĂŠvvel ezelĂľtt kezdĂľdĂśtt AfrikĂĄban. NyugtalanĂ­tĂł kĂŠrdĂŠs: miĂŠrt mentek szĂŠt Ăľseink EurĂĄzsiĂĄn ĂĄt AusztrĂĄliĂĄig, AmerikĂĄig, forrĂłsĂĄgon, havon, jĂŠgen ĂĄt a vilĂĄgba?


Kalandvágyból, vélekszik a folyóirat szerzõje, melyet ismeretlen õseinktõl génjeinkkel örököltünk. Értelmetlen kaland-vágyunk hiteltelen magyarázat, miközben az öröklés a még távolabbi õsök olyan tulajdonságára utal, melyrõl máig nem tudunk. A túlnépesedés sem indokolt, hiszen az induláskor néhány százan lehettek, vagy kevesebben, Afrika szépséges vidékén. Az más kérdés, kik védték a maréknyi embert vadaktól, a Természet közönyös démonaitól... Ha mi, mai elgyötörtek, egyszer végre jól érezhetnénk magunkat, tágas térségre lelnénk árnyas fák alatt, hol természetes bõségben élhetnénk, azt a mából tekintve Paradicsomot aligha hagynánk oda a szomszédos rétért.


Igaz a vikingek, meg a többi daliás hódító hajóra s tengerre szállt, mások lóra ültek, de mindez ama elsõkhöz képest karnyújtásnyi idõvel ezelõtt, alig tegnap történt! Akkor Õk, a kezdetekkor élõk, miért hagyták ott kies hazájukat? Miért vonultak nemzedékek hosszú során át hegyre föl, völgybe le, tengereken és folyókon hajózva, egyre csak tovább és messzebb, a Föld végtelen távlatain? Mi ûzte, hajtotta az õsöket ily lebírhatatlan erõvel, évezredeken át, sehol meg nem pihenve, nemzedékrõl-nemzedékre? S legfõképpen: ki segítette, óvta útjukon a vándorlókat, ki szolgált útmutatással a nem szûnõ vándorlásuk alatt? Isten választott népét, füstoszloppal vezérelte, mannával táplálta, pedig õk már hatalmas tudás birtokában voltak azokhoz a hajdaniakhoz képest...


 Szárnyas Angyalok õrizték néhány fõs csoportjaikat a Pusztítóktól?  Hamvas Béla regéje szerint igenis voltak  Õrzõk, akik olykor bûnbe estek a földiek szép asszonyaival, utódaik lettek az óriások. Isten ezért megharagudott és elpusztította õket, egyben fölszabadította uralmuk alól az Embert.  Ám ettõl még a lebírhatatlan kalandvággyal magyarázott és tízezer évekig tartó világhódítás megmarad gyermek-mesének... Az nem különben, hogy csak úgy saját fejük után, Paradicsomból ûzött eleink eljutottak a lakható Föld végéig, az Óperenciás tengeren is túl, hol a kurta farkú malac túr... legnagyobb Titkunk az Ember...honnan jöttünk és hová rohanunk  -  köd elõttünk, köd utánunk...