Apád barátja volt, jó cimborák, Apád odajárt hozzájuk a Francia utca 9.-be, de még a háború elõtt, akkor barátkoztak a Katona... ejnye nem jut eszembe a neve, mondja beszélgetõtársam, miközben csak értetlenül hallgatok. Mire kidadogom, hogy na de hogy jutott el hozzád ez a hajdani barátság, Gyula úr valami régi nénirõl kezd mesélni, aki még gyerekkorában emlegette a frontra küldött és ott elesett fiát, neki volt barátja a békeévekben Apám.
Anyámmal Ă©ppen a 2. Magyar Hadsereg frontra kĂĽldĂ©se elõtt eskĂĽdtek örök hĂ»sĂ©get a Fogadalmi templomban, a fess, ifjĂş szabĂłmester Ă©s a csinos kis varrĂłlány, Ăgy tĂ©lvĂz idejĂ©n januárban, amikor „nagy hĂł volt". Apámnak az akkor divatos, talán szĂvdöglesztõ Jávor-bajusza volt, Jávor Pál szĂnmĂ»vĂ©sz ĂşrrĂłl mintázva, amit ugyan kĂ©sõbb sosem viselt, de az ĂĽnnepi alkalomkor ez dukált. Anyám fodrász fĂ©sĂĽlte szõkĂ©s-hullámos tincsekkel, hĂłfehĂ©r nagy estĂ©lyiben, tĂĽll-fátyollal pompázott, Ă©s romantikus szĂve bizonyára teljes átĂ©lĂ©ssel, lobogĂł Ă©rzemĂ©nnyel tekintett a Jövõbe. Ami azt illeti, a belvárosi szabĂł ĂĽzlet a háborĂş elõrehaladtával becsõdölt, Apámnak sĂĽrgõsen át kellett mennie valami biztos állásba, ami a katonáskodástĂłl is megmenti Ă©s kenyeret is ad.
Vasutas lett Ă©s igencsak alul kezdte, az akkoriban mĂ©g lĂ©tezõ kocsifĂ©kezõ sarzsival. VĂ©geláthatatlan tehervonatokon az utolsĂł vagon huzatos fĂĽlkĂ©jĂ©ben kucorgott, utána már csak a sĂnekre látni. Ha a mozdony lassĂtott, megállt, behĂşzni a kerekekre szorulĂł fĂ©kpofákat, ha meg gyorsĂtott, kiengedni mindet. Egymagában, kegyetlen hidegben, tĂ»zõ nyári napon, Ă©jszakai sötĂ©tben, ráadásul zavaros háborĂşs Ă©vek idejĂ©n.
A fess fiatalember megadta az árát, hogy nem vittĂ©k el katonának. Egy este a szegedi pontonhĂd Ă©pĂtĂ©sĂ©rõl is megszökött, ki tudja hová merre vittĂ©k volna õt is, szovjet mĂ©rtĂ©kkel málenkij (kevĂ©ske) robotra. Akkoriban szibĂ©riai bányákrĂłl suttogtak Kelet-EurĂłpában is. SzökĂ©se kĂĽlönben Ă©letveszĂ©lyes volt, mert az õrök dobtáras gĂ©ppisztollyal felĂĽgyeltĂ©k a hĂdverõket Ă©s nem voltak tekintettel semmire.
Anyám sem öltözött ki olyan szĂ©p ruhában soha többĂ©, mint ott a templomban, kĂ©sõbb Ă©veken át vas sparhelten fõzött a platnin, etetett nĂ©gy gyerekĂ©t Ă©s sokszor jĂł volt, ha reggelire Ăşgy álltában, kitörölhette a nagy lábasban elõzõ naprĂłl maradt, zsĂrtalan krumplis tarhonyát. A '60-as Ă©vek közepĂ©tõl, amikor már jobban ment, Apám vasárnaponkĂ©nt aranyszĂnĂ» rántott hĂşst sĂĽtött.
Anyám Ă©lete utolsĂł Ă©vtizedĂ©ben már gyakran járhatott templomba, hitbĂ©li vonzalma nem tartozott senkire. NĂ©gy gyereket kitanĂttattak, fölneveltek, azután elmentek. PĂ©nzben, vagyonban sosem bõvelkedtek, Ă©ppen csak megĂ©ltek. Panaszukra nem emlĂ©kszem, de a szebb jövõbe vetett remĂ©nykedĂ©sĂĽkre sem. VilágĂ©letĂĽkben Ăşgy tettek, mint a többi szegĂ©ny ember: Ă©ltek, ahogy lehetett.
***
Â
Lenne összefüggés a Halál érkezése és az Élet beteljesülése között? Tetszetõs fölvetés, de tömeges megvalósulása erõsen kétséges. Már csak azért is, mert legtöbbünk a mások számára is látható nagy célokat nélkülözõ életet él. Az már inkább köznapi, hogy a jól összeszokott párok egyik tagja ha elmegy, a másik hamar követheti. Ha a párkapcsolaton belül domináns fél távozik, alárendelt társa magára marad, vágyódik szokott helyzete iránt, de mivel ezen a világon ezt nem találja, engedelmeskedve a másvilágról megannyi formában érkezõ sürgetésnek, akaratlan is oda tart...
A tĂşlvilági hĂvás Ă©szlelĂ©se, Ă©rtelmezĂ©se termĂ©szetesen lĂ©lekfĂĽggõ, de csak az vihog fölötte, aki e jelzĂ©seket fölfogni kĂ©ptelen. A kĂ©t világ lĂ©tezik, összetartozik Ă©s ezernyi mĂłdon, megannyi szállal át- meg átköti egymást. Halottaink emlĂ©kkĂ©nt velĂĽnk maradnak, ki mikĂ©nt tovább Ă©l körĂĽlöttĂĽnk, bennĂĽnk, olykor már-már zavarĂłn jelen van. Sokan kĂ©rik segĂtsĂ©gĂĽket, közbenjárásukat az Égi FejedelemnĂ©l, az Angyal jĂłindulatának elnyerĂ©sĂ©hez. NĂ©kem a kĂ©rĂ©s nagy szĂ©gyen, adjon Ăşgy, hogy nem kĂ©rem... Ărja Nagy LászlĂł kevĂ©lyen, de valĂłjában fohász ez is, csak Ă©ppen bĂşjĂłcskázik a lelke, mintha lenne gyermekĂ©.
 A társkövetõ halálokban megmutatkozik az emberi szemĂ©lyisĂ©g változĂ©konyságának korláta is, amely gyakran nem tágĂthatĂł oly mĂ©rtĂ©kben, mint az Ă©lethelyzet megkĂvánná. ValĂłjában a mĂ©lyebb összefĂĽggĂ©sek emberi szemnek aligha láthatĂłk, a rĂ©gi görögök mindezt a párkák, a sorsfonalakat egybefĂ»zõ Ă©s szĂ©tszabdalĂł asszonyok cselekedeteivel magyarázták. S ha meggondolom, hogy Ă©letĂĽnkben a jelentõs találkozások, a döntõ esemĂ©nyek bekövetkezte általában váratlan, elõre nem kalkulálhatĂł, rajtunk kĂvĂĽlállĂł okok következtĂ©ben törtĂ©nnek, legföljebb utĂłbb illeszkednek valami sorba - a párkák szereplĂ©se jĂł magyarázat.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!