Apád barátja volt, jó cimborák, Apád odajárt hozzájuk a Francia utca 9.-be, de még a háború előtt, akkor barátkoztak a Katona... ejnye nem jut eszembe a neve, mondja beszélgetőtársam, miközben csak értetlenül hallgatok. Mire kidadogom, hogy na de hogy jutott el hozzád ez a hajdani barátság, Gyula úr valami régi néniről kezd mesélni, aki még gyerekkorában emlegette a frontra küldött és ott elesett fiát, neki volt barátja a békeévekben Apám.
Anyámmal éppen a 2. Magyar Hadsereg frontra küldése előtt esküdtek örök hűséget a Fogadalmi templomban, a fess, ifjú szabómester és a csinos kis varrólány, így télvíz idején januárban, amikor „nagy hó volt". Apámnak az akkor divatos, talán szívdöglesztő Jávor-bajusza volt,  Jávor Pál színművész úrról mintázva, amit ugyan később sosem viselt, de az ünnepi alkalomkor ez dukált. Anyám fodrász fésülte szőkés-hullámos tincsekkel, hófehér nagy estélyiben, tüll-fátyollal pompázott, és romantikus szíve bizonyára teljes átéléssel, lobogó érzeménnyel tekintett a Jövőbe. Ami azt illeti, a belvárosi szabó üzlet a háború előrehaladtával becsődölt, Apámnak sürgősen át kellett mennie valami biztos állásba, ami a katonáskodástól is megmenti és kenyeret is ad.
Vasutas lett és igencsak alul kezdte, az akkoriban még létező kocsifékező sarzsival. Végeláthatatlan tehervonatokon az utolsó vagon huzatos fülkéjében kucorgott, utána már csak a sínekre látni. Ha a mozdony lassított, megállt, behúzni a kerekekre szoruló fékpofákat, ha meg gyorsított, kiengedni mindet. Egymagában, kegyetlen hidegben, tűző nyári napon, éjszakai sötétben, ráadásul zavaros háborús évek idején.
A fess fiatalember megadta az árát, hogy nem vitték el katonának. Egy este a szegedi pontonhíd építéséről is megszökött, ki tudja hová merre vitték volna őt is, szovjet mértékkel málenkij (kevéske) robotra. Akkoriban szibériai bányákról suttogtak Kelet-Európában is. Szökése különben életveszélyes volt, mert az őrök dobtáras géppisztollyal felügyelték a hídverőket és nem voltak tekintettel semmire.
Anyám sem öltözött ki olyan szép ruhában soha többé, mint ott a templomban, később éveken át vas sparhelten főzött a platnin, etetett négy gyerekét és sokszor jó volt, ha reggelire úgy álltában, kitörölhette a nagy lábasban előző napról maradt, zsírtalan krumplis tarhonyát. A '60-as évek közepétől, amikor már jobban ment, Apám vasárnaponként aranyszínű rántott húst sütött.
Anyám élete utolsó évtizedében már gyakran járhatott templomba, hitbéli vonzalma nem tartozott senkire. Négy gyereket kitaníttattak, fölneveltek, azután elmentek. Pénzben, vagyonban sosem bővelkedtek, éppen csak megéltek. Panaszukra nem emlékszem, de a szebb jövőbe vetett reménykedésükre sem. Világéletükben úgy tettek, mint a többi szegény ember: éltek, ahogy lehetett.

***

Lenne összefüggés a Halál érkezése és az Élet beteljesülése között? Tetszetős fölvetés, de tömeges megvalósulása erősen kétséges. Már csak azért is, mert legtöbbünk a mások számára is látható nagy célokat nélkülöző életet él. Az már inkább köznapi, hogy a jól összeszokott párok egyik tagja ha elmegy, a másik hamar követheti. Ha a párkapcsolaton belül domináns fél távozik, alárendelt társa magára marad, vágyódik szokott helyzete iránt, de mivel ezen a világon ezt nem találja, engedelmeskedve a másvilágról megannyi formában érkező sürgetésnek, akaratlan is oda tart...
A túlvilági hívás észlelése, értelmezése természetesen lélekfüggő, de csak az vihog fölötte, aki e jelzéseket fölfogni képtelen. A két világ létezik, összetartozik és ezernyi módon, megannyi szállal át- meg átköti egymást. Halottaink emlékként velünk maradnak, ki miként tovább él körülöttünk, bennünk, olykor már-már zavarón jelen van. Sokan kérik segítségüket, közbenjárásukat az Égi Fejedelemnél, az Angyal jóindulatának elnyeréséhez. Nékem a kérés nagy szégyen, adjon úgy, hogy nem kérem... írja Nagy László kevélyen, de valójában fohász ez is, csak éppen bújócskázik a lelke, mintha lenne gyermeké.
 A társkövető halálokban megmutatkozik az emberi személyiség változékonyságának korláta is, amely gyakran nem tágítható oly mértékben, mint az élethelyzet megkívánná. Valójában a mélyebb összefüggések emberi szemnek aligha láthatók, a régi görögök mindezt a párkák, a sorsfonalakat egybefűző és szétszabdaló asszonyok cselekedeteivel magyarázták. S ha meggondolom, hogy életünkben a jelentős találkozások, a döntő események bekövetkezte általában váratlan, előre nem kalkulálható, rajtunk kívülálló okok következtében történnek, legföljebb utóbb illeszkednek valami sorba - a párkák szereplése jó magyarázat.