A klinika negyedik emeleti ablakból a Tiszára látni, oda ahol már kezdődik a Boszorkány-sziget. A túlparti ártéren dús koronájú nyárfák, meg néhány fűzfa áll. Az utóbbi napokban úgy tűnt, a csupasz fák ágai valami színt kaptak, mintha halványan, de mégis láthatóan pirosodnának. Észlelésem igyekeztem közkinccsé tenni, mondtam egy féloldalára lebénult betegtársnak is, akivel rendszeresen találkoztunk az ablaknál. A beszéd nem erős oldala, csak valami hangtörmelékkel válaszolt, meg két ujját felmutatta. Először nem értettem, azután beugrott: mégis csak február van, fordítottam jelbeszédét. Határozottan mosolygott. Jön a Tavasz, erről beszéltünk.

***

Mint sokszor megrágott felismerést mond ki egy tapasztalatára láthatón büszke nagyi a bolt előtt: régen szegényebbek voltunk, de boldogabbak. Egy környékbeli férfi, kutyasétáltatás közben megáll, buzgón helyesel. A mellettük lévő házkapu fölött címeres nemzeti lobogót, meg Árpád-sávos zászlót fúj a szél. Egymás keblén pihennénk, ha hagynák. Vagy nem.

 

***

Még aranyfényben, még kissé bizonytalan, pörögve, szállva, olykor meg-megállva, még egyenként hullanak a falevelek. De hiszen még van idő, még hosszú az ősz előttük. Bár a minapi vihar már vadul rázta az ágakat...

 

***

1956 után már nem lehetett úgy kormányozni Magyarországon, mint előtte. Később megláthattuk: Kelet-Európában sem. Sőt, alig negyedszázad kellett és a Kreml megtapasztalhatta, már odahaza is más lett a levegő, végül fölbukkant Gorbacsov és a régiek egyszeriben megöregedtek, veteránokká lettek, és már nem lehettek tömeggyilkosok. Kádár egyedül maradt, '56-ról már nem illett beszélni. Helyette megjelent az OSE. Az Októberi Sajnálatos Események.
A Tiszatáj betiltása 1986 nyarán fölösleges utánlövésnek bizonyult, mint Grósz Károly fenyegető beszéde a fehérterrorról. Nagy Imre sötét kátránypapírba rejtett, arccal a föld mélye felé fordított, rég lebomlott hulláját, onnan a 301-es parcella 3 méteres mélyéről, megfordította a fölpezsdült Időt. A pesti srácok voltak a Jövő hírnökei, csak túlságosan sok vért veszítettek, mert korábban érkeztek és véreztek, mint a rózsás ujjú Hajnal. Természetesen kivégezték őket, mint Jézus Krisztust Jeruzsálemben.
A Heródesek mindig azt hiszik, ha a Hírhozókat megölik, az Ige belefullad a Hallgatásba. Történelmi tanulság lehetne nekik és mindenkinek: csak ők ússzák meg, a gyilkosok. De ez a fölismerés soha nem befolyásolta még a Történelmi Körforgás szereplőit.