A klinika negyedik emeleti ablakból a Tiszára látni, oda ahol már kezdõdik a Boszorkány-sziget. A túlparti ártéren dús koronájú nyárfák, meg néhány fûzfa áll. Az utóbbi napokban úgy tûnt, a csupasz fák ágai valami színt kaptak, mintha halványan, de mégis láthatóan pirosodnának. Észlelésem igyekeztem közkinccsé tenni, mondtam egy féloldalára lebénult betegtársnak is, akivel rendszeresen találkoztunk az ablaknál. A beszéd nem erõs oldala, csak valami hangtörmelékkel válaszolt, meg két ujját felmutatta. Elõször nem értettem, azután beugrott: mégis csak február van, fordítottam jelbeszédét. Határozottan mosolygott. Jön a Tavasz, errõl beszéltünk.
***
Mint sokszor megrágott felismerést mond ki egy tapasztalatára láthatón büszke nagyi a bolt elõtt: régen szegényebbek voltunk, de boldogabbak. Egy környékbeli férfi, kutyasétáltatás közben megáll, buzgón helyesel. A mellettük lévõ házkapu fölött címeres nemzeti lobogót, meg Árpád-sávos zászlót fúj a szél. Egymás keblén pihennénk, ha hagynák. Vagy nem.
***
Még aranyfényben, még kissé bizonytalan, pörögve, szállva, olykor meg-megállva, még egyenként hullanak a falevelek. De hiszen még van idõ, még hosszú az õsz elõttük. Bár a minapi vihar már vadul rázta az ágakat...
***
1956 után már nem lehetett úgy kormányozni Magyarországon, mint elõtte. Késõbb megláthattuk: Kelet-Európában sem. Sõt, alig negyedszázad kellett és a Kreml megtapasztalhatta, már odahaza is más lett a levegõ, végül fölbukkant Gorbacsov és a régiek egyszeriben megöregedtek, veteránokká lettek, és már nem lehettek tömeggyilkosok. Kádár egyedül maradt, '56-ról már nem illett beszélni. Helyette megjelent az OSE. Az Októberi Sajnálatos Események.
A Tiszatáj betiltása 1986 nyarán fölösleges utánlövésnek bizonyult, mint Grósz Károly fenyegetõ beszéde a fehérterrorról. Nagy Imre sötét kátránypapírba rejtett, arccal a föld mélye felé fordított, rég lebomlott hulláját, onnan a 301-es parcella 3 méteres mélyérõl, megfordította a fölpezsdült Idõt. A pesti srácok voltak a Jövõ hírnökei, csak túlságosan sok vért veszítettek, mert korábban érkeztek és véreztek, mint a rózsás ujjú Hajnal. Természetesen kivégezték õket, mint Jézus Krisztust Jeruzsálemben.
A Heródesek mindig azt hiszik, ha a Hírhozókat megölik, az Ige belefullad a Hallgatásba. Történelmi tanulság lehetne nekik és mindenkinek: csak õk ússzák meg, a gyilkosok. De ez a fölismerés soha nem befolyásolta még a Történelmi Körforgás szereplõit.
,
Szines
Hozzszlsok Kedves Olvas! Jelentkezzen be s akkor hozzszlhat a tmhoz!