Mese |
---|
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. |  |
|  |
|  |
|  |
|  |
|
Könyv |
---|
 | Hírlevél |
| |
Az aranymozsár
-külső-
2004 July 26, Monday
 Volt egyszer a világon egy szegény öregember, annak a szegény öregembernek egy szép és erősen okos leánya.
|
Meghallgatom Volt egyszer a világon egy szegény öregember, annak a szegény öregembernek egy szép és erősen okos leánya. De olyan szegények voltak, mint a templom egere, talán még annál is szegényebbek. Mikor volt kenyér az asztalfiában, mikor nem. S amikor volt, akkor is csak hamuban sült kenyér volt. Elmegy egyszer az öregember szántani, s amint kettőt-hármat térül-fordul a földön, nagyot csendül az ekevas, s kivet egy színarany mozsarat. Hej, megörül az öregember, félbehagyja a szántást, indul haza, de meggondolja magát: ha mozsár van itt, törőnek is kell lenni, s turkálni kezdi az eke-vassal a földet, hátha megtalálja a mozsártörőt. De bizony hiába turkálta, nem találta meg. Hiszen, gondolta, sokat ér ez törő nélkül is. Azzal hazament, s mutatta a leányának nagy örvendezéssel, hogy mit talált. - Na, édes leányom, többet nem éhezünk, viszem ezt a mozsarat a királynak. Tudom, megveszi jó drága pénzen. Mondja a leány: - Ne vigye el, édesapám, mert meglássa kegyelmed, hogy a király majd megkérdi, hol a mozsár törője. Még azt hiszi, hogy lopta kegyelmed, s tömlöcbe vetteti. Beszélhetett a leány, elment az öreg, s meg sem állott, míg a királyhoz nem ért. Köszön illendőképpen, a király fogadja, s kérdi: - Mi járatban vagy, te szegény öregember? - Én bizony, felséges királyom, amint a földecskémet szántottam, egy aranymozsarat találtam, s elhoztam felségednek ajándékba. - Na, ez igazán szép portéka - mondja a király, s jól megnézte kívül-belül, hogy igazi színarany-e. Az volt biz' az, igazi színarany. - Hát a törő hol van? - kérdi a király. Mondja az öregember: - Kerestem én azt is eleget, felséges királyom, de nem találtam meg. - Bezzeg, hogy nem találtad meg, ilyen-olyan teremtette - pattogott a király -, mert bizonyosan loptad a mozsarat is. Hiába mondta a szegény öregember, hogy így meg úgy, hogy a világon való életében soha senkinek még egy kötejét sem lopta el, hívatta a király a katonákat, ezek közrefogták a szegény embert, s vitték a tömlöcbe. Amint kísérték a katonák az öregembert, elkezdett sírni keservesen: - Hej, édes leányom, lelkem leányom, miért nem hallgattam a te szavadra! Nem hiába mondtam mindig, hogy nincs több olyan okos leány a világon, mint te. Hallotta ezt a király belső inasa, fut a királyhoz, s jelenti, hogy mit mondott az öregember. Egyszeribe parancsolja a király, hogy hozzák fel az öreget. Viszik az öreget a király színe elé, s kérdi a király: - Miféle okos leányod van neked? Igaz-e, amit mondtál, hogy nincs több olyan okos leány a világon, mint a te leányod? - Mondtam, felséges királyom, s meg sem is másolom. - Na, jól van - mondja a király -, majd meglátjuk. Hozd ide a leányodat, s ha megteszi azt, amit mondok neki, feleségül veszem. Hazamegy az öregember, a leánya után, mondja neki, hogy mi történt, s hogy mer-e szerencsét próbálni. - Csak gyerünk, édesapám - mondja a leány -, majd megsegít az Isten. Fölmennek a királyhoz, s a király azt mondja a leánynak: - No te leány, hallottam, hogy a legokosabb leány vagy a világon. Hát ha úgy elmégy előttem, hogy se felöltözve, se levetkőzve, se kocsin, se gyalog ne légy, feleségül veszlek: - Jól van - mondja a leány -, megpróbálom, felséges királyom. Azzal elment haza az apjával. Otthon levetette a ruháját, s magára vett egy hálót. Ennek a hálónak négy sarkát szépen odakötötte a kocsisaroglyához. Így indult el a királyhoz. Jött a király is hatlovas hintón, szemben a leánnyal, s amikor meglátta, felültette a hintajába, vitte a palotába, ottan felöltöztette szép aranyos ruhába. Mondta neki: - Amit kívántam, megtetted: te az enyém, én a tied, ásó-kapa s a nagyharang válasszon el minket. Mindjárt papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak. A cigányok húzták, a legények rúgták. Táncolt az öreg is, táncolni kellett nekem is. Így volt, mese volt. Továbbbi írásaink: Mátyás király meg az igazmondó juhász | Az aranymozsár | A lyukas zokni | Az öregek | Bundavásár | A búzaszem | Melyik ér többet? | A kisgömböc
|
|
Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor egy kattintással nyithat a cikkhez fórumos témát. |
Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!