AztĂĄn egy szĂŠp napon, a fĂľnĂśk Ăşj budit szereltetett be magĂĄnak. Az Ăşj budira szĂ­vesen jĂĄrt, napjĂĄban tĂśbbszĂśr is. A beosztottak pedig ĂśrĂśmmel tapasztaltĂĄk, megvĂĄltozott.
A budi kulcsát a zsebében hordta, véletlenül sem hagyta volna kint. A beosztottak nem tudták ezt mire vélni, izgatottan lesték a kedvezõ pillanatot, amikor megszerezvén a kulcsot, a budit megnézhetik. Így is lett.
Egy napon a fĂľnĂśk eltĂĄvozott, ĂĄm a klotyĂł ajtajĂĄban felejtette a kulcsot. A beosztottaknak sem kellett tĂśbb kinyitottĂĄk a klotyĂł ajtajĂĄt, ĂŠs Ă­m a lĂĄtvĂĄny, amely a szemĂźk elĂŠ tĂĄrult.