Felejtsd el a cĂ©lt! A legtöbb ember szeme elõtt csak egy cĂ©l lebeg. (Arnold Schwarzenegger leszek, pornĂłsztár Ă©s atomfizikus multimilliomos) MinĂ©l távolabbi a cĂ©l, annál nagyobb lelki gyötrõdĂ©st okoz az embernek. Ahhoz, hogy elĂ©rjĂĽk a cĂ©lunkat, komoly erõfeszĂtĂ©seket kell tennĂĽnk, melynek minden perce gyötrõdĂ©s lesz. Egy olyan cĂ©l után rohanunk, amit lehet el sem Ă©rĂĽnk vagy nem is tesz majd boldoggá. Ráadásul átrohanunk mindenen Ă©s mindenkin, megkeserĂtve egymás Ă©letĂ©t.
Ne rohanjunk el a boldogság mellett! Az Ă©let minden pillanatában ott van a boldogság a szemĂĽnk elõtt, csak elvakĂtanak minket cĂ©ljaink. VegyĂĽk Ă©szre ezeket, tanuljuk meg, mi tesz minket boldoggá Ă©s kövessĂĽk azt. VegyĂĽk Ă©szre, mi tesz minket boldogtalanná Ă©s kerĂĽljĂĽk el azt.
Ne kételkedjünk többé! Kételkedünk magunkban, a jövõben, másokban, saját tudásunkban, mindenben. Nem ismerjük fel saját szükségleteinket, hogy mire vágyik a testünk. Mi jót kap a testünk a cigarettától, az alkoholtól, vagy a drogoktól? Ha egy gyerek elé raknám bármelyiket, hogy próbálja ki és döntse el, hogy kell-e neki vagy sem. A válasz egyhangú "nem" lenne. A kor elõrehaladtával, a szocializáció eredménye, hogy például cigarettával barátkozunk vagy keresünk párt. (Hé szivi, van tüzed?)
A szocializáciĂł, amit a profit irányĂt, Ă©s a jĂłzanság szabályoz intĂ©zmĂ©nyes keretek között, legtöbbször ártalmas a testĂĽnkre. A szocializáciĂł határoz meg minket, Ă©s nem saját szĂĽksĂ©gleteink. Nem csoda, ha folyamatosan kĂ©telkedĂĽnk Ă©s a kĂĽlvilágbĂłl várjuk a választ arra, hogy kik is vagyunk valĂłjában. SzĂ©pek vagyunk? Okosak? Sikeresek? Sok kapcsolattal rendelkezĂĽnk? Ezek nem a mi kĂ©rdĂ©seink. Szeretetre vágyunk, amit megkaphatunk legalább egy embertõl biztosan. Boldogok leszĂĽnk-e a sikertõl, vagy attĂłl, mert sok mindent tudunk a világrĂłl? Nem, mert arra vágyunk, hogy ezt el is ismerjĂ©k, Ă©s szĂ©p is lenne a világ, ha mindenki csak folyamatosan megtapsolná a másikat.
Határozzuk hát meg magunkat! Hagyjuk, had hajtson ki az a mag a fejünkben, amit folyamatosan eltaposunk, mikor már megint tiszta lappal szeretnénk indulni. Ezt tesszük mindig, mikor új dologba vágunk, vagy új dologra vágyunk; semmi mást csak kételkedünk. Vegyük a fáradságot és ne mérgezzük azt a magot, néha gondozzuk is, és idõvel olyan erõs lesz, hogy nem lesz semmi és senki, aki el tudná tiporni, és ami a legfontosabb, hogy nem kételkedünk többé és akkor elõször lépünk a boldog élet ösvényeire.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!