BĂŠkĂŠs szombat dĂŠlelõtti utcakĂŠp, sĂźt a Nap, bizonytalan nyĂĄrvĂŠg, talĂĄn mĂĄr rĂŠgĂłta õsz van, csak nem vettĂźk mĂŠg ĂŠszre, ĂŠs majd egyik nap tĂŠli esĂľre ĂŠbredĂźnk. VĂĄrjuk a buszt, a mamĂĄk mesĂŠlgetnek egymĂĄsnak csalĂĄdrĂłl, kĂŠpek jĂśnnek elõ a mĂşltbĂłl, õk mĂŠg ismerik ezt a mûfajt... Az utca tĂşloldalĂĄn nagytestĂť, erĂľsen tetovĂĄlt karĂş fĂŠrfi halad, azĂŠrt jĂł hogy nem ezen az oldalon. Egyszeriben egy hatalmas hang ĂźvĂślt a kocsma nyitott ajtajĂĄbĂłl: Digi, Ăśleljen magĂĄhoz a SĂĄtĂĄn! A kiĂĄltĂĄsra pillanatra visszafordul a tĂşloldali alak, majd nyugodtan visszaszĂłl: szia Menyus! BĂŠkĂŠs dĂŠlelĂľtt.

Alit kirúgta Bibi, pedig két éve együtt laknak a nõ két kiskorú gyerekével, de most Bibi talált egy új pasit, ezért este fölszólította, másnap reggel pedig egy kolléganõjével közösen kipakolta eddigi hálótársát. Szegény Ali. De semmi gond, Ali is talált magának egy Krisztinát. Neki is két gyereke van. És hogy legyen valami új is a történetben, Ali elkérte két serdülõ gyermekét az anyjuktól s Kriszta két gyermekével közösen hétvégére elutaztak nyaralni pár napra, hatan. Amint hallgattam a sztorit, megértettem: megöregedtem. De igazából nem sajnálom.

Élete utolsó évtizedeiben Kodály már nem akart önmegvalósítani. Kórusokat szervezett, a már összegyûjtött népdalokat rendezte. Amit a bunkó parasztoktól gyûjtött. Pontosan azt, amit azok daloltak. Ebbõl lett a világörökség, amit tovább kell, kellene adni az utánunk jövõknek. Amit a bunkó parasztok ránk hagytak. Mi a magyar? A németeknél kellett építkezni. Amikor elkészítettem a terveket, az összeilleszkedõ gerendákkal, amelyek a háztetõt tartják, a német kivitelezõ azt mondta: ez olyan bonyolult, készítsük el a számítógépes leírását. Megtettük, bár én szóltam neki, az én erdélyi ácsaimnak ez fölösleges. Azok ki is jöttek és az egyik fölment a létrára, elõvette a pajszert, berajzolt a gerendára, elõvette a nyügettyût, a megrajzolt helyet kifûrészelte, azután a két gerendát hajszálpontosan összeillesztette. A német nézte, nézte, majd azt mondta: így könnyû! Nálunk már ilyet nem tudnak a melósok... ha értenénk, milyen kincsek birtokában vagyunk! Makovecz Imre egyik utolsó beszélgetésébõl. Mikszáth nemzetes uramat láttam személyében. A 21. századi Magyarországra transzponálva.