Már csattognak a fekete paták, dübörögnek a Végítélet éj szín lovasai - vagy
szemfényvesztés már minden látható?
***
Állunk a buszmegállóban, jön is a járgány, alacsonypadlós. Nosza, fölszállunk.
Illetve, a pilóta nem nyitja. Az elsõ ajtót igen, a középsõt nem.
Pedig némely nyuggerek odamásznánk. De nem. Elsõ és utolsó ajtót igen, a középsõt nem.
Idõs bátyám elkurjantja magát: ez a baja a magyarnak, hogy az... tegye be
neki hátulról, a bizalmatlanság!!! Már egyetértõn helyeslem a számomra
ugyan meglepõ, de találó megállapítást, amikor észlelem: elõtte mászok fel
a lépcsõtlen buszba!
Megengedõn nyugtázza: tessék csak! Mindegy, fent vagyok. Amikor õ is fel jut, rám néz, s köszöni, hogy fölengedtem. Önkéntelen bunkóságomra figyelmeztet.
***
Csöndes búcsú a Templom körül. Bezzeg régen, sorolják a kegytárgy árusok.
De hiába, vevõ nincs, aki lenne, pénze nincs.
Pedig odavisszük a könyvet a járda szélére, nem kell érte boltba menni, mondja egy árus. Afféle csöndes, kora õszi hangulat, a fák alatt már rozsdás leveleken botladozunk. És még azt sem mondhatjuk: szép nyarunk volt.
***
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!